2014. április 2., szerda

Céklasaláta, zöldséges tészta és sült tofu - az én bentóm #7


A bentós rovat nem is receptekről, csak ötletekről szól. Arról, hogy amikor nincs kedvem normálisan főzni, a többféle kicsiből (lehetnek akár maradékok is) összedobjak egy olyan ebédet, ami lehetőség szerint sok ízből tevődik össze, azaz nem egyhangú, és ha lehet, komplex is. Ez  persze nem mindig jön össze, de azért próbálkozom.

Másfelől igyekszem több nyers dolgot is enni, mert jobban érzem magam tőle (lehet a nyersvegánságban is valami, de nem vagyok rá felkészülve), és ezzel egyszerűbbé válik az életem is - végre valami, amit nem kell főzni
A legnagyobb kihívást, azonban az jelenti, hogy ne legyen mindig ugyanaz. Ha valamit megtanultam az elmúlt hónapokban, akkor az az, hogy a legtöbb zöldség, növény, ami főve ehető, ehető bizony nyersen is - a szójabab határozottan kivétel, de a csíra már nem. Innen jött a céklasaláta ötlete is, amit lehet, már kitaláltak előttem, mégis büszke vagyok rá.

A bentó tartalma:
- előző ebédről maradt zöldséges tészta (tönkölytészta, sárgarépa, kínai kel, hagyma, fokhagyma, olaj, só, bors);
- vacsoráról maradt füstölt, sült tofu (só, bors, olaj);
- céklasaláta.


A céklasáláta hozzávalói:
- cékla;
- szezámmag olaj ( vagy más, karakteresebb olaj - mák, mandula, kukorica, stb);
- balzsamecet;
- agavé szirup;
- só, szezámmag.

Szeretem a céklát, és mivel a pultomon árválkodott vagy három (közel egy kiló) nagy gumó - a Szatyorboltnak hála rendszeresen hozzájutok -, úgy gondoltam a sütés, párolás, tésztához való hozzáadáson felül is ideje lenne kezdeni vele valamit. Szóval fogtam a céklákat, megpucoltam őket, és a nagy lyukú sajtreszelőn - mire nem jó egy használaton kívüli eszköz - nagyjából három perc alatt lereszeltem - a végeit félretettem céklás dosához.
Reszelés után enyhén lesóztam. Fél óráig vártam, hogy engedjen valamennyi levet, hát nem engedett sokat, de nem baj, ezután nagyjából egy evőkanál balzsamecettel, kevés agavé sziruppal  és olyan két  evőkanál szezámmagolajjal kevertem össze. Ennyi, kész is. Azonnal ettem belőle egy tányérral, aminek a tetejét megszórtam szezámmaggal, de igazából másnapra volt az igazi. Pont olyan íze volt, mint a főtt  céklának. Leszámítva, hogy nincs benne torma ( bár nyilván lehetne bele tenni), és hogy ropogott, mert nyers volt.
Nagyon finom, és a hűtőben sokáig eláll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése