Tönköly kocka

Meglátogattam édesanyámat a múlt hétvégén, és miközben ültünk és beszélgetünk a tekintetem megakadt egy tál pogácsában. Szép leveles volt. Ízre jó a sajtos pogácsám, de nem néz úgy ki, ahogy szeretném, ezért megkérdeztem, mit csinál vele, hogy ilyen lesz. Elmondta, én pedig rájöttem, hogy ez a croassant egy egyszerűsített verzióban. Csavartam rajta még egyet, és elkészítettem a saját értelmezésem szerint. Először egy tönköly kocka recepten próbáltam ki, ami annyira bejött, hogy megismételtem újra.

Hozzávalók:

- 50 dkg tk tönkölybúza liszt;

- 1,1/2 tk só;

- 1,1/2 dl szójatej;

- kb.1 1/2 -2 dl víz;

- 1 cs élesztő;

- 10 dkg kókuszzsír.

A lisztet, sót és élesztőt összekeverem, beöntöm a robotgépbe - természetesen elkészíthető kézzel is, de így gyorsabb-, majd lassan hozzáadom a tejet, aztán 50 ml bontásban a másfél deci vizet, és egy nagyon tömör, de rugalmas kenyértésztát készítek - lehet, hogy csak 1 deci víz szükséges, de könnyen lehet, hogy a kettő is kevés lesz, a liszt minőségétől is függ. A tej házi készítésű, de ivásra szántam, ezért korábban egy literhez adtam egy evőkanál agave szirupot, így nem került külön édesítő a receptbe, a bolti tejhez nem kell adnotok, de ha nem édes, 1tk bármilyen édesítő megteszi.
Ezután egy olyan tálba teszem, aminek van teteje, ugyanakkor elég nagy ahhoz, hogy vidáman és terebélyesre keljen, és legalább két-három órára a hűtőbe teszem - most egy éjszakát pihent.


Aztán lisztezett deszkára teszem, és nagyjából fél-centis téglalappá nyújtom. A zsírt egy spatula segítségével lassan választom le a tömbről. Inkább kaparom, mint vágom, így vékony hártya lesz minden adag, és kis kupacokban végigpakolom a tésztának a felén, de a két szélét üresen hagyom, amit aztán ráhajtok.
 
Ezután óvatosan hosszú, nagyjából fél centi vastag téglalappá nyújtom, és egyszerűen feltekerem. Majd megint kinyújtom, megint feltekerem, és ezt megismétlem minimum 4-5 alkalommal - de még jobb, ha többször-, és ha van időtök, a negyedik után érdemes újra hűtőbe tenni, mert a zsír megolvadása miatt lágyabb lesz a tészta, és egy óra múlva újra négyszer feltekerni, nyújtani. 
A végén csak háromba hajtom, kinyújtom egy nagyjából 15x25-ös
téglalapra, éles késsel rácsosra karcolom a tetejét, és felvágyom egyforma darabokra.

Begyújtom a sütőt (7-es fokozat a 10-ből), és a tepsibe tett kockákat félreteszem még minimum fél órára, de még jobb, ha hatvan vagy kilencven percet pihen. Ne legyen túl meleg, mert megolvad a zsír.
Hogy mekkorára vágom a tésztát, az attól függ, mire szeretném használni. Elsőnek hat hatalmas kockát készítettem, igazi kétkezes hamburgernek, de most kilencbe szabtam.

Már nincs más dolgom, mint nagyjából 25-30 perc alatt megsütni, és közben, félidőben egyszer megfordítani a tepsit. Kívül ropog, olyan, mint egy leveles tészta, belül pedig puha, a kókuszzsír miatt telt. Önmagában is nagyon finom, de zsömleként egyenesen zseniális, az illata pedig valami döbbenetesen szuper.

Figyeljetek a nyújtásnál, mert ha túl vékony lesz a tészta, nem kell meg rendesen, tehát lehet vastagabb a tészta, vékonyabb inkább ne.
Ez az alaptészta, keverhető különböző magokkal, megszórható a teteje akár nagyobb kristályos sóval. Macerás, igen, de eszméletlenül finom, így megéri a belefektetett időt.
Maga a tészta bármire használható, lehet pogácsa, töltött süti - édes és sós is-, és azt hiszem, ilyen tésztába fogom tekerni a karácsonyi sültemet is.
És ha valami csoda folytán nem fogy el az egész, a zsömle lefagyasztható. Nincs vele más dolgunk, mint félig kiengedve betolni a sütőbe - közepes lángon egy 5 percre -, és olyan lesz, mintha frissen sült volna.