2014. április 29., kedd

Dobozolok, újra

Szerintem mutattam már képet az új kicsikémről, de így szétszedve még nem láttátok.
Fajtáját tekintve salátás doboz lenne, márkáját illetően Sistema, és természetesen BPA free. Mikrózható, fagyasztható és mosogatógépben mosható.
Több színben kapható, borsos 2699,- forintba kerül, de ez egy hosszútávú befektetés. 
Az alja meglehetősen mély,  a salátám tökéletes belefér, a felső osztott része két elszeparált tárolóból, plusz középen egy kis tégelyből áll, ahol tökéletes helye van a salátaöntetünknek. A kis tégely csavaros, nem patentos, így biztonságosan záródik, és ami nekem külön tetszik, a doboz szegélyével megegyező színben a felső rekesz alatt található egy kés és egy villa is.

Persze nincs semmi köbe vésve, én sem csak saláta tárolására használom. Az osztott rekeszekbe most hummuszt és vegán felvágottat tettem, de különben is gyakran pakolom meg valami krémmel és krékerrel. És ebben hoztam a gyors gnocchimat is, a tetejére pedig zöldfélék, plusz paradicsom került. 

Próbálok odafigyelni arra is, hogy még ha főtételt hozok is ebédre, legyen hozzá valami zöld. Saláta, csíra, valami élő. 
Mikor vegán lettem, minden étel mellé ettem egy hasonló adag salátát, aztán télen ez szépen lassan és fokozatosan eltűnt, így ahogyan írtam már korábban is, most próbálom újra
bevezetni a nyers ételeket. Egy biztos, ha ilyen jópofa és guszta  edényeket találok hozzá, észrevétlen fogok újra visszaszokni.



2014. április 28., hétfő

Spenótos vagy mángoldos gnocchi + paradicsomszósz

A hűtőm megint roskadozott a spenóttól és a mangoldtól, ezért kigondoltam egy receptet, amivel mindkettőt eltüntethetném. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy nem keverem össze a kettőt, és két külön adagot készítek.
Különben annyira öntelt dolog gnocchinak titulálni ezt a galuskát, hiszen gyakorlatilag semmi nincs benne az eredeti receptből, de akkor is hasonló. Az ötletet egy River Cottage videóból vettem, igaz, Hugh Fearnley-Whittingstall csalánnal készítette, de mit nekem egy-két hozzávaló lecserélése! A spenót és mángoldos galuska majdnem ugyanúgy készült, csak a fűszerezés tért el némileg, szóval csak egy receptet írok le. 
Nagyon könnyű, kellemes állagú lett, és most azon gondolkodom, vajon  elhagyható a keményítő... Biztosan ki fogom próbálni, de ez a gluténmentes recept még burgonyakeményítővel készült.

Hozzávalók:
- mángold és red giant vegyesen vagy spenót (kb. 4 maroknyi);
- 5 dkg labneh;
- 1+1/4 üveg szójajoghurt;
- 4 ek étkezési keményítő;
- 6 ek lenmagliszt;
- 1 gerezd fokhagyma;
- só, bors.

Paradicsom mártás alkotói:
- 1 doboz darabolt paradicsom;
- 1/2 vöröshagyma;
- 1 nagy gerezd fokhagyma;
- 1 ek balzsamecet;
- só, bors, bazsalikom, agavészirup, kókuszzsír. 

Megmosom és eltávolítom a zöldek szárait, aztán csíkokra vágom, és egy csapott evőkanál kókuszzsíron megdinsztelem. Egy nagy tálba öntöm, hozzáadom a joghurtot, és a szója labneh-t, a fokhagymát, sózom, borsozom, majd lassan hozzákeverem a keményítőt, és kanalanként a szezámmaglisztet.

A gnocchi barnás színe természetesen a lenmaglisztnek köszönhető, de ezért  a kis optikai torzulásért bőven kárpótol a fantasztikus íze.

A végén egy tömör, de krumpligombóc szerűen lágy tésztát kell kapnunk, amit olyan negyedóráig pihentetek. Utána két kiskanál segítségével kiszaggatom, és így is pihen még egy fél órát, miközben egy nagy fazékban sós vizet forralok. Amikor bugyog a víz, leveszem róla a fedőt, beleteszem a galuskák felét. Miután feljöttek a víz színére, nagyjából még 3-4 percig szükséges főniük.

Most jön a paradicsomszósz. Apróra vágom a hagymát és egy kanál kókuszzsíron megdinsztelem. Finoman lesózom, rádobom a fokhagymát, egy perc után beleöntöm a paradicsomot, amit másfélszeresére hígítok - a lé egy része még itt elfő, a másik pedig sütés közben tűnik el-, hozzáadom a bazsalikomot, egy teáskanál agavészirupot (a  paradicsom fajtájától függ) és megborsozom. Néhány percig rotyog, majd a kifőtt gnocchira öntöm és beteszem a sütőbe nagyjából fél órára.


Hugh nem dinsztelte meg a csalánt előtte, ha valaki szeretné, nyersen is beleteheti a tésztába, de szerintem így könnyebb vele dolgozni. Ha nincs kéznél labneh vagy más növényi sajt, lehet bele több joghurtot tenni, és erősebben fűszerezni, mert a szójasajt nálam rendszerint pácolt, attól lesz kicsit hasonló íze, mint a gomolyának, de így több lenmaglisztet is kíván, amit nem szabad elfelejteni.

Természetesen készíthetünk sűrű paradicsommártást, és egyszerűen ráönthetjük a a kifőtt gnocchira, de én szeretem csak félig átfőzni a gombócokat, mert így jobban beveszi a mártás ízeit.  

A spenótos gnocchim már a mélyhűtőben pihen, és különben majdnem ugyanúgy készült, csak pluszban került bele egy kis garam maszala, és a lenmagliszt felét hüvelyes liszttel helyettesítettem.

2014. április 26., szombat

Zöldséges szejtánszelet, red gianttel és kuszkusszal - gyors ételek #8

A főételünkhöz előbb el kell készítenünk a szejtánszeletet, amit most nem hús formában kell elképzelnünk, hanem rúdban, mint egy felvágottat.
Előre bocsájtom, hogy ez a recept nagyon tömör szejtánrudat eredményez, amit elsősorban továbbfőzésre szoktam használni. Például szeretem lecsóba tenni, ahol tovább fő, de kiváló hamburgerbe, és panírozva is főzelékek mellé. 
További sütés vagy főzés során kicsit lazul, és szerintem pont így lesz kellemes az állaga.

Hozzávalók a rúdhoz: 
- 1 bögre szejtánpor;
- 1 bögre hüvelyes liszt;
- 1 bögre viz;
- 1tk szárított fokhagyma;
- 2 tk szárított vöröshagyma; 
- 1 bögre zöldborsó;
- 1/2 bögre sárgarépa;
- só, bors, pirospaprika.

A porokat összekeverem, és beleöntöm a fűszereket, nem lesz intenzív íze, de nem is ez a cél, hiszen ez egyfajta előkészítés. Aztán hozzáadom a zöldborsót - mirelit volt-, és az apró kockákra vágott sárgarépát. Ezektől kicsit édes lehet, ezért ha nem így szeretnétek, felezzétek a mennyiséget. Ezután apránként hozzáadom a vizet is, és egy villával folyamatosan keverem, majd ha benne van az összes víz, a kezemmel gyúrom tovább. Néhány perc után két gömböcre szakítom, amiket vastagabb rúdformára alakítok, és mint egy szaloncukrot, beletekerem alufóliába. Negyedóra pihentetés után vízgőzben 50 percig főzöm. Ha kihűlt, lehet szeletelni. Amit nem használok fel egyszerre, azt lefagyasztom.

És akkor rátérhetünk a főételünkre. 

Hozzávalók:
- kuszkusz;
- 1/2 rúd szejtánszelet;
- 1 nagy fej lilahagyma;
- 1 közepes cukkini;
- 5 levél red giant (vagy spenót);
- só, bors, kókuszzsír.

A szejtánrudat félcentis szeletekre, majd azokat ugyanolyan széles csíkokra vágom. A hagymát félbe, majd szeletekre, a cukkinit pucolás után félbe, és szintén szeletekbe, a red giantot pedig csíkokra metéltem.
Vizet forralok, és egy tálba öntöm a kuszkuszt egy csipet sóval elkeverem, majd ha felforrt a víz felöntöm, hogy 1-2 centire ellepje, lefedem, és ottfelejtem.
Egy evőkanál kókuszzsíron megfuttatom a hagymát, rádobom a szejtányszeleteket és a cukkinit. Sózom és borsozom, majd néhány perc után beledobom a red giant csíkokat, majd nagyjából 3-4 perc után leveszem a tűzről. A főzés nagyjából olyan 15-20 percet vett igénybe, tehát gyors étel ez is, már ha kész van a szejtánrudunk.

Spenótos szejtán, chilis zabkásával - #gyors ételek #7

Sok és szép friss spenót figyel a hűtőben, hála a BIRS közösségnek,  ami sajnos turmixba már nem jó. A nagy leveleknek karakteres íze van, de azért egy seregnyi más dologra alkalmasak. Nem kívántam sem a rizst, sem a kölest, sem semmit, tésztás napom pedig már volt a héten. Ilyen esetekre pedig kitűnő alternatíva a zabkása, mert mint már mondtam, nagyon szeretem sósan, és tej nélkül is meglehetősen krémes, lágy az állaga.
Felfoghatjuk a krumplipüré helyett is, mert hiába más ízű, rendkívül finom. Érdemes adni neki egy esélyt.

Hozzávalók a zabkásához:
-1 bögre zabpehely;
- 1/4 kaliforniai paprika (piros);
- só; bors; chili krém.

Ami a szejtánhoz  szükséges: 
- 15 dkg szejtán;
- 2 marok spenót;
- 1 nagy lilahagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- só, bors, kókuszzsír, szezámmag.

A spenótot megmosom, megtisztítom és félre teszem lecsöpögni. A zabpelyhet kicsit kevesebb mint háromszoros vízbe odateszem főni, megsózom, adok hozzá egy kiskanál chili krémet - aki nem szereti a csípőset, hagyja ki nyugodtan.
Felszeletelem a hagymát, csíkokra a szejtánt, a fokhagymát és a kaliforniai paprikát apró kockára vágom. 
Azután kevés kókuszzsíron megfuttatom a hagymát, rádobom a fokhagymát, lesózom, és hozzáadom a szejtánt. Néhány perc után megborsozom, és rádobom a leszáradt spenótot, amit nem daraboltam fel, de természetesen, ha valaki szeretné nyugodtan felmetélheti. A spenótnak rövid időre van szüksége az összeeséshez, nem főzöm vagy pirítom szét, csak megfonnyasztom.
Nagyjából a spenóttal egy időben a zabkásába dobom az apró kockákra vágott paprikát, és olyan két perc után el is zárom. Tálalásnál a tetejét megszórtam szezámmaggal. 

Ennyi volt! Ha nem is sokkal, de 25 perc alatt maradtam időben, így ez nálam bekerült a gyors ételek közé.


2014. április 25., péntek

Hűtő raktározási tippek

A napokban megkérdezték, hogy tárolom ezt a sok zöldet. Nos, az alap, hogy ismerjük a saját fogyasztói szokásainkat, tehát ne vegyünk felesleges dolgokat. Nagyon fontos, hogy tudjuk, mi van jelenleg a hűtőnkben - húzzuk előre a régebbi, de fogyasztható termékeket, és tartsuk hátul a frissebbeket. A folyamatos ellenőrzés nem csak egy könnyen átlátható vetésforgót idéz elő, de egészséges, tovább eltartható zöldféléket eredményez. És mivel kevesebb dolgot kell kidobnunk, pénztárcakímélő is.

Nos a felső polcon van két bögre, tele vízzel, az egyikben zeller és petrezselyem, a másikban két koriander csokor figyel. Mögötte egy nejlonzacskóban állnak a saláták.
Hogy mit hova teszek, az attól is függ, hogy mi milyen magas, de a salátákat inkább a felső, és a középső polcon tartom, akkor ugyanis nem feledkezem meg róluk. Épp ezen okból van a tofu, és az előre megfőzött hüvelyes is felül.

A középső polcon úgyszintén bögrében medvehagyma, a gombát viszont nem takarom, mert úgy tapasztaltam, ha szellőzik, tovább eláll. Bezacskóztam a brokkolit és egy nagy halom spenótot is. Mögöttük  két üvegben fűszerolajban eltett labneh, és egy nagy, kimondottan hűtésre ajánlott műanyagtálban, sós vízben úsztatom a vegán mozzarellát.

Az alsó polcon néhány üveg ital fekszik, rajtuk pedig nagy szemetes zsákban leveles zöldek tanyáznak, mángold, red giant. Általában átlátszó zacskókat használok, amiket kimosok - így nem szennyezem annyira  a környezetet sem -, csakhogy a red giant szára most végigszántotta a zsákomat és már csak szürke marad. Mindenesetre célszerűbb átlátszót használni, mert kívülről is jól látszik, mi a helyzet a zöldekkel. 

A hűtődoboz alját sütőpapírral bélelem ki, amit időnként, de legfeljebb két hetente cserélek. Az egyikben tartom a diót - zacskóban -, retket levelestől, főző-, póré- és újhagymát, cukkinit és paprikát. A másikban pedig a gyökérzöldségeket - krumplit, fehér - és sárgarépát, ha van, akkor csicsókát, édesburgonyát.

A friss bogyós- és egyéb lágyhusú gyümölcsöket - eper, málna, barack stb - mosás előtt dobozban vagy zacskóban tárolom, szemmagasságba és a polc elején. A citrom, avokádó - már ha értett - a tojástartóban trónol.

A zöldek, amiket beteszek nejlonba enyhén nedvesek, nem mosom meg őket, csak lespriccelem, de
2-3 naponta azért át kell nézni, mert ha egy levél kezdi magát megadni, elcsalhatja a többit is. A bögrékben szintén érdemes cserélni a vizet néhány naponta. Ezzel meghosszabbodik a zöldségek felhasználásának ideje. A zellerzöldem jelenleg már több mint két hetes, mert akkora csokor volt, hogy csak pár szálat használok belőle egyszer. Így meg levágok belőle annyit, emennyire szükségem van. Persze le lehetne fagyasztani is, de az év ezen szakában sokkal jobban kedvelem a friss árukat. Összesen két hét alatt két szálat kellett eldobjak belőle, és még mind van egy csomó.
Természetesen a végtelenségig így sem tartható el, a 3 héten már mutatkoznak rajta az elmúlás félreérthetetlen jelei.

Van pár zöldség, gyümölcs, ami nálam nincs hűtőben. Ilyenek a paradicsom, cékla, kókusz, sütőtök, alma, vörös- és lilahagyma, fokhagyma, banán,  ananász. Fontos, hogy csomagolás nélkül, és jól szellőző helyen tároljuk őket. Azért hagymából soha nincs itthon sok egyszerre, és figyelem az állapotát. Ha úgy tapasztalom, hogy puhább, mint kéne, akkor elérkezett az ideje egy jó kis hagymakrém levesnek vagy krémnek.

Almából is elfogy másfél kiló egy héten, ennyi idő alatt nem is megy tönkre, de mivel nincs hűvös kamrám tárolni, nem  is veszek többet egyszerre. A banánból még éretlent hozok haza, általában olyan két kilót, ez a reggeli turmixomhoz kell az almával együtt, és olyan másfél-két hétig elég, attól függ, milyen smoothie-kat készítek. Egy-két nap alatt szépen beérik, és két hétig vígan eláll a pulton, mert minél érettebb, annál jobb. Természetesen a nyár pár dolgot megváltoztat majd, de az alapok adottak.

Tehát én így csinálom, de érdekelne, hogy ti hogyan tároltok. Minden ötletre, tippre és trükkre kíváncsi vagyok, szóval ne habozzatok megosztani velem és egymással. Így tanulunk és fejlődünk. 

2014. április 24., csütörtök

Házi kókuszjoghurt kísérletek - folyamatban lévő projekt

Előrebocsájtom, hogy ez a kókuszjoghurt teljesen a saját elmém szüleménye, és még sosem ettem boltit, így nem tudom, hogy milyennek kéne lennie. Az is biztos, hogy ez a  recept sem végleges. Finomnak finom, joghurtnak joghurt, de úgy érzem, valami még hiányzik. 

Az ötlet onnan jött, hogy egy vegán csoportban beszélgetünk úgy általában a joghurtkészítésről, amikor elhangzott valakitől, hogy ahol ő él, ott lehet kókuszjoghurtot venni. Korábban is próbálkoztam másfajta joghurtokkal, de soha nem lett biztató az eredmény. Mivel én régóta magam készítem a szójajoghurtot - elvégre így jóval gazdaságosabb -, azon kezdtem törni a fejem, hogyan tudnék házilag kókuszból joghurtot varázsolni.
Három sikertelen kísérlet után megszületett az eredmény, de mind mondtam, ez még mindig nem a végleges, viszont legalább egyszerű. Nos, legalábbis nem túl bonyolult.
A recept közel három pohár, nagyjából 7 dl joghurtra elegendő.

Hozzávalók:
- 2 dl kókuszreszelék;
- 6 dl viz;
- joghurt kultúra vagy 1/2 üveg szójajoghurt;
- 1 tk kókuszzsír;
- 2 szárított datolya;
- 2 ek étkezési keményítő.

A szomorú hír, hogy a gazdaságos joghurtot nem lehet nyers tejből készíteni, mert a víz savóként
szétválik a sűrűjétől, a joghurt pedig az üveg alján alig egy centi magasságában gyűlik meg. Számomra ezzel világossá vált, a kókuszt fel kell főzni.

A kimagozott datolyákat és a kókuszreszeléket beáztatom 3-4 órára, külön-külön, mert a datolyából kiázik egy csomó cukor. A kókuszt már eleve 6 deci vízbe teszem és ezzel együtt megy a turmixba, hozzá adom a datolyát is és addig turmixolom, míg a datolya  szét nem megy. Utána fazékba öntöm és felteszem főzni. Forrástól számítva még nagyjából 5 percig rotyogtatom, majd hideg vizel felengedett mosogatóba teszem és langyosra hűtöm. Egy szűrő és egy erre a célra használatos konyharuha segítségével leszűröm, a masszát jól kicsavarom, és félre teszem, mert kiszárítva süteménybe, müzlibe még tökéletes.

Ezután kiveszek úgy egy deci langyos kókusztejet, ebbe jól elkeverem az étkezési keményítőt, majd összekeverem a többivel, beledobom a kókuszzsírt és visszateszem a tűzre. Néhány perc alatt besűrűsödik - átmenet a puding és a mártás között, olyan sodó jellegű lesz -, amit szintén hideg vizes fürdő alá vetek, majd belekevertem a joghurtot. 

A joghurthoz olyan 42 fok lenne az optimális, melegebbe megfő, hidegebb esetén savanyúbb lehet, de a langyos vagy kézmeleg állag közel jó. Poharakba öntöttem, és mehetett a joghurtkészítőbe.
Ha nincs joghurtkészítő, semmi gáz, az előző posztjaimban találtok néhány ötletet az altatásra. Aztán már ehetitek is!

Sűrítés nélkül sosem lett joghurt állagú, ezért ez a része nem hagyható el, a  datolya viszont felezhető, vagy kihagyható, csak így kellemesebb az íze. Ha agavé szirupot használunk, akkor nem feltétlen szükséges a turmixolás, de úgy tapasztaltam, így intenzívebb lesz az íze. A kókusz elvileg elég zsíros külön adalék nélkül is, mégis valahogy kerekebbnek érzem vele. Mindenesetre joghurt lesz plusz zsír nélkül is.  A konzerves kókuszlé sokkal zsírosabb, abból rögtön lehetne joghurtot készíteni, csakhogy egy 4 dl-es doboz márkától függően 600-900 forint között van, amiből csak két üveg lesz.
Szóval trükközni kell.

Az íze igen érdekes. Amikor iszom tiszta, tömény kókusz, zseniális, amikor már a torkomon folyik le, savanyú és joghurt. Egy picit savasabb mint a szójajoghurt, ennek a megoldásán még dolgozom, illetve apró szépséghiba, hogy nem kaptam joghurtkultúrát, ezért szójajoghurtalt oltottam be, és még az is kérdéses, hogy a maradék kókuszjoghurttal be tudom-e oltani a következő adagot... Hétvégére kiderül, és az eredményt ugyanebben a posztban alul jelzem.

A joghurtkészítésről tudni kell, hogy minden készítéssel sűrűbb lesz. Elsőre hígabb, és olyankor 2 teáskanálnyival oltok be két deci tejet. A másodiknál már olyan másféllel és a harmadikra egy kanál is elég lehet. Attól is függ, ki mennyire sűrűn szereti, de 2-3 havonta nem árt frissíteni a joghurt kultúrát.
Ahogy láttátok 3 decinként számoltam egy ek étkezési keményítőt és datolyát, nekem ez az arány jött be, de bátran kísérletezzetek magatok is. Lehet nektek túl híg, vagy esetleg sűrű, semmi sincs kőbe vésve, és nem egyforma az ízlésünk sem . 

Tehát ennyi! Talán bonyolultan hangzik, de érdemes kipróbálni, mert olcsó, és finom. Gyümölcsökhöz, müzlihez szerintem kimondottan passzol, bár főzni még nem főztem vele. Szóval a tesztek folytatódnak.
Ha van öteetettek, nyugodtan osszátok meg velem itt hozzászólásban, vagy akár az fb bejegyzés alatt. Várom a visszajelzéseket, mert kíváncsi vagyok, kinek és hogy sikerült.

Béta verzió (2014.04.27)

Nos a turmixom gyengélkedik, így csak felfőztem a kókuszt, amiből másfajtát használtam, mint a legutóbb, és mivel már száraz állapotban is elég zsírosnak éreztem, kihagytam a kókuszzsírt. Ugyanezen okból kifolyólag nem datolyát, hanem agavé szirupot tettem a keverékbe, amit a maradék üveg kókuszjoghurttal oltottam be.
Az eredmény siralmas lett.
A kókusz íze nem lett intenzív, amint ez várható is volt, mivel a turmix nem verte szét a szálakat, de az egész adag erősen szénsavas és kefir jellegű lett.

Ez csak azért furcsa, mert ilyesmi akkor fordul elő, ha a tej nem friss, vagy a hőfoka nem jó, de a kókusztej frissen készült, és  joghurtkészítővel mindig egyenletes a hőmérséklet.
Szóval egyenlőre marad a fél üvegnyi szójajoghurt használata az oltáshoz. Úgy tűnik, egy-két teáskanál beolt egy üveget, de az üvegben nem képes elszaporodni annyira a kultúra, hogy utána beoltson több üveget.

A szója joghurt nem az a lisztes, mint amit a boltban kaphatsz, az én házimban ugyanis nincs sűrítő, ami miatt az íze is kellemesebb. Tehát maradok az eredeti verziónál, mert működött, de ha valakinek sikerül a feladatot megoldni, ne habozzon jelezni azt felém is.

2014. április 21., hétfő

Banántej

A banántej mint olyan nem más, mint egy híg banánízű tejszerű turmix. Először egy nyersvegán oldalon olvastam róla. Természetesen sok smoothie alapja lehet banán, de ez azért más, mert alapban nincs benne más, csak víz és banán. 
Nem lesz sűrű, a célja nem a telítés, csak egy finom ital, - sokkal hígabb mint a tejturmixok, nem is válik szét-, és igazán menyei "tej" lehet egy szelet kuglóf, vagy más sütemény mellé.  

Hozzávalók:
- 1 nagy és érett banán;
- 3 vagy 4 dl víz.

Ízesítésül használható:
- 1 tk kókuszreszelék,
- fahéj;
- kakaó;
- vanília vagy 1kk vegán étcsoki forgács.

Nagyon egyszerű recept, egy nagy banánt beletördelek a turmixba, és felöntöm vízzel. Bekapcsolom a
gombot és ennyi. Ha 3 dl a víz, akkor egy nagyon intenzív, banánízű folyadékot kapok, amin egyáltalán nem érződik, hogy vízzel készült. Én általában 4 dl-rel készítem, mert így nem annyira édes vagy erőteljes az íze, csak egy halvány banános derengés utazik az ízlelőbimbóimon.
Néhány perc után a szép pasztell turmix elkezd barnulni, de az íze attól még nagyon finom.

Sőt, finom kakaó alap. A turmixhoz adok még egy teáskanál kakaót és úgy kapcsolom be a gépet. Nem lesz erősen kakaós, mint a főzött tejeknél, csak olyan kellemen édes és kesernyés egyszerre. Nekem ez azért jó, mert a kakaót sem szeretem melegen, viszont nem kell bele cukor és nagyon kellemes, habos és banános felhangot kap.


Mángoldos kréker/zsömlécske

Néhány nyersvegán aszaló segítségével főz, és mi tagadás, némely étel szerintem zseniálisan nézz ki és legalább ennyire finom is. Szezámmagos vagy lenmagos krékert rendszeresen készítek, bár nincs normális aszalóm, szóval némileg kreatívan állok a dolgokhoz. Ha kifogyok a kenyérből, akkor nagyjából fél óra alatt szoktam készíteni kis tallérokat, amik eléggé felpuffadnak, ezért zsömlécskének nevezem őket. Most ugyanannak a receptnek két változatát fogom leírni. A lassú, nyersvegán módját, és a gyors, félórás receptet is. 

Hozzávalók:
- mángold szárak (ez kb. 25 darab volt);
- fél doboz darabolt bio paradicsom (nagyjától 180g);
- négy, olajban eltett szárított paradicsom;
- 100 g hántolt napraforgómag;
- lenmagliszt;
- 1 nagy fej lilahagyma;
- 3 gerezd fokhagyma;
- 1 ek balzsamecet;
- só, bors, szárított bazsalikom;
- díszítéshez mák, szezámmag.

A megmosott mángold szárát másfél-kétcentis darabokra vágom, és a liszt kivételével mindennel együtt beteszem a robotgépbe. Amikor minden kellően pépes, kanalanként elkezdem hozzátenni a lisztet. Pontos mennyiséget nem tudok, ehhez nagyjából 10 csapott evőkanál kellett.  A lényeg, hogy krémes, fasírtszerű állagot kapjunk. Ez eddig nagyjából 5 perc, és itt válik ketté a recept.

A lassú és nyers megoldás, a szárítás. Egy tepsi aljára szétterítem a masszát, olyan 4-5 mm vastagon, a tetejét megszórom mákkal, vagy lenmaggal. Mivel szárítóm nincs, legalacsonyabb fokozatra állítom a sütőmet, teljesen kinyitom a sütő ajtaját, kihúzom a sütőrácsot addig, hogy még ne billenjen ki, de a közvetlen hőtől minél messzebb kerüljön, és oda teszem a tepsit. Tehát nem a sütőbe, mert akkor sülne, viszont így a kiszálló meleg lassan szárít. Úgy időzítem, hogy ez este 7-8 óra közé essen. Egy-másfél óra szárítás után már megszilárdul annyira a massza teteje, hogy késsel kb. 3x5-ös téglalapokat karcolok a tésztába, és egész éjszak aszalom. A vágás mentén lehet majd feltörni őket, de csak reggel 7 felé készül el. Igen, a tészta vastagságától függően ennek bizony kell 10-12 óra, de ez azon is múlik, ki mennyire szárazon szereti. Az első alkalommal célszerű reggel betenni a sütőbe, és óraként ránézni, hogy milyen az állaga, így könnyebb kitapasztalni a megfelelőt.    

A gyorsabb megoldás, hogy a masszából tenyérnyi gombócokat (kis tenyerem van...) formázok, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket, amiket aztán az ujjammal ellapogatok szintén 4-5 mm-es korongokká. A tetejüket megszórom mákkal vagy lenmaggal, és nagyjából 20 perc alatt alacsony hőfokon készre sütöm. Az én tepsimbe egyszerre 12 db, kb. 5 cm átmérőjű korong fér. Ez nem fog összeesni, mint az aszalás során történik, sőt, ellenkezőleg, enyhén megdagad, felfújódik, olyan lesz, mint egy fél zsemle. Két ilyenből szoktam zsemlét készíteni, közéjük pakolok mindenfélét.

Kenyér helyett, kelesztés nélküli egészséges alternatíva. A krékert lehet ropogtatni, a zsömlécske viszont puha, és légies, élesztő, sütőpor nélkül. Ha kihűlt, akkor a kréker egy légzáró dobozban sokáig eláll, a zsömléket viszont hűtőben tartom, mert a közepe nem szilárd és száraz, hanem eléggé krémes. Akár töltött pogácsaként is lehet rá gondolni. Különben a barna színe nem a sütésnek, hanem a lenmaglisztnek köszönhető.
Ha nincs mángold, akkor is elkészíthető. Én kínai kellel, sárgarépával és/vagy pritaminpaprikával kimondottan szeretem. Paradicsomot nem mindig teszek bele, hiszen ez az ízek kombinációjától is függ. Nyugodtan lehet fűszerezni másfajta módon is - a szárított paradicsomos-fekete olajbogyós változatot kedvelem a legjobban-, de ha nem adok hozzá paradicsomot, akkor néhány kanál vízzel könnyebb összeállítani a tésztát.
A hűtöm aljában látható nagy szemeteszsákban csak mangold volt, és ezzel a szárát már fel is használtam. A levelekből ismét rakottat készítek, de valami egészen mást, mint legutóbb. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül...

Írok egy rövid szösszenetet a hűtőben való raktározásról is, mert kiderült, többeknek gondja adódik ebben a témában, márpedig a helyes raktározás nemcsak a zöldségeink életét növeli, de a kidobandó, azaz elpocsékolt élelmiszerek számát is csökkenti.

2014. április 19., szombat

Spenóttal töltött gomba

A Szatyorbolt csodálatos koriandert és barna csiperkét, a BIRS közösség pedig friss, haragoszöld spenótot adott. Álltam, néztem a pultomon ezt a sok élénk szint, és azon törtem a fejem, akkor most mit is főzzek belőle.
Tiszta szerencse, hogy nagyon szeretek kreatívan sürögni a konyhában, így hamar megszületett az a recept, aminél jobbat keresve sem találtam volna. Bár nem szándékoztam vacsorázni, de azért csak megkóstoltam. nehogy másnap ebédnél derüljön ki, mennyire ehetetlen, és hogy, hogy nem, elfogyott a gombácskák fele...

 Hozzávalók:
- 1/2 kg spenót;
- 2 fej lilahagyma;
- 4 gerezd fokhagyma;
- 1 csomag koriander;
- 2 marok mandula;
- 2 ek étkezési keményítő;
- só, bors, olívaolaj, balzsamecet.

Az elkészítése nem igényelt semmi különlegeset. A gombákat megpucoltam (nem mindenki szokta, igazából elegendő jó alaposan megmosni), sóztam, borsoztam és egy jénaiba, aminek az aljára kevés olajat öntöttem, félretettem. 

Az összes többi hozzávalót megmostam, és beleraktam a robotgépembe. Kicsit nehezen indult a sok zölddel, de ki-be kapcsolgattam, és egyszer csak egy iszonyúan gyönyörűséges haragos zöld massza lett belőle, némi darabos mandulával. Felfűszereztem, és belekanalaztam a gombákba. 
Betettem a sütőbe, a gomba levet engedett, miközben a zölddel együtt összeesett, és mire a sok nedvesség elpárolgott, nagyjából készen is lett.
A teteje megpirult, és kicsit ropogott, miközben a közebe nagyon krémes maradt. 

Szerencsném volt, most szép mélyek voltak a gombák kalapjai (a szárakat eltette gombakrémnek), de egy kiskanállal könnyen elmélyíthetők, ha laposabbak. 
Zöldséges barnarízzsel ettem, meg egy nagy tál salátával. Egyszerűen csak nem lehet elég zöldet enni, na!





2014. április 17., csütörtök

Mizuna pesto - Öntettől a krémig #9

Jó, hát igazából nem pesto, mert nincs benne sem sajt, sem bazsalikom, de még csak fenyőmag sem. Sajtot ugyanis nem eszem, a többi pedig nem volt kéznél, ellenben egy hatalmas csokor mizuna igen, ami már kezdte az elmúlás félreérthetetlenen jeleit sugározni felém. Kezdenem kellett vele valamit, mert hiába ettem mindennap salátát, egyszerűen nem tudtam legyűrni azt a mennyiséget, ami a BIRS csomagomban volt. 
Tehát körbenéztem, mi van itthon, és kreatív voltam.

Hozzávalók:
- kb. 2 nagy marok mizuna;
- 75 g hántolt tökmag;
- 2 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 nagy gerezd fokhagyma;
- olívaolaj;
- só, bors.

Fogtam a turmixomat és beletettem a tökmagot, a megmosott mizunát, élesztőt (sajt helyett, a sajtos ízért), fokhagymát, és egy kevés olívaolajat, csak hogy ne szárazon induljon, aztán az aprítás közben folyamatosan adagoltam hozzá. Sóztam, borsoztam és addig folytattam a mixelést, amíg egy homogén masszát nem kaptam.
Megkóstoltam, de nekem nem hiányzott belőle semmi, és végeredmény egy nem túl intenzív, mégis meglehetősen finom, zöld, magos és fűszeres krém lett.

Azt kell hogy mondjam, vegán mozzarellával és koktélparikkal finomabb vagy ezerszer, mint a pesto valaha volt.
Nem pirítottam meg a tökmagot előtte, de legközelebb kipróbálom úgy is, mert biztosan ad neki egy aprócska kis rúgást, és miután az egész üveg elfogyott - kentem mindenre: sajtra, szendvicsre, tofura, szejtánra-, azt mondom, minden levelesből lehet pestot készíteni, csak más-más ízt kapunk a hozzávalóktól függően. Így aztán bátran borítsuk ki a konyhaszekrényt, és dobáljunk össze mindet, amit csak találunk.

2014. április 14., hétfő

Mac and Cheese - Öntettől a krémig #8

Ki ne hallott volna már az amerikaiak által annyira imádott sajtszószos tésztáról? Persze eléggé lekezelő ennyire egyszerűen nevezni, mert szerintük ezt több puszta tésztánál és szósznál. Azonban a tények makacs dolgok.
Természetesen az eredeti recept minden vegán számára elfogadhatatlan, bár nagyon egyszerűen átfordítható lenne növényi tejjel, kókuszzsírral és vegán sajttal, de most egy merőben új változatot hoztam, ami természetesen nem az enyém, én csak átdolgoztam kicsit.

Az eredeti gazdája Kor180, aki a Kor Kitchen házigazdája. A srác nem vegán, csak gluténmentesen étkezik, és törekszik az egészséges táplálkozásra. Sajnos nem sok videót készített mostanában, de egy-két étele teljesen vegán. Többek között a Mac and Cheese receptje is.

Hozzávalók:
- 1 kis fej karfiol;
- 3-4 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 ek kókuszzsír;
- 1/4 kk kurkuma;
- 1 ek balzsamecet;
- 1 gerezd fokhagyma;
- só, bors;
- a karfiol főzőleve (kb.1,1/2-2 csésze);
 - tejeskiörlésű durum spagetti,

Zöldséglevest készítek, és megfőzöm benne a rózsáira szedett karfiol - sós vízben is kiváló, de ez ad egy kis plusz ízt. Amikor megfőtt, lecsöpögtetve turmixba teszem, hozzá adom a fokhagymát, sót, borsot, balzsamecetet, kókuszzsírt, kurkumát, sörélesztő pelyhet és olyan félig felengedem a főzőlével, aztán összeturmixolom. Mivel még sűrű, tovább hígítom, majd megkóstolom.
Addig keverem, amíg állagra egy sűrű, de krémszerű és erősen sajtos masszát nem kapok, amit egyszerűen rá önthetek a kifőzött tésztára.

Hagyományosan szarvacska vagy makaróni tésztával készítik, valamivel, ami lyukas, de csak spagettim volt itthon, és nem tettem sütőbe sem, de aki szeretné, hát bátran pirítsa meg a tetejét.
A krém nyugodtan felturbózható, erőspaprikával, chilivel, akármilyen fűszerrel, petrezselyemmel, korianderrel, bármivel, ami számotokra beleillik az összképbe.

Állagra inkább mártás lett, de az eredeti videóból kitűnik, hogy Korn még forrón tett bele étkezési keményítőt, amitől kicsit sűrűbb - akár  útifű maghéjat is tehetünk bele -, és sokkal inkább krém szerű lesz, ami mondjuk savanyított erős paprikával kitűnő lehet egy kis tortilla bulihoz.
Az inaktív sörélesztőpehelyből bátran használjon mindenki dupla, akár tripla mennyiséget. Ahogyan nektek jó, mert a mennyiség függ az élsztő fajtájától, a karfiol mennyiségétól, és az egyedi ízlésünktől is. Tehettek bele őrölt magokat, akár pelyheket is.
Balzsamecet helyett mehet bele citromlé, mustár, bármi, ami kicsit savanykás, de vigyázzunk az arányokra. A kókuszzsír akár el is hagyható, de szerintem krémesebb lesz tőle a "sajtkrémünk", miközben mégsem terheli le a gyomrunkat.

Fontos kihangsúlyozni: a krémnek frissen nincs karfiol íze, de érdemes annyit készíteni belőle, ami egyszerre elfogy. Másnapra sajtos karfiolkrémünk lesz, ami, szó se róla, így is finom, csak nem teljesen ugyanaz. Mindenesetre tökéletes és egészséges opció a szójamentes sajtkrémre.

2014. április 13., vasárnap

Vegán mozzarella

Ezt  a receptet a La Veganista oldaláról vettem, és ahogyan az megszokott, alakítottam rajta egy kicsit. Már többször készítettem, és az első alkalommal nálam volt egy húsevő barátom, aki különben szakács, így rajta teszteltem. 
Csodálkozó, kerek szemekkel nézett rám. Meglepte az íz, az eredmény, és a vége az lett, két "sajtgolyót" is megevett, a többit már azt hiszem, szégyellte elfogadni.

 Hozzávalók:
- 6 dl szója joghurt;
- 1 csomag (100g) kesudió;
- 1/3 csésze olívaolaj;
- 6 ek tápióka liszt/keményítő;
- 1 ek agar-agar;
- 1/2 csésze víz;
- só.

A kesut 4-5 órával korábban beáztatom, aztán leszűröm és turmixba öntöm az összes hozzávalóval együtt - elvileg a sűrítőket később kéne beletenni, de szerintem így könnyebben elkeveredik-, aztán beteszem egy éjszakára a hűtőbe.
Másnap elkezdem főzni. A hűtőből kivett massza meglepően sűrű, ilyen formában jó lenne sajtkrémnek, de ahogyan melegszik, visszahígul.
Elkezd nagy buborékokkal puffogni, még mindig elég folyékony, de folyamatosan sürűsödik, és minden keverésnél több látszik majd a fazék oldalból, aljából. Amikor teljesen elválik, akkor van kész.

Innentől gyorsabban köt a krém, mert ahogy hűl, úgy dolgozik benne az agar-agar. Eredetileg egy fagylalt szedő kanállal kellene gombócokat formálni belőle, és úgy jeges vízbe dobni, de nekem nincs, viszont van két kipróbált módszerem.
Az első, hogy fogom a nem használt muffin sütőmet, tudniillik sütni azt nem tudok, és nyolc mélyedésben egyenlően elosztottam a kész krémet. Aztán tepsistől a mosogatóba engedett hideg, jeges vízbe mártom az egészet, amíg teljesen ki nem hűl.
Illetve egy nagy tálba hideg vizet, és egy csomó jeget dobok, majd fogok egy nagyobb szedőkanalat, és egy evőkanalat. A szedővel belekanalazok a masszába, az evővel pedig beletolom a jeges vízbe. Nem lesznek tökéletesek a gombócok, csak olyan bájos házi gömböcök.

A gombócok sós vízbe téve elállnak a hűtőben, méghozzá elvileg két hétig. Ezt különben nem tudom megerősíteni. Nálam mindig jóval hamarabb elfogy. Eredetileg repceolajat tartalmaz a recept, de azt nem tartok otthon, így került bele olívaolaj, és egy kicsit sósabbra is készítem, mert ha a mozzarellával van bármi baj, akkor az az íztelensége.

A recept ára egy kicsit magasabb a kesu és a tápitóka keményítő miatt, de senki se csüggedjen, én csináltam már napraforgómaggal és saját magam által őrölt tápióka gyönggyel is - 5-600,- forint között van egy félkilós csomag -, kicsit gríz jellegű lett, de az ízén nem változtatott. A tápióka lisztből 350,- 1.140,- forint között lehet kapni 250g-ot (gyártó szerint), a receptbe összesen hat kanál kerül, a csomag  kesudiót pedig most 450,- forintért vettem, így az sem vészes. 
Mivel a szójajoghurtot házilag csinálom, a 3 pohár összesen nagyjából 90 forintba került. Az olajjal, és lisztelek, agar-agarral együtt is nagyjából 600-1.000,- forintba kerül, de 8 adag lesz belőle a végén - legalábbis nekem.
Szóval igen, ha csak ezért vásárolunk be, akkor drága, de az biztos, hogy sokáig elég mindegyik alapanyag, ráadásul a végeredmény nagyon finom. Érdemes kipróbálni.

Mángoldos tamagoyaki


Nem ez az első eset, hogy tamagoyakit viszek ebédre, és nyilván nem is az utolsó, mert gyorsan kész van, és még akkor is, ha nem tojásból készül, laktató. Egy nagy tál salátával, egy szelet kenyérrel felséges és bőséges ebéd vagy akár reggeli. Ráadásul ez már tényleg tamagolyakinak tűnik, a különböző rétegek elválnak egymástól. 
Hagyományosan forrásba lévő vízbe dobott, lecsöpögtetett spenótlevelekkel készül, de nekem most mángold volt itthon, amit kicsit átpirítottam, hogy ízesebb legyen. 

Hozzávalók: 
- hüvelyes liszt (köles-,sárgaborsó-, lencse és fehérbab) ;
- 1 kk szódabikarbóna; 
- 4 nagy levél mángold;
- só, bors, kurkuma, fokhagyma, olivaolaj;
- víz.

A salátához:
- mángold szárai;
- 8 szem fekete olajbogyó;
- 1 db szárított paradicsom olajban + olaj;
- balzsamecet;
- só, bors, 

A hüvelyes lisztet a fűszerekkel, szódabikarbónával és a vízzel sürű palacsinta állagúra kevertem, és félretettem pihenni, ezalatt megmostam a mángodlot, a szárakat levágytam, a leveleket feltekertem és vastagabb csíkokra szeleteltem. Egy kanál olívaolajat melegítettem és rádobtam egy gerezd apróra vágott fokhagymát, majd mehetett rá a mángold. Nagyjából egy-másfél perc alatt teljesen összeseik, finoman megsóztam, és félretettem hűlni. 
A mángold szárát falatnyi darabokra vágtam, rádobtam az olívabogyót felszeletelve, és összekevertem az öntethez valókat - egy olajban ázott szárított paradicsomot apró kockákra vágtam, kivettem még az olajból olyan két evőkanálnyit, ehhez ment egy kis balzsamecet, só, bors.

Már csak a tamagoyaki volt hátra. A menetét leírtam egy előző posztban, annyi volt a különbség, hogy amikor az első réteg megszilárdul, rátettem a mángold felét, így tekertem fel, és öntöttem hozzá még a hüvelyes lisztből álló keverékből.

Eredetileg csicseriborsó lisztet szoktam használni, de a hüvelyeslisztből 330,- forintért vettem fél kilót, a csicseriborsóból 250g  380-420 forint között van, és felfűszerezve pont tojás íze van ennek is, annak is. Érdemes kipróbálni.
A disznóparajfélék családjában és a répaformák alcsaládjában bulizó mángold fokhagymával és sóval leginkább a spenótra hajaz. Nekem ízlett.

2014. április 12., szombat

Szárított paradicsomos gnocchi - gyors ételek #7

Ismét csalok kicsit. A gocchit készen vettem, és ezért sajnos fehér lisztes, de néha jól esik bűnözni, és komolyan életet mentett a második lehúzott 12 órám után, amikor már nem volt hangulatom főzni sem.
Gyors, mert mire megfőtt a burgonya gombóc, elkészült az "öntet" is, ami nem igényel semmi különleges konyhatechnikai műveletet, de öt percnél több időt sem - és akkor hátratett kézzel dolgozom.

Hozzávalók:
- 1 csomag vegán gnocchi;
- fekete olajbogyó ízlés szerint;
- 6-8 db olajban áztatott szárított paradicsom;
- fél csomag petrezselyem;
- só, bors.

Sós vízben odatettem főni a gnocchit, ezalatt feldaraboltam a paradicsomokat, felszeleteltem az olajbogyót, és felaprítottam a petrezselyemzöldjét. Külön olaj nem szükséges, a paradicsomról lecsöpögött bőven elég, de természetesen, ha valaki kevesli, adhat még hozzá.
A kifőtt gnocchit összekevertem a paradicsomos keverékkel, finoman megborsoztam, egy csipet sót tettem csak rá, mert maga az olívabogyó is sós, és ennyi. 

A szárított paradicsom olajban eltéve 900-1200 forint között van, de ezt most a Tescóban vettem 550,- forintért, és kb. az üveg fele ment rá. Az olaj eleve fűszeres, de ha van kéznél 1-2 szem kapribogyó, azzal meg lehet bolondítani, de nagyjából ennyi az egész.
A főzés nem feltétlen a tűzhely melletti izzadásról szól. Vannak napok, amikor meg kell dolgozni az ebédért, és akad, amikor csak úgy terem.

2014. április 9., szerda

Vegán lepény

A rakott változat után ígértem egy receptet a red giant szárához is. Az ötlet tulajdonképpen nagyon egyszerű. Úgy kezeltem, mintha káposzta lenne, ha már egyszer rokonok, és végiggondoltam, mit is kezdenék a maradék káposzta végekkel.
Ledarálnám a maradékot, sőt, le is darálom, és aztán fasírtba vagy más töltelékbe keverem. Mert hogy nagyon ropogós, vastag, nem puhulnak meg olyan hamar, mint a levelek, de ugye minden íz bennük van. Vétek kidobni. 

Hozzávalók a töltelékhez:
- 4 red giant szára;
- 2 ek darabolt paradicsom;
- 1 krumpli;
- 1 kisebb fej brokkoli;
- 1 nagy sárgarépa;
- 20 dkg szejtán;
- 1 nagy fej hagyma;
- fél csomag petrezselyem;
- 4 gerezd fokhagyma;
- pirospaprika, késhegnyi chilipehely, só, bors, szezámolaj, szezámmag.

A tésztához én a guiche receptemet használtam,-bár már nem főzök pálmazsírral, így kókuszolajat tettem bele-, de használható a hagyományos recept, pizzatészta, sima kenyér tészta, mirelit leveles tészta, vagy ami csak jól esik.

A tölteléknek való zöldségeket durván összevágtam, és belepakoltam a robotgépbe. Amikor elég pépes lett, hozzáadtam a fűszereket, szezámmagot és olajat, jól összekevertem, és az elősütött tésztába kanalaztam. Nagyon kipúposodott, de sütés közben,-ahogy párolódnak a zöldek-, kicsit össze is esik, és egy krémes húspástétom állagú dolog lesz. Langyosan  könnyebben szeletelhető.  Takarás nélkül nagyjából 35-40 percig sült, miközben a teteje szépen megpirult, de a belseje lágy maradt.
Egy hatalmas tál mizuna salátával ettem, ugyanis nem kíván más köretet, csak valami zöldet. 

Ha nincs robotgép, akkor húsdarálón is pépesíthető, ha az sincs, akkor kézzel kell apróra vágni, esetleg egyszerűen egy nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszelni, de ez ugye fárasztó, ezért létezik még egy lehetőség. Nagyobbakra vágom a hozzávalókat, és enyhén sós vízben félig megfőzöm. A darabokat jól lecsöpögtetem, majd durván áttöröm az egészet. Kicsit erősebben kell fűszerezni, és vagy egy kevés lisztel, vagy kenyérmorzsával, esetleg étkezési keményítővel sűrítem a masszát. 

Ezzel felhasználtuk az egész red giant növényt, de persze még számtalan ötletem van, és már alig várom, hogy  kipróbálhassam. Persze azért, mert én nem szeretem nyersen, - nekem túl erős-, még másnak kitűnő nasi lehet egy kis szójajoghurttal, avokádó-, vagy akármilyen más krémmel. Akár szárítva, akár frissen.


2014. április 8., kedd

Sóskafőzelék, diós krumplipürével

Jelenleg a BIRS cuccaimat főzöm ki, amihez kaptam egy szép zacskó spenótot is. Ez a zöldlevelű számomra nem alkalmas sok mindenre, mert vagy nyersen eszem meg, vagy főzeléknek. Más elkészítését nem igazán ismerem, viszont régen tonnányi cukorral és rengeteg tejjel készítettem. Mostanra ez a recept is átalakult, de így utólag már nem is értem, mi tartott ennyi ideig...

Hozzávalók a főzelékhez: 
- sóska (nem tudom a pontos mennyiségét, mert nem mértem le, olyan 5-6 maréknyi lehetett;
- diótej vagy más növényi tej;
- étkezési keményítő;
- nyírfacukor;
- egy csipet só, olaj.

A krumplipüréhez:
- 6-7 szem krumpli,
- diótej;
- a diótejből visszamaradt diópép (kb. 4 ek)
- 2 ek kókuszzsír;
- só.

A sóskát megpucoltam, megmostam, majd durván felvagdostam. Egy kevés olívaolajon néhány perc alatt lepirítottam, a színe barnás lett és a darabok pépesek. Levettem a tűzről, és megszórtam étkezési keményítővel, majd felöntöttem tejjel, és csomómentesre kevertem. Ezután visszatoltam a tűzre. Egy csipet sóval és ízlés szerint nyírfacukorral ízesítettem.
Közben megfőtt a krumpli, amit leszűrtem, és melegen, két kanál kókuszzsírral, ízlés szerint szóval összetörtem, majd hozzáadtam a diópépet, és annyi diótejet, hogy krumplipüré állagot kapjunk. Aztán lehet enni. 

A főzés számomra, ahogyan már többször írtam, a kreativitásról szól, és arról, ahogyan elképzelem az ízek kombinációját. Izgulok, hogy milyen lesz, mert a végéig nem lehetek biztos benne, de él valami a fejemben, és azt igyekszem eltalálni. Nos ez az édes-savanyú sóska, és a sós-keserű krumplipüré tökéletes kombináció. Mondhatnám úgy is, égben köttetett frigy.
A sóska ízén egyáltalán nem érezhető a diótej, a püré nem lett annyira krémes, mintha főzött tejjel, vagy tejszínnel készítettem volna, és a péptől is darabos lett kicsit. Az izében halványan dominál a dió, ami keveredve a többi ízzel. Engem meggyőzőzött az állandó felvételéről.
És hogy hogyan készül a diótej? Épp mint a mandula.


 

2014. április 7., hétfő

Rakott red giant

Hogy mi az a red giant? Ez a kérdés fel sem merült bennem, egészen addig, míg meg nem kaptam az első BIRS adagomat. Szóval ott álltam, néztem az álomszép, vöröses leveleket és lecsíptem belőlük egy jó darabot. Nyersen egészen csípős, inkább tormás ízű, és úgy gondoltam, hogy bár kellemes, a csípőssége miatt számomra önmagában nem fogyasztható, de tökéletes adalék lehet bizonyos ételekbe, krémekbe.
Gyorsan rákerestem, és kiderül, hogy ez szareptai mustár egyik fajtája, ami főként Ázsiában ismert - Kínában, Indáiban, Koreában stb-, a vörös fajta egyenesen Japánból származik, és a káposztafélék családját erősíti. Ez utóbbi információ sok ötletet adott, és csak egy a sokból a rakott vörös óriás.

Hozzávalók:
- 4 nagy red giant levél;
- 1 csésze barnarizs beáztatva;
- 25 dkg okara;
- 4 dl szójajoghurt, vagy más növényi tejföl; 
- 1 kis fej vöröshagyma;
- 1 nagyobb gerezd fokhagyma;
- só, bors, pirospaprika, édeskömény; vegán ételizésítő, olívaolaj.

A megmosott, és előre áztatott rizst feltettem főni - nem kell teljesen megpuhulnia, maradjon fog kemény-, és közben megmostam a red giant leveleket. A közepén végigfutó nagyon erős szárát kivettem, amit nem dobtam el, hanem egy másik receptbe felhasználtam (bejegyzés várható). Az okarát felfűszereztem apróra vágott hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, édesköménnyel és pirospaprikával, majd összekevertem a félkész rizzsel. 
Egy tepsi aljára terítettem a levelekből kettőt, amit meglocsoltam a sóval és vegán ételízesítővel kikevert, kb. egy deci vízzel felhígított szójajoghurt egyik felével. Ráterítettem a fűszeres keveréket, erre tettem még két levelet, majd ráöntöttem a maradék joghurtot. 
Lefedtem fóliával és olyan 40-50 perc alatt készre sütöttem. Nagyjából harminc perc után levettem a tepsiről a takarást, és hagytam, hogy felső réteg megpiruljon.

A red giant sokkal vékonyabb, mint a kelkáposzta, nem szükséges előfőzni, gyorsan megpuhul, és rendkívül kellemes, nagyon enyhén káposztás íze lett. A tormás csípőssége szinte teljesen eltűnt, ahogyan a piros színe is, ellenben meglehetősen zöldre váltott. Nekem nagyon ízlett, az édesköménytől egy kis ánizsos felhangot is kapott, viszont az már tuti, ha kapok még ilyen szép leveleket, kísérletezek vele más módokon is. Mert megéri. 


2014. április 4., péntek

Vegán Édes Élet Cukrászda

A vegán csoportban valaki folyton gusztusosabbnál gusztusosabb sütemények képét tette fel, és bevallom őszintén, nagyon kíváncsi lettem. Igaz Zöld Ella bejegyzése után elbátortalanodtam kicsit, de  ez nem tartott sokáig. 
Fura, mert soha sem voltam igazán édesszájú, de mióta étrendet váltottam, többször gondolok rá, hogy enni kéne valami igazi ragadóst.
Szóval magammal cibáltam egy kedves barátomat, tettem pedig mindezt olyan felkiáltással: "Nekem bizony most epres sütiket kell kóstolnom!"

Szeretem az epret, de ezúttal az édesség utáni vágyam nem öncélú. Az igazi oka az, hogy több születésnap is lesz ebben a hónapban a közvetlen családomban, és az egyik ünnepelt nagyom szereti az epret. Gondoltam, meglepem őket egy kis tortával, fő a változatosság, hiszen így végre én is ehetek velük. Ugyan aranyosak, mindig hoznak nekem egy csomó gyümölcsöt és sokféle magot, azért így mégis más.

Amikor beléptünk az üzletbe, meglepett, milyen pici. Két asztalt és egy kis gyerekasztalt láttam, de a pult, amiről azt hallottam, kevésféle sütivel szolgál, meglepően színes és változatosnak látszott. Többféle bonbon, "csokis", azaz karobos sütemények, többféle krémes szelet, medvehagymás pogácsa, gyümölcsös szeletek, édes tallér és kétféle epres süti is volt, méghozzá friss eperrel. 

Az egyik az Epres háromszög, vékony piskótaszerűen könnyű tészta - a színe nem piskota, de az íze teljesen rendben volt -, vaníliás édes krém rajta, és a tetején eper, ami gondolom agar-agarral, vagy más vegán zselatinnal vékonyan le volt öntve. Nem borította be a sütit, feltételezem arra szolgált, hogy a friss epreket összetartsa. Finom volt, a krém nekem kicsit édes, de az eperrel együtt, ami még nem teljesen eper ízű, teljesen hibátlan. 

Ezután következett az Epres yofu torta, aminek az oldalán és a tetején szintén eper található, valamint sok szeletelt mandula, és csokis piskóta jellegű tészta - nem tudok sütni, lehet ám, hogy nem is piskóta, de puha és friss is volt, no meg valószínűleg karob, mert itt semmiben nem láttam igazi csokit - között a szójajoghurtos krém. Ez nem volt édes, enyhén savanykás volt, édesszájúaknak majdnem íztelen, de nekem nem. A tésztával együtt ez a savanykásság szerintem pont kellemes, bár lehet, hogy egy kis vanília aroma dobott volna rajta, én mindenesetre ezt választom, ha magamnak rendelek tortát, mivel azonban nem az enyém lesz, az epres háromszögből rendeltem.
Az áráról annyit, hogy ebből egy 16 szeletes torta 6.400,- forint, plusz 250,- a doboz, ami szerintem teljesen rendben van. Nagyjából ennyibe kerül Budapesten egy átlagos torta. Lehet kapni kicsit olcsóbban, és jóval drágábban is. 

A kíséretem karobos marcipánkockát evett, ami, ahogyan látjátok is, szépen mosolyog.  Többféle arccal kapható és rendkívül guszta is, de még nem voltam olyan bátor, hogy megkóstoljam. Töményen ugyanis nem annyira vagyok oda a karobért, mivel azonban eddig minden süti ízlett, talán majd próbálkozom vele.

Nem mellesleg a medvehagymás pogácsát is szerettem, és kiderült, hogy van még egy szint, ahol jóval több asztal, és kellemes környezet fogadott. Tetszettek a színek, a növények, és hogy kinézhettünk az utcára a fakorlátos galériáról. 

Kicsit aggódom az üzletért, mert minden kezdett nagyon nehéz, ráadásul ők egy speciális közösséget szolgálnak ki, de amíg ott üldögéltünk és beszélgettünk az ajtó elég sokat nyílt. Tömeg nem volt, de azért jöttek folyamatosan, úgyhogy szorítok értük.  
Ami a fontos, az áraik szerintem teljesen rendben vannak, sütemények kaphatóak 150-től 400 forintig bezárólag, a bonbonok darabja egy százas, és persze van más is, de azokat nem jegyeztem meg. Remélem nyáron lesz fagyijuk is.
Az üzlet helyileg a XIII. ker. Pannónia utca 13. szám alatt található, nem sokkal a Vígszínház mögött. Ha van elütni való félórátok, térjetek be bátran.

2014. április 2., szerda

Céklasaláta, zöldséges tészta és sült tofu - az én bentóm #7


A bentós rovat nem is receptekről, csak ötletekről szól. Arról, hogy amikor nincs kedvem normálisan főzni, a többféle kicsiből (lehetnek akár maradékok is) összedobjak egy olyan ebédet, ami lehetőség szerint sok ízből tevődik össze, azaz nem egyhangú, és ha lehet, komplex is. Ez  persze nem mindig jön össze, de azért próbálkozom.

Másfelől igyekszem több nyers dolgot is enni, mert jobban érzem magam tőle (lehet a nyersvegánságban is valami, de nem vagyok rá felkészülve), és ezzel egyszerűbbé válik az életem is - végre valami, amit nem kell főzni
A legnagyobb kihívást, azonban az jelenti, hogy ne legyen mindig ugyanaz. Ha valamit megtanultam az elmúlt hónapokban, akkor az az, hogy a legtöbb zöldség, növény, ami főve ehető, ehető bizony nyersen is - a szójabab határozottan kivétel, de a csíra már nem. Innen jött a céklasaláta ötlete is, amit lehet, már kitaláltak előttem, mégis büszke vagyok rá.

A bentó tartalma:
- előző ebédről maradt zöldséges tészta (tönkölytészta, sárgarépa, kínai kel, hagyma, fokhagyma, olaj, só, bors);
- vacsoráról maradt füstölt, sült tofu (só, bors, olaj);
- céklasaláta.


A céklasáláta hozzávalói:
- cékla;
- szezámmag olaj ( vagy más, karakteresebb olaj - mák, mandula, kukorica, stb);
- balzsamecet;
- agavé szirup;
- só, szezámmag.

Szeretem a céklát, és mivel a pultomon árválkodott vagy három (közel egy kiló) nagy gumó - a Szatyorboltnak hála rendszeresen hozzájutok -, úgy gondoltam a sütés, párolás, tésztához való hozzáadáson felül is ideje lenne kezdeni vele valamit. Szóval fogtam a céklákat, megpucoltam őket, és a nagy lyukú sajtreszelőn - mire nem jó egy használaton kívüli eszköz - nagyjából három perc alatt lereszeltem - a végeit félretettem céklás dosához.
Reszelés után enyhén lesóztam. Fél óráig vártam, hogy engedjen valamennyi levet, hát nem engedett sokat, de nem baj, ezután nagyjából egy evőkanál balzsamecettel, kevés agavé sziruppal  és olyan két  evőkanál szezámmagolajjal kevertem össze. Ennyi, kész is. Azonnal ettem belőle egy tányérral, aminek a tetejét megszórtam szezámmaggal, de igazából másnapra volt az igazi. Pont olyan íze volt, mint a főtt  céklának. Leszámítva, hogy nincs benne torma ( bár nyilván lehetne bele tenni), és hogy ropogott, mert nyers volt.
Nagyon finom, és a hűtőben sokáig eláll.