Nyári tekercs

  

Mivel jelenleg egy seregnyi olyan hozzávaló van itthon, amikkel még soha sem főztem, erős késztetést érzek minden kipróbálásra. Így aztán tegnap bele is vágtam a dologba. Bár gyorsan és egyszerűen elkészült minden, a fenti kép már a második próbálkozásomat mutatja. Itt már kicsit tekercsszerűbb az eredmény. Még mindig nem tökéletes, de hát ez nem szépségverseny és szerintem gyakorlással egyre jobb és jobb lesz.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 16 cm-es rizslapok;

- 25 dkg kínai kel;

- 1 nagy piros kalifornia paprika;

- 1 közepes cukkini;

- 15 dkg vegyes zöldség (zöldborsó, sárgarépa, spárga);

- 1 csomag újhagyma;

- Himalája só, szójaszósz, 2 ek olívaolaj.

A mártogatóshoz szükséges:

- 3 ek szójaszósz;

- 1 ek balzsamecet;

- erős paprika ízlés szerint (eredetileg csilipor vagy darált paprika).

A borsos keverék fagyasztott volt, ezért azt egy kevés sós vízben kiolvasztottam, a többi zöldséget összevágtam csíkokra, a két evőkanál olajon mindet átpirítottam. Kicsit megsóztam, és hozzátettem kb. egy evőkanál szójaszószt. Öt percnél tovább biztosan nem sült, még minden ropogós maradt. Aztán jó forró vizet engedtem egy üvegtálba és elővettem két tányért is.

Egy rizslapot bemártottam a forró vízbe. Nem kell 100 fokosnak lennie, de legyen forró annyira, hogy az ujjaid elviseljék a hőfokot, és a tészta megfőljön benne. Ha túl meleg, akkor várj, míg hűl egy kicsit, de langyos vízben nem működik. Az az egyetlen rész, ami egy kicsit cseles, de pár darab után rájöttem a titkára. Képzeletben felezd meg a lapot, és amikor a vízben van, csak a felső felének két szélénél fogd meg, tartsd feszesen. Ha összetapad, hát semmi gond, visszateszed vízbe és szépen kisimul, aztán ráteszed egy tányérra és a felsőrész közepére teszed a tölteléket. A tetejét felhajtod a közepéig, úgy hogy a tészta összetapadjon és a töltelék így egy kis zsebbe kerül. Aztán a két szélét is ráhajtod, majd feltekered. Lehet bonyolultan hangzik, de nagyjából úgy kell elképzelni, mint a rántott hortobágyi palacsintát. 

Az első adagot egy olajjal kikent tepsibe tettem. Minden oldalát és a tetejét is vékonyan megkentem, majd beraktam a sütőbe és megpirítottam. Így volt natúron tésztába töltött, és ropogós tésztába töltött. A mártogatós ugyanaz minkét esetben. 

Bár ha tesztek bele egy kis agavészirupot, akkor afféle édes-savanyú mártás is lehet, de én jobban szeretem ilyen savanykás, sós és csípős módon. 

Az utolsó képen az első próba látszik, egyértelműen csinosabb a legelső kép, de nem boszorkányság az egész.

A tészta különben akkor van kész, amikor teljesen áttetszővé válik, mert alapban kicsit opálos színű, és teljesen lágy. Ha nem jól fogod meg, olyan nyúlós és tapadós, mint - vegánok ezen ugorjanak át, mert egyszerűen nincs jobb hasonlat rá - a tej vastag föle, de szerencsére nem annyira vékony és nem is szakad, szóval csak bátran!

Nekem nagyon ízlett, szóval bekerült a menübe.