2013. október 25., péntek

Meggyes-spenótos smoothie


Nos, ezzel rátértünk a zöld turmixokra, még akkor is, ha ez a képen nem látszik - ennek az oka természetesen a meggy. Érdemes hasonló kombinációkkal kezdeni utazásunkat a zöld italok világában, mert a smoothie színe nem változik - bár minden benne van, ami szükséges -, és nem ijeszti el a kezdőket. Az íze viszont zseniális.
A legtöbb zöldséget, zöldlevelet nem ajánlatos nyersen keverni a gyümölcsökkel, de mint más turmixok esetében, ezúttal is azt tanácsolom, figyeljétek a testeteket. A gyomrotok jelzi, ha valami nem tetszik neki.

Hozzávalók:
- 15 dkg meggy (magozott és fagyasztott);
- 2 db kisebb, érett banán;
- 2 marok bébispenót;
- víz.

A spenót tipikusan az a zöldféle, ami tökéletesen alkalmas turmixba - ahogyan a saláta, fodros kel, uborka stb-, de a bébi fajtát célszerű használni, mert nincs annyira intenzív íze, viszont minden benne van, amire szükségünk van. Azt bizonyára sokan tudjátok, hogy a hüvelyesekben, tofuban sok fehérje található, de azt más kevesebben, hogy minél zöldebb valami, annál több olyan aminosavat tartalmaz, amiből fehérje épül. Valójában egyes zöldségfélékben több fehérje található, mint a húsokban, bár az igaz, hogy nem az összes szükséges aminosavat hordozzák, ezért célszerű sokféle zöldet fogyasztanunk, mert csak így érhetjük el az ideális fehérjebevitelt.

Ennek a fehérjebevitelnek az egyik fontos eleme a reggeli turmixom, amiben élvezetes módon jutok a napi penzumom egy részéhez. 

A feladat ugyanaz, alulra került a meggy, rá a banán, majd a spenót, és természetesen víz ízlés szerint. A banán extra érett volt, a meggy miatt ez szükséges is, így nem lesz savanyú, de függetlenül attól, hogy érezhető valami zöldes íz, a megy és a banán dominál. És ha már banán, akkor eleve célszerű érett állapotban fogyasztani. A zöld, bár csinos, de nem tartalmaz olyan mennyiségű és minőségül cukrot, amit a szervezetünk hasznosít.
Akit a spenót elsőre elriaszt, az próbálja ki úgy, hogy a megadott mennyiség felét teszi bele. Ekkor még zöld ízt sem nagyon fog érezni, és lassan hozzászoktathatja magát a gondolathoz, hogy bizony most valami olyasmit iszik, amire a legtöbben csak erős fújjal  reagálnak.

2013. október 13., vasárnap

Hummusz tál salátával és falefellel - Öntettől a krémig #4


A falafelben számomra nincs semmi új, ahogyan a csicseriborsókrémben sincs, de annyire még sosem voltam lelkes, hogy mindet egy tányérra tegyem. Pedig a Hummus Bárban így szoktam enni. Igaz, laffa készítésére azért még nem vállalkoztam, de ami késik, az közeledik...

Hozzávalók a falafelhez:
- kb. 20 dkg csicseriborsó;
- 1/4 fehérhagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 púpos ek étkezési keményítő;
- koriander levél (lehet helyette petrezselymet is tenni, vagy akár el is hagyható), Himalája só, bors, olaj a sütéshez.

A hummus kellékei:
- kb. 15 dkg csicseriborsó;
- olivaolaj;
- 1/4 fehérhagyma;
- 1 szelet citrom;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 ek tahini,
- Himalája só; koriander levél (elhagyható vagy petrezselyemmel helyettesíthető), + főzőlé.
 
A salátába került:
- rukkolasaláta;
- madársaláta;
- csírafélék (ami jól esik, ebbe most búza és retek volt);
- 2 nagy és érett pari ( vagy koktélparadicsomból 8-10 szem);
- 1/2 fehér hagyma és só.

A csicseriborsót előző éjszaka beáztattam, majd sós vízben megfőztem. A leszűrésnél egy kis pohárra valót a főzőléből felfogtam, a főtt szemeket pedig kettőbe vettem.
Az egyik felét robotgépbe öntöttem, rácsurgattam egy kis olajat, citromlevet, ment bele a hagyma, fokhagyma, tahini - ha nincs otthon sincs gáz, pörkölt mogyoró tökéletesen megteszi helyette, az íze némileg változik, de így is nagyon finom -, só és koriander levél (nálam most porított formában volt). Összeturmixolom, és mivel ilyenkor még erősen darabos, lassan elkezdek olajat önteni hozzá, illetve  a főzőléből is valamennyit, így igazán krémes és lágy lesz, nem pedig olajos. Enyhén folyékonynak kell lennie, a hűtőben valamennyire visszadermed, de az nem jó, ha vízszerűen csurog. Inkább olyan, mint egy sűrű mártás. 


A csicseriborsó másik részét burgonyanyomóval összetöröm, hozzáadom a hagymákat apróra vágva (vagy reszelve), sót, keményítőt, borsot és a koriander levelet. Kézzel alaposan összedolgozom és az így kapott masszát egy órára hűtőbe teszem. 
Ekkor keverem be a salátát, ami ezúttal semmi öntetet nem kapott. A hagymát nagyon vékony szeletekre vágtam és lesóztam, amikor már elég levet engedett rátettem a paradicsomot, az is levet eresztett és csak ezután jöttek a zöldfélék.

Egy serpenyőben olajat melegítettem, a csicseriborsó masszából korongokat formáztam ( így könnyebb enni is és sütni is), majd néhány perc alatt ropogósra sütöttem a pogácsák mindkét oldalát. A kenyér tésztából lecsíptem egy keveset, korongokat formáltam belőle és serpenyűben, mint a palacsintát, mint két oldalát megsütöttem. 
Tálalásnál a hummusz tetejére kevés olívaolajat csorgattam, és a kenyérrel feltunkoltam az egészet, de aki így nem szereti süthet nyugodtan pitát vagy laffát, amibe beletöltheti a hozzávalókat. 

2013. október 5., szombat

Csirke sajtpanírban - csirke és sajt nélkül... (Az én bentóm #4)


A bentós játék ugyan már véget ért, de belejöttem, meg hát dobozokba hordom az ebédemet, és úgy döntöttem, ilyenformán rendszeresíteni fogom az ötletet. A egyik dobozokba barnarizs, sárgarépa, sajtpaníros szejtán, szezámmagos panír, a másikba madár-, és rukkolasaláta, valamint koktélparadicsomot van. Fejedelmi ebéd volt.
Édesanya csirkemellel készít hasonlót, és bár abból sosem ettem, nekem elkészítette szójával is. Az eredeti tésztában viszont finomliszt, tojás és sajt van, tehát már szóba sem jöhet, így elkezdtem azon ötletelni, hogyan tudnám kiváltani. 

Hozzávalók:
- barnarizs;
- 12 dkg szejtán (5-6 szelet);
- 1 sárgarépa;
- 4 ek teljeskörűségű tönkölylisz;
- 4 ek inaktív sörélesztőpehely;
- olaj;
- só nélküli vegán ételízesítő; szezámmag Himalája só, bors, víz.

A salátához:
- 1 marok rukkola;
- 1 marok madársaláta;
- pár koktélparadicsom;
- 1/4 narancs;
- egy csipet só.


A rizst megmostam, lecsöpögtettem, és az ételizesítőval, sóval együtt odatettem főni. A sokkal lassabban készül el, mint fehér rokona, kell neki legalább 35-40 perc, nem kell ezen izgulni. 
Közben a a szejtánt, amit szeletekben tettem be a mélyhűtőbe, csíkokra vágtam, és  lisztből, élesztőből, sóval, borssal és vízzel sűrű tésztát kevertem.

Ezt sajna bő olajban kell sütni, de egyszer-egyszer lehet bűnözni. A sütéshez olíva-, és napraforgóolajat kevertem fele-fele arányban, az összes szejtánt beletettem a masszába, amit egy tíz percig hagytam állni, hogy még sörűbb legyen, majd amikor az olaj felforrósodott, egyesével beletettem a csíkokat. A panír megdagad és eldeformálódik, vastag bundát képez a szejtánon, ropogós és aranybarna lesz.
Sok kéztörlőt tettem egy laposabb tál aljára, és amikor mindegyik szejtán kész lett ugyanennyit tettem a tetejére is, majd finoman megnyomkodtam. Így kicsit kevesebb lesz benne az olaj, de még így sem lesz kevés.

Amikor elfogyott a szejtán, kb. két evőkanál szezámmagot kevertem a maradék tésztához, és ropogós lepényeket sütöttem belőle.
A csomagolás előtt vastagabb csíkokra vágtam egy sárgarépát, azt tetem a rizs és a szezámnagos korongok közé.
Rendszerint őszibarack konzervvel esszük, mert nagyon jó passzol a sajtos ízhez, de mivel az most nem volt, a második legjobb dolgot választotta. A salátához valókat betettem egy külön tálba, mert ebéd előtt fejeztem be. A paradicsomokat félbe vágtam, finoman megsóztam és egy negyed narancs levével csurgattam meg. Kellemesen édes volt, tökéletesen passzolt a szejtán ízéhez. 

2013. október 4., péntek

Öntettől a krémig #3 - padlizsánkrém



A padlizsán jellegzetes ízért sokan nem szeretek, de az az igazság, hogy sokáig én sem szerettem. Korábban ettem már padlizsánkrémet és nem is nyerte el a tetszésemet. Túl intenzív volt az íze, sápadt volt és leginkább a majonézre emlékeztetett, csak padlizsán ízzel. Nem volt jó kombináció. Aztán réges régen, legalább 15 évvel ezelőtt, az egyik kolléganőm beállított a munkahelyünkre egy kenyérpirítóval, és fittyet hányva a tiltakozásunkra, mindenkit megetetett.
Kenyeret pirított és valami krémet kent rá, és azt mondta: "Ez a tatárbifsztek zöldség változata." Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár padlizsán íze volt, mégis nagyon finomnak találtam. Bekerült a repertoáromba, sőt, attól kezdve mindenféle padlizsános étel bekerült.

Hozzávalók:
- 2 nagy padlizsán;
- 10 cm-es darab póréhagyma (vagy egy fej vöröshagyma);
- 2-3 nagy gerezd fokhagyma;
- 1/2 dl olívaolaj(évekig napraforgót használtam erre a célra);
- 1 ek. pirospaprika;
- 1/4 - 1/2 citrom;
- 2 ek ketchup;
- 1/2 -1 ek mustár;
- ízlés szerint Himalája só, bors.


A padlizsánokat megmostam, és lecsöpögtetés után alufóliába tekertem úgy, hogy teljesen ellepje, majd egy tepsibe tettem és mehetett a sütőbe. Mérettől függően 30-60 percet sülhetnek, az enyémek nagyjából 45 percig készült, de negyedóra után fordítottam rajtuk egyet, majd újra és újra. Akkor kész, ha teljesen összeestek. Ha megnyomod, az alufólia behorpad, semmi nincs, ami kitöltené. Nem ugrik vissza a hús, mert már rég nem ruganyos. 
Amíg sül, feldarabolom a hagymát és egy serpenyőben az olívaolajon megdinsztelem, aztán rádobom a fokhagymát is, de csak olyan fél percre, és lehúzom a tűzről.
Amikor a padlizsánok elkészültek, kicsomagolom őket és a száránál fogva megfogom mindegyiket, majd késsel a szár alól lefelé végigvágom. Fordítok rakta 90 fokot, megint fentről lefele végigvágyom. Nem vágom le a tetejét, olyan lesz mint egy négylábú polip, amit aztán így letámasztok és egy 15-20 percig hagyom, hogy kicsöpögjön belőle a leve és ki is hűl.

Amikor ez megvan, a héját simán le lehet húzni róla, de ha jobban megpirult volna, akkor egy kanál segítségével ki kell kaparni a húsát. Így ősszel a padlizsánoknak már elég erős magja van, de a sülés miatt elválik a többi résztől, és a nagyját ilyenkor eltávolítom, ha zsenge a padlizsán, akkor nem foglalkozom vele. Egy edénybe teszem, ráöntöm a hagymákat, olajjal együtt, rácsavarom a citromlevet, mehet bele ketchup, mustár, só és bors - ha valaki szereti erős paprika vagy Worcestershire-szószt is csempészhet bele (én ezt nem használom, mert szardella van benne); és a botturmixommal jól összedolgozom. Megkóstolom, és ha még hiányolok belőle valamit, hát utána ízesítem. Én úgy szeretem, ha jó fűszeres, így borsból sokat használok. Van aki nem dinszteli meg teljesen a hagymát, más, erőteljesebb íze lesz ha nyersen marad, de nálunk így szeretik.
Első próbálkozásra tegyünk bele kevesebb ketchupot - egy fél paradicsommal helyettesíthetjük, de akkor szükséges hozzá még egy csipet cukor és plusz citromlé vagy balzsamecet,- mustárt és citromot. A kóstolás után lehet mindent pótolni.

A hűtőben néhány óra alatt teljesen összeérik, és pirítós kenyérre kenve, salátával érdemes tálalni, de tökéletesen jó mártogatósnak is. Lehet bele tunkolni tortillát, szeletelt uborkát vagy akár sárgarépát is. Előételnek tökéletesen kitűnő. Igen, padlizsán íze lesz, de valahogyan máshogy. Idehaza a húsevő családom - vércse volt a jelük az oviba- is szereti. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...