2014. május 30., péntek

Vegán nugget

Már egy ideje birizgálja  a fantáziámat, hogy miként lehetne még javítani a szejtán ízén, mitől kapna egy kis extrát, és most kérem megvan a tuti megoldás. Bár ki tudja? Biztosan fogok még ezen agyalni - mindig lehet valami jobb -, valamint végre rájöttem arra a vízarányra, ami igazán laza, habos szejtánt eredményez. Egy posztban már összegyűjtöttem az eddig ismert módszereket, amit most bővítek. Nyugodt szívvel kijelentem: jelenleg ez a kedvencem!

Hozzávalók:
- 400 gr búzasikér por;
- 8 ek inaktív sörélesztőpehely;
- 600 ml víz;
- só, bors.

A nuggethez:
- olívaolaj;
- kókuszolaj;
- teljes kiőrlésű liszt;
- só, bors, pirospaprika.

Azzal kezdem, hogy sok zöldségből levest készítek, ezután egy rém egyszerű recept jön. Tálba öntöm a szejtán port, 10 dekánként adok hozzá 2 evőkanál sörélesztőt és 150 ml vizet. A száraz anyagokat összekeverem egy villával, és a vizet egyszerre beleöntöm, aztán folyamatosan, de gyorsan összekeverem az egészet.
Nagyom laza lesz az állaga. Igazán habos, és felveszi az összes vizet. A bucit aztán félreteszem olyan fél órára, majd nyolc gombócot formálok belőle, és ezeket a húsvágó ollóm segítségével kisebb darabokra metélem. Falatokra, amiket megfőzök. Nagyjából 30 percre van ehhez szükség. Majd egy szűrőbe szedem a kis falatokat, hogy lecsöpögjenek. A kókuszolajat és az olívát összehevítem, és lisztet öntök egy tálcára, amit megsózok, alaposan megborsozok, majd őrölt pirospaprikával csavarok rajta egyet.

Amikor az olaj felforrósodik, fogok egy háromszöget és a lisztbe forgatom, majd olajba dobom, és így tovább. Finom, vékony, de ropogós kérge lesz, belül pedig nagyon puha marad.
Természetesen be lehet panírozni, és sütőben megsütni, de most ezt kívántam, mégpedig egy jó kupac salátával.

Érdekes, hogy a szejtán nem lesz egyértelműen sajt ízű, csak kap valami kis pikáns felhangot. A "hús" pedig valóban puha és ruganyos marad liszt nélkül, élesztővel és a sok vízzel.
A levesből kijött zöldségekből krémet késztettem, aztán a lét óvatosan leszűrtem, vigyázva, hogy a sűrű alját ne keverjem fel, és dobozokban lefagyasztom. Egész hónapban ezt használom, ha húzólére van szükségem, mert meglehetősen erős, marhahúsra emlékeztető lesz az íze és a színe is. Nyilván a sok belefőtt szejtántól, de ez adhat egy pluszt minden ételnek.  
Próbáljátok ki, és meséljétek el, hogy ízlett. 


2014. május 26., hétfő

Zöld- vagy inkább gyümölcssaláta?

A válasz: a kettő együtt! Mert eper szezon van! Azt nem tudom, hogy hányszor írtam le, vagy mondtam ezt mostanában, de a tények makacs dolgok. Így aztán most minden mennyiségben epret eszem... Sokan csak befőzik, esetleg smoothie-t készítenek belőle, és csak úgy elcsipegetnek egy nagy tállal. Én ezeket mind csinálom, de van még egy módszer, amit kiváltképpen szeretek. 
Csak az igazán bátrak próbálták eddig, de csak ajánlani tudom: Tegyen mindenki gyümölcsöt a salátájára!

Hozzávalók:
- mizuna és vagy rukkola saláta;
- eper;
- őszibarack.

A salátát megmostam, lecsöpögtettem, és falatnyi darabokra tépkedtem, felszeleteltem és rádobáltam az epreket, majd meghámozott barack darabokkal tettem színesebbé. 
Öntet nem kell rá, a gyümölcsök édes leve vőben elég.

Most fűszeres "csirke" nuggettel ettem - új szejtán receptet kísérleteztem ki, nagyon finom lett, recept később jön-, és ahogy látjátok, dobozban is vittem már magammal. Ilyenkor célszerű frissen rádarabolni a gyümölcsöket, de kimondottan passzol minden fűszeres ételhez. Mintha kompót lenne, csak annál sokkal jobb, mert nyers, édes és frissen ízes. Nem lehet belőle eleget enni.

2014. május 23., péntek

Petrezselymes újkrumpli

Itt az újburgonya ideje, és ilyenkor minden háztartásban szinte kötelezően megjelenik petrezselymesen elkészítve. Ez nem véletlen. A kissé édeskés krumpli petrezselyemmel, sós olajban egyszerűen mennyei. Én nagyjából csak kovászos uborkát kérek mellé, és már meg is vagyok.
Ráadásul ezt az egyszerű dolgot annyiféleképpen készítik, ahány háztartás van. Kipróbáltam pár módot, de visszatértem az édesanyám receptjéhez, mert ennek egészen más íze van.

Hozzávalók: 
- újburgonya;
- petrezselyem;
- kókuszzsír,
- só.

Itt nincs előre főzés, nem mennek el az ízek a főzővízben, egy nagy lábosban felolvasztom a kókuszsírt,
rádobom a krumplit, és lesózom. Tudom, normál esetben itt még nem szoktunk sózni, mert a krumpli nagyon vizes, de ettől egészen más lesz az íze. Gyakori kevergetés mellett lefedve párolom a burgonyát, nem baj, ha széttörik, az sem, ha kicsit letapad az alja, lényeg, ne égjen oda, de ha szükséges, egy deci vizet lehet alá önteni, az elfő, és hamarabb párolódik meg a krumplink.
Aztán amikor puha, bőségesen megszórjuk petrezselyemmel, egy-két perc alatt készre fő, és lehet is tálalni.

Most fokhagymásan lesütött szejtánt ettem hozzá, no meg kovászos uborkát. Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, gyors, és más mint a vízben megfőzött, majd az olajban pirított, petrezselyembe forgatott testvére. Klasszisokkal jobb, még ha nem is olyan szép.


2014. május 21., szerda

Vegán "sajtos" pogácsa - #1

Érdekes, mennyire nem vagyunk egyformák. Az édességek csak ritkán jutnak eszembe, különben sem gyakran eszem, és abból is a savanykásabb dolgokat kedvelem, de a sós nassolni valókért odavagyok. Teljesen és reménytelenül. Így aztán folyton töröm a buksimat némi pogácsa recepten, amivel kapcsolatban csak egyetlen dolog biztos, vegán.  
A fejtőrésem eredménye, mint még jó pár leírás itt, teljesen saját találmány, az én ízlésemre készült, így nyugodtan változtassatok rajta ezt vagy azt. 

Hozzávalók:
- 200 g teljes kiőrlésű búza liszt;
- kb. 120 ml zabtej;
- 7 ek inaktív sörélesztőpehely;
- 2 ek kókuszzsír;
- 1 tk sütőpor;
- 1púpos tk só;
- 1/4 tk kurkuma.

A száraz dolgokat összekeverem, majd elmorzsolom benne a kókuszzsírt. Eredetileg csak 1 dl tejre gondoltam, de nem állt össze a tészta, ezért adtam hozzá még egy keveset, nagyjából 4-5 evőkanállal, ezért nem tudom a pontos mennyiséget, de a lényeg, hogy egy laza, egynemű tésztát kell kapnunk.
Majd pogácsának valót egy kilisztezett tányérba teszem, letakarom, és a hűtőbe nagyjából negyven percet pihentetem, bár gyanítom, fél óra is elég lenne. 

Nos, amikor a tészta kissé megdermedt, lisztezett pulton kinyújtom, a tetejét megkenem zabtejjel, és egy késsel bekarcolom, majd kiszaggatom és előmelegített sütőben, magas hőfokon nagyjából 10 perc alatt készre sütöm.

Élesztővel nyilván magasabb lett volna, de kimondott cél volt, hogy ne legyen benne, és így is kellemesen puha, ruganyos, sőt sajtos ízű. Ha már sajt, szerintem 5 kanál élesztőpehely is tökéletesen elég lenne, de biztosra szerettem volna menni.
Azt hiszem legközelebb olajat használok zsír helyett, mert kíváncsi természetű vagyok, aztán tej helyett lehetne szójajoghurtot beletenni, és ez is egy olyan lehetőség, amit érdemes kipróbálni. Sőt egy csipet bors is illet volna hozzá. Szóval ötletem akad még szép számmal. Majd lejegyzem, az eredményeket.
Azt még elmondom, hogy ebből az adagból olyan 20-22 pogácsa készült, ami tesztnek pont kellemes adag, és a kollégáimnak, akik közül senki sem vegán vagy vega, kimondottan ízlett.
Első próbálkozásnak nem is rossz! 

Eper-körte-spenót smoothie

Eper szezon van, tehát az a minimum, hogy degeszre eszem magam, és ha már teli vagyok és enni nem tudok, hát még mindig ihatok.
Ha nem lenne elég az eper piros színe, kimagasló antioxidáns tartalma, immunerősítő hatás és hogy erősíti a bőr kötőszöveteit, akkor még ott van a spenót, és benne: K-, A-, C-, B2-, B6- és E-vitamin-, mangán-, folsav, magnézium, vas, kalcium, kálium, réz, foszfor, cink, omega-3 zsírsavak, niacin és szelén.
De a körtéről eddig nem is beszéltünk, az a minimum, hogy vérkeringést-  és emésztés elősegítő, lúgosító hatású de a fenti vitaminok, ásványi anyagok szinte összesét tartalmazza: A-, B1 -, B2 - és C-vitamint, folsavat, foszfort, káliumot, kalciumot, és még sorolhatnám.

Hozzávalók:
- 30 dkg eper;
- 2 nagy körte;
- 1 nagy marok új-zélandi spenót;
- víz.

A recept ismételten egyszerű. A megmosott, pucolt gyümölcsök turmixba kerülnek, mehet rá a víz, majd be kell kapcsolnia a technikát és kész is.
Nagyon finom, habos, epres, könnyű turmix, és ami a legjobb, azt a sok jóságot, amit a belevalók tartalmaznak, élő és felszívódni képes formában visszük be.
Kóstoljátok meg!

2014. május 18., vasárnap

Kapros karfiolpaprikás

A recept már ősrégi, még édesanyámtól származik, aki az akkor vega kislányának kreatívkodot bőszen. Én fogtam az eredeti receptet és kicseréltem benne egy apróságot, meg hozzáadtam még valamit, és voilà!

Hozzávalók:
- 1 karfiol;
- 1 nagy fej lilahagyma (vagy vörös);
- 2 fej új fokhagyma (vagy 2-3 gerezd régi);
- 1 üveg szójajoghurt;
- 1 szelet paprika, 1/4 paradicsom;
- friss kapor (vagy szárított);
- étkezési keményítő;
- pirospaprika, só, bors, kókuszolaj.

A karfiolt rózsáira szedem és alaposan átmosom, a hagymákat felvágom és egy kanál kókuszzsíron, kevés sóval megfuttatom. Amikor átpárolódtak, mehet a fazékba a karfiol, amit lefedve, gyakori keveréssel dinsztelek pár percig, majd megszórom pirospaprikával, ráteszem a paprikát paradicsomot, jól elkeverem, borsozom, sózom és felengedem vízzel.
Amikor a karfiol már majdnem puha, leveszem a tűzről és 1 púpos evőkanál étkezési keményítővel kikeverem a szójajoghurtot, amit aztán folyamatos keverés mellett felengedek a karfiol levével, és beleöntöm a fazékba. Óvatosan elkeverem és visszateszem főni. 
A megmosott kaprot feldarabolom, és mikor már egyet rottyant a karfiol, beleszórom, és néhány perc alatt készre főzöm. 
Tésztával, nokedlivel, rizzsel tálalom.

2014. május 17., szombat

Kovászos uborka, azaz süss fel nap, fényes nap


Itt lenne a kovászos uborka ideje, már kapható az illatos kapor és csodás uborka is, csak a nap nem süt. Mit lehet ilyenkor tenni? 
Édesanyám fantasztikus uborkákat csinál, ezt a receptet mégis édesapámtól tanultam, aki már kora tavasztól késő őszig finom kovászos uborkát tesz elém, és be kell váljam, ez a savanyú az egyik gyengém. Évekig csodálkozva néztem rá, ő pedig nem értette mit értetlenkedem. Mert mi is kell az uborkához?  
Uborka, kapor, só, kenyér, és napsütés... Vagy nem?

Hozzávalók:
- 1,3 kg uborka;
- 1 cs kapor;
- 2-3 ek Himalája só;
- 1 szelet kenyér;
- meleg víz.

Vagy nem. Az uborkának meleg kell és 2-3 nap, hogy beérjen. Tehát fogom az uborkákat, megmosom és bevágom az egyik végét majdnem félig, aztán fordítotok rajta egyet és a másik végé is bevágom, szemléltetésként: az egyik felét így |, a másikat így –. Egy nagy befőttesüveg, jénai vagy az én esetemben egy fazék aljába teszem a megmosott kaprot, szépen rápakolom az uborkákat – ha fokhagymásat készítek, a megmosott és bemetszett gerezdeket (2-4) is ide rétegezem –, majd a kenyér következik. 
Nos, én nem szeretem, hogy szétázik, bele a lébe, aztán szűrögetni kell,  mégis üledékes marad az alja, ezért tartok ennek az elkerülésére egy szép, tiritarka gézanyagcsíkot. Az anyag téglalap alakú, az aljába teszem a kenyeret, és mint egy borítékot becsomagolom, aztán a két felső sarkát lazán rá is csomózom, biztos, ami tuti.

Ezután ráteszem a sót. Ennek a mennyisége függ az ízlésünktől, és az uborka mennyiségétől is, de általában ennyit készítek egyszer, vagy maximum másfél kilót, mert több nem fér az edényemben, és a 3 púpos evőkanállal passzol az én ízlésemhez, de valakinek ez sós. Nos, szerintem, ha a kovi ubi nem elég sós, akkor íztelen, de ez szintén ugye tüllünk függ, viszont tény, hogy a túl sós kifejezetten rossz. 
Ott tartottunk, hogy rákerül a só, a kenyér és felöntöm annyi melegvízzel, hogy ellepje, nem forróval, de jó meleggel, majd egy tányérral vagy befőtt lészorítóval lenyomom az uborkákat, lefedem az edényt és most jön a lényeg: jó meleg vizes fürdőbe teszem, hisz a forrás elindulásához cukor/szénhidrát és meleg kell. 
A fürdővizét  néhány óránként ellenőrzöm, és másfél-két nap múlva rálesek az uborkára is. Ha azt látjátok, hogy a közepe még kicsit fehér, akkor már biztos nem kell neki több 8-12 óránál, mert ha túlérlelünk egy uborkát, akkor puha lesz, az meg nem annyira jó. 

Az enyém most 2 napot és három éjszakát csücsült vízben, de nem tudtam cserélni rajta a fürdőt csak reggel és este, ha folyamatosan van módunk meleg vízbe tartani, akkor másfél nap után okvetlen ellenőrizzük az uborkát. Az ugyanis, hogy mennyi idő alatt készül el, részben az uborkák méretén is múlik, szóval tényleg az a megbízható, ha ellenőrzitek forrás közben.
És ha már elkészült, nincs más hátra, mint előre, azaz kivenni a kenyeret, az uborkákat belepakolni egy hűtésre alkalmas edénybe, kivenni a léből a kaprot és ráönteni az uborkára. Már lehet enni, de azért hidegen a legjobb. 


2014. május 16., péntek

Vegán gőzgombóc, vagy valami hasonló

Nagyjából három éve tervezem a gőzgombócot készítést, és ennek érdekében legalább ötszáz receptet megnéztem. De az a minimum, aztán arra jöttem rá, teljesen mindegy, mit nézek, mert nincs az a leírás, amit én tökéletesen be is tartanék, így elővettem a kreatív elmémet, és elkészítettem a saját változatomat.
Nem teljesen autentikus, viszont finom, szóval részemről ez így rendben is van. 


Hozzávalók:
- 30 dkg teljes kiörlésű tönkölybúza liszt;
- 200 ml zabtej (vagy más vegán tej);
- 1 tk só;
- 1 tk szárított élesztő.

A töltelékbe:
- 10 dkg szejtán;
-  fél sárgarépa;
- 2 új fokhagyma ;
- 4 szál újhagyma(zölddel együtt);
- 10 dkg főtt fehér bab;
- 2 ek. szezámmagolaj;
- 1 ek balzsamecet;
-  pirospaprika, só, bors.

A mártogatósba:
- 3 ek szójaszósz;
- 1 ek balzsamecet;
- 1 ek szezámmagolaj;
- 1 tk szárított chili pehely vagy erős paprika krém.

A tej felét enyhén megmelegítem, és elkeverem benne az élesztőt, a tej most bolti volt - még a turmixtalan időszakomból maradt -, így külön cukrot nem tettem bele, mert enyhén édes, de különben egy teáskanál agave sziruppal turbózom. Amikor az élesztő aktiválódott, hozzáöntöm a kimért liszthez és a robotgépemmel 3x2 percig dagasztom. Ezután félre teszem a konyhába egy kilisztezett tálba, amit konyharuhával takarok le, és bekapcsolom ez egyik gázrózsát, hogy melegebb legyen. Különben is hideg van, egyáltalán nem árt. Kézzel talán egy pindurit hosszabb idő, de megéri. 

Ha valakinek van esetleg kenyérsütő gépe, az is tökéletese erre a munkára, mert azért így jelentősen könnyebb, és közben előkészíthetjük a zöldségeket. Megtisztítóm őket, és durván feldarabolva robotgépbe teszem, hozzá adom a szejtánt, babot, olajat, balzsamecetet és a fűszereket, majd mehet a darabolás! És ezen a ponton mixelem össze a mártogatósnak valókat is, amit aztán hűtőbe teszek.

A tészta hamar duplájára kel, hála a melegnek, olyan 30 perc alatt, akkor átgyúrom és újabb 30-35 percig hagyom dagadni.
Ezután a tésztát kettőbe veszem, a két felet megint kettőbe, majd minden negyedet háromfelé, így lesz 12 egyforma gombócom. Szerintem ez pont jó méret, de a valaki kisebbet szeretne, akkor a tésztát darabolja három helyett 4-5 darabra, ha nagyobbat, akkor  pedig a negyedeket csak felezze.
Szóval a gombócokat belisztezem, így nem tapad a tenyerembe, amit a másik kezem segítségével körré lapítok, ami olyan 3-4 ml magas, és egy púpozott kanál tölteléket teszek mindegyikbe, majd a széleit, körben haladva összecsippentem. Nos, inkább zsömlék lettek, mint bordázott gőzgombócok, de gyakorolni fogom a technikát.

Aztán a gombóckák alját megint meglisztezem, és mindegyiket muffin papírba rakom, amit előtte széthúzok, hogy legyen hely a kelésnek, lehet alá vágni sütőpapírból kockákat is, de mivel azt szolgálja, hogy a tészta ne ragadjon a gőzölőhöz, nem érdemes elhagyni. 
Közben egy lábosba vizet melegítek, ráteszem a rizsfőzöm párolóját, abba pedig öt gombócot, amik duplájára fognak dagadni, és 8-10 percig gőzölöm őket.  A képen már a kész gombócok/zsemlék vannak.
Ha nincs pároló, semmi vész, egy lábosba nagyon kevés olajat vagy kókuszzsírt melegítek, és beleteszek néhány gombócot. Nagyjából egy percig pirítom, aztán felöntöm kevés vízzel (kb. fél-egy decivel), és letakarom egy fedővel, hogy párolódjon. Nagyjából 10 percig párolódik, aztán leveszem a fedőt, és megpirítom az alját. Érdemes ellenőrizni 2-3 percenként, hogy van-e még víz alatta, ha szükséges, pótolni kell, de sokat ne öntsetek a gombócok alá, mert más lesz az állaga.

Természetes fény hiányában nem olyan szépek a képek, de azért így is látszik, milyen puha, levegős lesz a tészta, és bár nem hasonlítanak egy hagyományos gőzgombócra, az íze mindenért kárpótolt.

És íme egy igazi, hiteles, autentikus vegán gőzgombóc, a profi Maki chef előadásában. Csak hogy lássátok, hogy kéne kinéznie...



2014. május 14., szerda

Eper-spenót-vanília smoothie

Mivel van új kicsikém, derekasan használom is. Darabolok, turmixolok, aprítok, szeletelek és dagasztok, és ezzel együtt szerencsére visszatértek a reggeli smoothie-k is. Ideje volt már. Hiányoztak!
A recept szokás szerint őrjítően bonyolult.



Hozzávalók:
- 250 gr eper;
- 2 kisebb banán;
- 1 nagy marok nyári, más néven új-zélandi spenót (vagy hagyományos);
- 5 cm vaníliarúdból a mag, vagy vanília aroma. 

Az epret és a spenótot megmostam, és ez utóbbit durván feldaraboltam. Fogtam a turmixot, beletettem az epreket, rá a banánokat majd a spenótleveleket, a vanília kikapart magját. Felöntöttem vízzel, ízlés szerint, ki milyen sűrűn szereti, aztán üvegbe öntöm, és kész is.

A színe nem olyan sötét, intenzív piros, hiszen a spenót is befolyásolja, de mindenkit megnyugtatok, az ízén egyáltalán nem érződik.




2014. május 12., hétfő

Vegán lángos

Amikor elújságoltam édesanyának, hogy lángost sütök, egy pillanatra csend támad a vonal másik végén, majd bátortalanul megkérdezte: "Szabad neked olyat?"
Komolyan mondom, kimondottan édesnek találom azt, ahogy a családom csupa tiltott termékek jegyzékét látja az étrendemben. Eleinte mondtam, hogy nem arról szól ez, hogy tilos, hiszen én döntöttem úgy, nem eszem állati eredetű termékeket. Most már nem magyarázom, mert úgy tűnik, könnyebb elfogadni a vegánságot, ha arra gondolnak, mit tilos ennem, ezért azt feleltem: Igen, mert kókusztejjel, tojás nélkül és teljes kiőrlésű liszttel  készült.

Hozzávalók:
- 175 ml kókusztej + 75 ml víz;
- 250 gr teljes kiörlésű búzaliszt
- 2 tk só;
- 1/2 cs. szárított élesztő;
- 1 tk agávészirup.

A recept rendkívül egyszerű, amennyi gramm a liszt, annyi milliliter a folyadék. Egy fél bögrényi kókusztejet - az ajándékban kapott dobozost a recept szerint hígítva használtam, ha házilag készítjük a kókusz/víz arány ne legyen több kétszeresnél, és külön vizet ne, csak kókusztejet használjatok, ugyanis az nem annyira zsíros, mint a bolti - meglangyosítottam, és beletettem egy teáskanál agavé szirupot, majd hozzáadtam a szárított élesztőt.

Amikor az élesztő felfutott, robotgépbe öntöttem a lisztet, a sót, ráöntöttem a tejet, és kipótoltam annyi vízzel, hogy 250 ml legyen.
Bekapcsoltam a gépet és összegyúrtam. Kézzel ez egy kicsit lassú folyamat, de érdemes neki esni. Igazi lágy, sima tésztát kell kapjunk, aminek az állagát nehéz elmagyarázni. Olyan mint a fánké vagy a lángosé.
Ezután egy kiolajozott edényben pihentetem, amíg duplájára nem kell, majd nyolc gombócra szakítottam, amiket egy olajozott tálcára tettem, és megolajoztam a tésztagombócokat is külön-külön, aztán folpackal lazán letakarom, és hagyom, hogy ismét megkeljen. Azért olajozom be a gombócokat, hogy ne száradjanak ki, és könnyen el tudjam majd választani őket egymástól.

Amikor a gombócok megdagadtak, olajat hevítettem, és megvártam, hogy teljesen fölforrósodjon, erre azért van szükség, mert így a tészta kevesebb olajat szív magába. Szóval amikor forró az olaj, megnyújtottam a kezemmel a gombócokat, hogy a szélük vastagabb, a közepük vékony maradjon, és a forró olajba dobva mind két oldalát ropogósra sütöttem.

Természetesen mint minden lángos, ez is frissen jó. Alaposan lecsöpögtettem, és tésztáját nem éreztem sem nehéznek, sem zsírosnak. Fokhagymás olajjal, vegán sajttal és szójajoghúrtál, vagy az én személyes kedvenccemel, szójajoghurtos tzatzikivel kiváló.

A lisztek nem egyformák, lehet, hogy ennyi folyadékkal kicsit lágy lesz a tészta, vagy esetleg túl tömör. Adjatok hozzá bátran egy kis lisztet vagy vizet.
És még egy jó tanács, ne szúrjátok bele  a villát a tésztába forgatáskor, akkor ugyanis belül is átjárja az olaj. Én az elsőt reflexből felszúrtam... No comment!

2014. május 10., szombat

Kapros panír avagy lepény?

Egy pindurit hanyagoltam a blogot, ennek egyszerű oka van, szegény robotgépem, aki idén 17. évében lépet, elbúcsúzott eme árnyékvilágtól, és miután kellően megsirattam, nekiláttam beszerezni az utódját. 
Hosszas válogatás után egy PHILIPS HR7778/00 konyhai robotgép mellett döntöttem, ami már útban van, de addig is kell enni. Csak kicsit egyszerűbben, technikai segítség nélkül készült minden. Így ezen a héten olyasmiket ettem, amiknek a receptje részben már megtalálható a blogon, mint például a sajtos bundában kisült falatok, és aztán azt alapul véve született meg ez a recept.

Hozzávalók a panírhoz:
- barna rizsliszt;
- hüvelyesliszt;
- inaktív sörélesztőpehely;
- kapor;
- petrezselyem;
- só, bors, kurkuma;
- víz.

Amire még szükségünk van:
- füstölt tofu;
- madársaláta;
- avokádó;
- paradicsom
- és olaj a sütéshez.

A liszteket egyenlő arányban veszem - olyan másfél, másfél deci lehetett-, adok hozzá sörélesztőpelyhet kb. 4-5 kanállal, bele vagdosok 3 szál petrezselymet, majd kaprot is bőségesen, aztán sózom, borsozom. Került bele egy fél kávéskanál kurkuma is, aztán kikeverem annyi vízzel, hogy egy sűrű, de folyékony és egynemű massza legyen.
Fél órát pihentetem, majd a felszeletelt füstölt tofuszeleteket belemártom és forró olajba mind két oldalát aranybarnára sütöm - ha nem tapad meg rajt a bunda, akkor nem lett elég sűrű a keverékünk. Mivel a tofu sülés közben dagad, ne lepődjön meg senki, ha a panír esetleg elszakad, szejtánnal senkinek nem lesz ilyen gondja.

A maradék masszát egyszerűen belecsurgatom az olajba, és olyan másfél-két percig sütöm minkét oldalát. Ha kanállal adagoljuk, akkor kis, homorú korongokat kapunk, amikbe szuperül lehet tölteni mindenféle krémeket. Kiváló előételnek, rendszerint körözöttet, zöldfüszeres tofu túróval, vagy avokádó krémmel tálalom.
Most nagyobb lepényeket készítettem, köretnek, mert a salátával szépen meg lehet pakolni, és összehajtva szendvicsként enni, de nagyon fontos, hogy jó forró legyen az olaj, így nem szívja meg magát a tészta. Persze azért nem árt alaposan lecsöpögtetni sem.

Ami pedig az ízét illeti: kellemes, ropogós és erősen kapros. Egyszerűen finom.

2014. május 5., hétfő

A bátyus tud valamit

Bátyáméktól évek óta minden jeles napra - mint születés- és névnap, karácsony - könyvutalványt kaptam ajándékba, aminek természetesen örültem. Nem csak azért, mert javíthatatlan betübanger vagyok, hanem azért is, mert ennek a blognak van egy nagy testvére, a már három éves Napi falat. Azt az oldalt ugyan nem nevezném könyves blognak, de tény, mégiscsak az a fő profilja, amit a testvérem családostul dotált - a magyarul olvasott könyveim nagy részét nekik köszönhetem, leszámítva az innen-onnan kapott egyéb példányokat. 
Viszont idén a sógornőm, ki más, a nő az ész a családban, okosan észlelte, hogy valami kellemesebbel, hasznosabbal is meglephetnének, így a születésnapomra egy gluténmentes és teljesen vegán csomagocskával leptek meg. 

Hát kérem szépen, ez nem egy aprócska batyu, elég volt hazacipelni, de nagyon-nagyon örültem neki. És persze most jöjjön a lényeg, azaz nézzük, mi volt benne:

- 3 cs gluténmentes tészta (kiskocka, penne, üveg cérnametélt); 
- 1 cs pörkölt, sózott kesudió;
- 1 cs pörkölt, sózott mandula;
- 1 cs fött, pucolt gesztenye;
- 1 cs 500g-os vöröslencse;
- 2 db sűrített kókusztej;
- 1 db 100g-os kókusztejpor;
- 1 db 500 ml-es kókuszolaj;
- 1 db Cornito gluténmentes pikáns ostya;
- 1 db vegán zöldségleves kocka;
- 1 db 400g-os nyírfacukor;
- 1 üveg lenmagolaj;
- 1 üveg vegán pecsenye zsír;
- 1 üveg zöldséglé.

A bátyám bevallása szerint nagy sikere volt a bioboltban. Mivel ő nem ért hozzá, nálunk mindenki erősen húsevő, besétált, elmondat, hogy mit szeretne, megnevezte az árat, amit rá tud szánni, és csak állt, nézte, ahogy két hölgy szedegette össze a cuccokat. Időnként megkérdezték tőle, hogy ez vagy az jó lesz-e, ő tanácstalanul nézett, pislogott kettőt, az eladók ezt biztatásnak vették és sürögtek tovább. 
Nos, akárhol is vette, nyilvánvalóan nem egy gyakori kérés, amit - mint szakmabéli - a csomag megkötéséből szürtem le, de mondanom sem kell, hogy elképesztően feldobták a napomat.
A gesztenyét még ott együtt megettük, és megkóstoltuk a kókusztejport is, mivel még én sem ismertem, és közben válaszolgattam türelmesen a kérdésekre, mert miközben cincáltam euforikus örömmel szerte és széjjel a pakkomat, az egész család körém gyűlt, és kérdezgette, hogy mi mire jó.
Az unokaöcsém a végén elképedve jegyezte meg: 
-Anya, azt hiszem, mi nagyon le vagyunk maradva.

Egy pár dolgot már kipróbáltam belőle. A zöldséglét még másnap reggel megittam, lévén hogy halott az én kicsikém (a robotgépem), és bár zömében paradicsomra hajazott, azért kiéreztem belőle egy két furcsa ízkombinációt, összességében mégis finom volt.
A tejpor, bár nyilvánvalóan nem lesz gyakori vendég nálam, szintén a gépparkom amortizációja miatt jött nagyon jól. A pecsenyezsír majd lassan elkopik, a többit pedig rendeltetésszerűen el fogom használni, csak egyedül a leveskockával vagyok kicsit bajban, mert bár semmi ízfokozót nem tartalmaz, mégis olyan bolti íze van, amitől én már elszoktam. Tudok főzni, legalábbis szorgosan gyakorlom, így nem vágyom egyen ízű ételekre, de azért lassacskán majd azt is elhasználom. Előfordult már olyan eset, hogy épp betegeskedtem és nem volt türelmem zöldséget pucolni a leveshez, amit aztán még meg is kellett volna főzni, tehát a végén gondoltam egyet, megettem nyersen az egészet, és visszafeküdtem aludni. Így azt mondanám, a kocka akár még jól is jöhet.

A virágról sem feledkeztek meg, kaptam egy szál rózsát a keresztfiamtól, ami elég különleges. Minden szirma más színű.
Szóval igen, remek volt a születésnapom, a családom figyel rám, az igényeimre, ha nem is feltétlen értik meg, de nem is tiltakoznak miatta. Mind látják, hogy sokkal jobban érzem magam, mióta vegán lettem, és hajlandóak megkóstolni egy-két dolgot, amit főzök. Nyitott elmével állnak hozzám, ami szerintem az egyik legfontosabb dolog.
A nagyikám ezúttal nem csak simán gombás káposztát csinált, hanem megtöltötte a káposzta leveleket gombával, és meg kell mondjam, remek lett.  Édesanyám kitűnő ebédet készített, pirított zöldséget tofuval és ecetes uborkasalátával.

Számomra ezek azok a nagyon fontos dolgok, amiket különösen értékelek. Mert nem jó elszakadni azoktól, akiket az ember szeret, főleg nem a különböző felfogásunk miatt, és ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok. Nem az ajándék értéke miatt, hanem mert eszükbe jutott, mert gondoltak rám, mert szeretnek.
Na, ennyi! Kicsit szentimentális lett a vége, de én szeretem a családomat, szeretem a hasznos ajándékokat, és különösen szeretem a megértés és elfogadás eszméjét.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...