Sóskafőzelék, diós krumplipürével

Jelenleg a BIRS cuccaimat főzöm ki, amihez kaptam egy szép zacskó spenótot is. Ez a zöldlevelű számomra nem alkalmas sok mindenre, mert vagy nyersen eszem meg, vagy főzeléknek. Más elkészítését nem igazán ismerem, viszont régen tonnányi cukorral és rengeteg tejjel készítettem. Mostanra ez a recept is átalakult, de így utólag már nem is értem, mi tartott ennyi ideig...

Hozzávalók a főzelékhez: 

- sóska (nem tudom a pontos mennyiségét, mert nem mértem le, olyan 5-6 maréknyi lehetett;

- diótej vagy más növényi tej;

- étkezési keményítő;

- nyírfacukor;

- egy csipet só, olaj.

A krumplipüréhez:

- 6-7 szem krumpli,

- diótej;

- a diótejből visszamaradt diópép (kb. 4 ek)

- 2 ek kókuszzsír;

- só.

A sóskát megpucoltam, megmostam, majd durván felvagdostam. Egy kevés olívaolajon néhány perc alatt lepirítottam, a színe barnás lett és a darabok pépesek. Levettem a tűzről, és megszórtam étkezési keményítővel, majd felöntöttem tejjel, és csomómentesre kevertem. Ezután visszatoltam a tűzre. Egy csipet sóval és ízlés szerint nyírfacukorral ízesítettem.

Közben megfőtt a krumpli, amit leszűrtem, és melegen, két kanál kókuszzsírral, ízlés szerint szóval összetörtem, majd hozzáadtam a diópépet, és annyi diótejet, hogy krumplipüré állagot kapjunk. Aztán lehet enni. 

A főzés számomra, ahogyan már többször írtam, a kreativitásról szól, és arról, ahogyan elképzelem az ízek kombinációját. Izgulok, hogy milyen lesz, mert a végéig nem lehetek biztos benne, de él valami a fejemben, és azt igyekszem eltalálni. Nos ez az édes-savanyú sóska, és a sós-keserű krumplipüré tökéletes kombináció. Mondhatnám úgy is, égben köttetett frigy.

A sóska ízén egyáltalán nem érezhető a diótej, a püré nem lett annyira krémes, mintha főzött tejjel, vagy tejszínnel készítettem volna, és a péptől is darabos lett kicsit. Az izében halványan dominál a dió, ami keveredve a többi ízzel. Engem meggyőzőzött az állandó felvételéről.
És hogy hogyan készül a diótej? Épp mint a mandula.