2021. július 31., szombat

Rizskása

A rizskása az ázsiai konyha egyik legalapvetőbb reggelire szolgáló étele. Bár gyakran a nyugati kultúrában elterjedt zabkásához hasonlítják, számunkra mégis közelebb állhat a tejberizshez, csak tej helyett vízzel készítik. Míg a tejberizs csak édes, addig a nem túl karakteres ízvilággal rendelkező rizskása egyformán lehet édes és sós is. Könnyen emészthető étel, és ez, valamint natúr jellege tökéletesen alkalmassá teszik arra, hogy betegeknek adják, mint afelé főttkrumplit vagy pirítóst. Egyébiránt ritkán fogyasztják magában, a zamatát az a többféle különböző toping, kínáló falat adja, amivel tálalják. 

Hozzávalók: 

  • 200 ml rizs;
  • 2l víz;
  • 2-3 szelet gyömbér;
  • 1/2 tk só;
  • 4 szál újhagyma;
  • a tálaláshoz 1 tk pirított szezámmag.

Rém egyszerű az egész, a rizst kétszer átmosom, majd a felforralt vízbe öntöm, hozzá adom a gyömbér szeleteket, és nagy lángon forralom olyan 5 percig, aztán takarékra veszem a tüzet és további 30 percig főzöm. Ha szükséges, meg kell keverni, hogy a rizs ne tapadjon le. Közben van idő elkészíteni a feltéteket, felszeletelni az újhagymákat zölddel együtt. Az idő leteltével elzárom a  gázt, hozzá adom a sót, a karikára vágott újhagymákat, alaposan összekeverem, és lefedve az edényt állni hagyom  még nagyjából 20 percig. 

Valójában bármilyen étkezésre fogyasztható, és a hozzá kínált ételek száma végtelen felé konvergál, a raguk, pörköltek, sültek, párolt, vagy akár nyers kisérők mellé kerülhet még savanyú, de fogyasztható magában, szójaszósszal és chili olajjal meglocsolva is. A képen szerepel, ezért egynek megosztom a pirított sárgarépa receptemet. Ami akkor az igazán jó, ha még ropog. 

Hozzávalók: 

A sárgarépákat megtisztítom, egyforma karikákra vágom, felhevítem az olajat, beleöntöm a sárgarépát, és gyakori kevés mellett, nagyjából négy-öt percig pirítom. Aztán hozzá adom a chilit, a szójaszószt, egy-két perc alatt összeforgatom az egészet, és kész is.  

A kása alapreceptben, jóllehet rengeteg változatot találtok a neten, csak rizs, ahhoz viszonyítva hatszorostól tizennégyszeresig terjedő víz mennyiség, és egy kis só található. A legtöbben egyetértenek abban, hogy kínai eredetű ételről beszélünk. Ennyi bennük a közös, mert ettől a pontól borzasztó sok változatban léteik Ázsia szerte. Akad, aki alaplével készíti, olyan is, aki még melegen  megszórja barnacukorral. Japánban néha miso pasztával ízesítik, Thaiföldön sokkal több fűszer kerül bele, osztriga vagy halszósz, valamint szójaszósz és bors is. Ez a változat sós, de nem azért mert dominál benne a só, mert higgyétek el, a majd kétliter kása minden, csak nem sós, viszont az újhagyma ritkán esik jól édesen, és mert olyan feltéteket választottam hozzá. 

* Sót külön nem adok hozzá, mert a chiliben és szójaszószban is van, de ha nincs ilyen pasztátok, bármilyen ázsiai erőspaprika krém megteszi, ezekben ugyanis rendszerint van gyömbér és fokhagyma is. És ha egyik sem elérhető, akkor olyan 1 gerezd fokhagymát, 1 kis darab gyömbért és egy nagyobbacska chilit aprítsatok fel, egy fél teáskanál alma, vagy más enyhébb ecettel keverjétek össze. Aztán ne felejtsetek el megsózni a sárgarépát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...