Padlizsános lecsó

Itt a nyár vége és rájöttem, alig ettem lecsót. Ez igazából fura, mert nagyon szeretem, szóval még épp kihasználva az olcsóbb zöldségek előnyét, összedobtam egyet. 

A lecsó az egyik legközismertebb ételünk, minden családnak van rá tuti receptje, és talán épp ezért nem is meglepő, ha néha komoly viták alakulnak ki a lábosba való helyezés sorrendjéről, mert a belevalók azért nagyjából adottak. Ezért gondoltam, csatlakozom a klubhoz és leírom hogyan készítem. Mégpedig azért, mert akármilyen meglepő az én receptemben nincsen sem szalonna, sem kolbász, de akkor sem volt, amikor még ettem húst.
Már tizennyolc elmúltam, amikor rájöttem, hogy egyáltalán megaszom, a szeretem kicsit később jött, de a zsír sosem játszott, ezért amikor már magamnak főztem, eleve több paradicsomot tettem bele. Szóval az én lecsómnak más volt az íze, de meglepő módon eddig mindenki szerette.

Hozzávalók:
- 70 dkg tv paprika;
- 1 darab hegyős erős paprika;
- 45 dkg paradicsom;
- 1 padlizsán (50 dkg);
- 1 pár szójavirsli (elhagyható);
- olaj(nálam most tökmag), 1 tk pirospaprika, Himalája só, füstölt só.

A hagymát megpucoltam, félbe vágtam és aztán szeletekre, nem baj, ha nem fő szét, a lecsóban egyáltalán nem zavar, arról nem beszélve, hogy  a padlizsán ad majd elég szaftot, mert ez a látszat ellenére nem hasonlatos a ratatujhoz. A paprikát felszeleteltem, a padlizsánt megpucoltam és olyan 1 centis kockákra, a paradicsomot félbe, majd szeletekre vágtam. Ez utóbbiakat egy éles kis kés segítségével lenyúztam és apró kockákra nyiszáltam. Nem nehéz, éret paradicsomról minimális húsveszteséggel jön le a héja, eszemben sincs forró vízbe dobni még fél percre sem. A főzésnél a lustaság, gyorsaság, eredményesség elvét hirdetem. Azaz ha valamit lehet máshogy, egyszerűbben, akkor biztosan úgy fogom elkészíteni. 

No akkor kevés olajat öntöttem a lábosba és rádobtam a hagymát, arra pedig egyből a padlizsánt. Én most szétfőzni szándékoztam, és valóban, az egyetlen dolog, ami igazából teljesen eltűnt. Füstölt sóval szórtam meg, de keveset tettem rá, mert minden zöldségréteget külön sózok. Amikor összeesett a padlizsán rátettem a paprikát (igen a paprikát, bár tudom sokaknál nem ez a sorrend), amit szintén gyengén megsóztam, de már csak Himalája sóval, aztán fedőt tettem rá. Amikor a paprika kicsit összeesett megszórtam pirospaprikával, aztán az apróra vágott paradicsomokat öntöttem rá, itt is megsóztam, összekevertem az egészet, lefedtem és kb. öt percig főztem. Ezután dobtam bele a virsli karikákat, amivel csak egyet rottyant, és el is zártam. Igazából így semmi nem főtt meg teljesen. A paprikába is bele lehet harapni, a paradicsom sem főtt szét, sőt maradtak kimondottan fog alá vágyó darabok, nem igazán a piros paprikától, sokkal inkább a paradicsomtól származik az én lecsóm színe, a padlizsán viszont eltűnt, tehát van szaft és sűrű is.

És a variáció a témára, a pirospaprikával egy időben lehet beletenni köménymagot ízlés szerint, majd a virsli előtt közvetlen mehet bele egy doboz szójajoghurt egy kanál liszttel kikeverve. Ezt régen tejföllel csináltam, de most ugye már nem lehetséges, és még valami, mifelénk ez utóbbi változatot nokedlivel eszik, de nekem most jó volt a tojásmentes tészta is.