2013. november 22., péntek

Csicseriborsó tamagoyaki, rizzsel és zöldségekkel (Az én bentóm #5)


Régebben, ha nem is tökéletes, de elég pofás tamagoyakit tudtam készíteni, ami nem más, mint a japán tojástekercs (a koreaikanál: gyeran mali), csakhogy már nem eszem tojást. Helyette több alternatíva is létezik és az egyik ezek közül a csicseriborsó-rántotta, ami rendkívül finom, csak az a gond, hogy a tekercs nem lett olyan szép rajzos, mint számítottam rá. Gyanítom, azért, mert még nem tökéletes a receptem, ennek ellenére finom lett és fix, hogy mostantól kísérletezgetni fogok vele.

Hozzávalók: 
- 5 ek csicseriborsó liszt;
- 1 kk szódabikarbóna;
- 1 sárgarépa;
- 1 kaliforniai paprika;
- 2 szál újhagyma;
- 5 dkg tofu;
- 10 cm kígyóuborka;
- rizs (tegnapi maradék);
- Himalája só, bors, kurkuma, olaj, víz.

A csicseriborsólisztet egy tálba töltöttem, sóztam, borsoztam, beletettem egy negyed kiskanál kurkumát, és egy habverő segítségével elkevertem vízzel. Na most az állagát nem tudnám pontosan meghatározni. Nem volt sűrű, de nem is víz szerű, kicsit olyasmi lehet, mint a normál palacsintatészta az összekeverés után egyből, aztán félre kell tenni néhány percre, és hagyni, hogy a csicseriborsóliszt is megdagadjon. 
Ezalatt az idő alatt a paprika felét, a hagymával és a tofuval együtt apró kockákra vágtam, és ez utóbbi fogja helyettesíteni az eredeti tekercs sápatag foltjait, ami a tojásfehérjétől van. A maradék paprikát felcsíkoztam, a megpucolt uborkával és sárgarépával együtt. 

Kevés olajat hevítettem egy serpenyőben, ami kerámia, ez csak azért fontos mert az egy két csöpp dacára sem ég oda semmi, és amikor forró volt, akkor az aprítványokból bele tettem egy adagot. Kis ideig, keverés mellett pirítottam, majd ráöntöttem a csicseriborsós keverék egy részét, és lefedve sütöttem. Amikor  teteje is megdermedni látszott, de még lágy volt, egy fa spatula segítségével feltekertem a rántottát, hátrahúztam, amíg egyenesen elfért, és megint tettem a serpenyő üres részébe a kicsi kockákból, majd megint a rántotta alapból. Lefedtem, és amikor lágy állagú lett, nem folyt, viszont nem is sült át teljesen, újra feltekertem. Ezt az első alkalommal együtt összesen négyszer történt meg (serpenyőméret és keverék függvénye), a végén a "tojást" még olyan másfél percig fedő alatt sütöttem, közben egyszer megfordítottam, hogy ne égjen meg az alja.
Aztán tányérra tettem, és a szeleteséssel megvártam, hogy kicsit meghűljön.

Egy edénybe rizst pakoltam, mellé a csíkokra szeletelt uborkát, sárgarépát, paprikát, és utána jöhetett a tamagoyaki. Nem fért bele az összes, de nem gond, a hűtőben megvár.
Kicsit bonyolultnak tűnik, amit írtam (ahogy írtam...), de az alábbi videó talán segíthet ebben, én is így tanultam meg. Mert hogy nincs hagyományos, kocka alakú tamagoyaki serpenyőm.

Különben valószínűleg azért állt össze, mert a pép még túl lágy volt, amikor tekertem, így (a legutolsó kivételével) nem elkülönülő rétegek lettek, csak összesültek. Akármilyen finom a csicseriborsó rántotta - mert nekem elhihetitek, az,- máshogy viselkedik, mint a tojás. Ha tovább sütőm merevebb lesz és törik, de nem adom fel! Csak azért is ki fogom kísérletezni a megfelelő technikát, mert nagyon guszta amikor kész van.
A recept ötletét divany.hu -ról vettem, bár nemes egyszerűséggel kihagytam belőle dolgokat - sőt tettem bele pluszt is, amit pedig Grétától lestem el,- nem is keverem ennyire sűrűre a tésztát, de sütés közben egyébként is nő a térfogata. Ebből a szempontból tojásként viselkedik.

Próbáljátok ki, szerintem megéri! 



2013. november 18., hétfő

Céklás lebbencs


Hát, ez az étel nem jöhetett volna létre, ha nem kívánnám mostanában a céklát. De kívánom, és bár a salátán kívül ezerféle módon el tudom készíteni - hozok egyszer majd csak recepteket -, mostanra már egy pindurit eluntam. Mindenképpen valami tésztát szerettem volna enni, de csak lebbencstésztám volt itthon, és a hozzávalók fajtája is szabott volt. Szóval elővettem a kreatív énemet, és meglepően jónak találtam az eredményt.

Hozzávalók:
- 25 dkg tönköly lebbencstészta;
- 1 nagy  sárgarépa;
- 1 közepes cékla;
- 8-10 koktélparadicsom;
- 2 szál újhagyma;
- 1 ek. szójaszósz;
- 1-2 ek. balzsamecet;
- Himalája só, bors, olaj.


 A sárgarépát félbe, aztán nagyobb szeletekbe, a  céklát - mivel lassabban puhul-, kisebb kockákra ( nem túl apróra, nem volt cél a szétfőzés), a paradicsomokat méret szerint félbe vagy negyedbe vágtam. Kevés olajon megpirítottam a lebbencstésztát, mivel egy dupla fenekű edényben főztem, lehúztam a tűzről és beletettem a zöldségeket. Többször megkevertem, míg azok párolódtak a forró lábosban, aztán rátettem a fűszereket, szójaszószt, balzsamecetet és felöntöttem vízzel.  Itt el kell dönteni, ki, hogyan szereti a lebbencset, levesesen vagy olyan öhöm/slambuc formán, azaz lé nélkül. Én ez utóbbit részesítem előnyben, ezért csak kb. 1-2 ujjnyira lepte el a víz, lefedtem az edényt, visszatoltam a tűzre és 10-15 per alatt készre főztem a tésztát, aztán rádobtam a karikára vágott újhagymát, összekevertem, elzártam a tűzet és hagytam, hogy a lebbencs magába szürcsöljön mindent.

Igazából a felső képen látszanak jól a színek. Talán nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan a cékla kiengedte a levét és megfestette a tésztát is, de a balzsamecetes, céklás, sárgarépás lé meglepően kellemes ízkombináció. Azt hiszem, hogy bekerült a repertoáromba. Szerintem borsóval kimondottan finom lehet, szóval legközelebb azt is teszek bele. Tudjátok, főzni csak kreatívan érdemes!

2013. november 12., kedd

Hamis miszó leves


Hamis, mert nem igazi japán miszó leves, de akik olvasnak tudják, hogy én igen kreatívan értelmezem a legtöbb receptet. Ezzel nincs is semmi baj, mert ha már főzünk, fontos, hogy a saját ízlésünknek megfelelően tegyük, csak így garantált ugyanis a fogyasztás, de azért jó feszegetni a határokat is, mert a közhiedelemmel ellentétben, nem a magyar konyha a világ közepe.

Hozzávalók:
- 1 közepes cukkini;
- 1 nagy sárgarépa;
- 15 dkg tofu;
- 15 dkg főtt fehérbab;
- 5 szál újhagyma;
- kevés Himalája só, bors, chili pehely; olaj;
- másfél ek. miszó.
 
Nos, ezen a ponton érdemes tisztázni, mi is az a miszó (miso). Nem más, mint szójababból tejsavas erjedéssel létrejött krém, ami rendkívül sós és jellegzetes ízű. Maga az erjedés féltől három évig tarthat, melynek során változik a színe, és nyilván az íze is. Rendszerint tartalmaz valamilyen gabonát, tengeri sót, vizet, de minden esetben megtalálható benne az erjedésért felelős koji nevű penészgomba. 
Létezik édes változata, amit pl. süteményekbe tesznek, ez fehér rizzsel készül.

Ha élettani szerepét nézzük, nagyon fontos eleme a táplálkozásunknak, rendkívül magas a fehérjetartalma, immunerősítő, fertőtlenítő hatású, jelentős B és E vitamint tartalma, leköti a nehézfémeket, amik aztán a szokásos anyagcsere folyamatok következtében kiürül a szervezetünkből. Jótékonyan hat az emésztésre.  Japánban a kedvező méregtelenítő hatása miatt, egyes foglalkozások esetén legalábbis, napi kétszer kötelező miso levest fogyasztani. 

A magam részéről meglehetősen drága - 2200 forint körül van egy 30 dkg-os üveg - miszót használok, de szempont volt az is, hogy barnarizzsel készüljön, bio legyen, valamint ne tartalmazzon mesterséges adalékokat, amivel gyorsítják az érlelést. A túlzott szójafogyasztásnak lehetnek kockázatai, így erre figyelek, de nem szeretném még azzal is növelni, hogy vegyszerezetten fogyasztom. Ezért szójaszószt, babot, tofut és miszót is csak biot veszek. A paszta elég sokáig elég, így annyira nem zavar az ára.

A leves elkészítése nagyon egyszerű, a cukkinit és a sárgarépát félbe, majd szeletekre vágtam, a tofut kockára, az újhagymát zölddel együtt karikákra. Kevés olívaolajon, nagyjából másfél-két percig pirítottam a cukkinit és a sárgarépát - a zöldségeket rendszerint rétegenként sózom, de most nem tettem és ez fontos, a miszó ugyanis sós,- borsoztam, megszórtam chili pehellyel, belekevertem a miszót, és felöntöttem vízzel ízlés szerint. Amikor felforrt beledobtam a tofut és a főtt babot (általában van a mélyhűtőmben, mert előre többet főzök, de jó a konzerv vagy a sima mirelit is, de ez utóbbi esetben a legelején kell beletenni), megkóstoltam, és mivel igényelte, gyengén megsóztam. Néhány perc forrás után, amikor a sárgarépa még ropogott, de a tofu már elkészült (5-7 perc), a forró levesbe tettem az újhagyma karikákat, összekevertem és el is zártam. A leves elég forró volt, hogy a hagyma átpárolódjon, de ne főljön meg. 

Amit én készítettem, inkább ragu, mint leves, de így is nagyon finom lett. Mostanában kívánom az erőset, bár általában nem eszem, ezért használtam chilit is. Algával, siitake gombával és esetleg gyömbérrel sokkal autentikusabb lesz a leves. 
Fogyasztható magában vagy rizzsel, nálam tuti befutó mindenhogyan. Próbáljátok ki! Bőven megéri beruházni egy üveg miszóra. 

2013. november 7., csütörtök

Almás - diós smoothie


Van egy rahedli félkész posztom, hiszen az elmúlt időszakban is ettem, de nem tudom mikor jutok el oda, hogy be is fejezzem őket, ezért most kaptok egy gyors smoothie receptet, ami jelenleg az új kedvencem, és így tél felé sodródva különösen jól esik. 
A kép azért ilyen, mert mire eszembe jutott, hogy készíteni kéne, már alig lötyögött az üvegben valami. 

Hozzávalók:
- 2 nagy alma;
- 2 kisebb, érett banán;
- kb. 1 és 1/2 maroknyi dió;
- víz.

Eredetileg diótejet szerettem volna készíteni, de mire este hazaértem, már nem volt kedvem nekiállni, csakhogy a dió akkor már 24 órája ázott. Ez különben azért jó, mert nem csak az enzim felszívódást gátló anyagok áznak ki belőle, hanem a szárazabb dióbél megszívj magát, és ettől elég krémes lesz az állaga. Ezt a krémességet használtam ki, mivel nagyon-nagyon szeretem a dió ízét.

Az almákat megmostam, kicsumáztam, felvágtam, rádobtam olyan másfél maroknyi, előre beáztatott diót, majd erre törtem rá a banánokat.  Egy kevés vízzel sűrű péppé turmixoltam, majd tovább hígítottam a kíván állag eléréséig.
Kellemesen diós, almás íze lett, ami persze tovább fokozható fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel vagy akár ánizzsal is, de számomra épp így volt tökéletes


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...