Betévedtem a Kínai élelmiszerboltba...

A többit innen már könnyű elképzelni, ott hagytam egy rakat pénzt. Találtam fél kiló tofut 400 forintért, 800 grammos koreai rizssütit (bal felső sarok) 1200-ért. Oké, ez drága volt, amikor már 500 forintért van rizsliszt, igaz, ehhez a 800 forintos ázsiai az igazi, de annyira macerás elkészíteni, hogy úgy döntöttem, megérdemlem. Majd talán egyszer, ha lesz néhány feles órám és helyrerázódik a kenyérsütőm, megmutatom hogyan készül, mert nincs az a pénz, hogy kézzel gyúrjam meg.

Aztán beszereztem norit, azaz algalapot, amiből 10 lap nyolcszáz forint, és ezzel egyszersmind automatikusan teret adok a a reea kontra Maki sushi összecsapás következő fordulójának. Eddig két ízben mértük össze az erőnket és hát... Nos, egyezzünk ki döntetlenben. Ízre oké volt, de külalakra... Igaz, mindkét alkalommal egy ismerősöm engedte, hogy kipróbáljam, és nem volt 10 lapom a gyakorlásra! Talán mire ennek a csomagnak a végére jutok, magamra szedek némi tudást, mert, ha úgy számoljuk, 80 forint egy nori, már nem is drága gyakorolni. 

Az eladó kislány mindenáron rám akart tukmálni wasabit is, amit udvariasan elhárítottam, nem tudom, túlélném-e, de a rizsecetről nem szólt, ami nekem is csak itthon jutott az eszembe, így mehetek újra. No comment.

Nagyikám erre szokta mondani, akinek nincs a fejében, legyen a lábában. 

Vettem továbbá rizslapot - 16 és 22 cm-es formában -, kétféle japán tésztát (az egyik Kínában, a másik Koreában készült...), amiből különösen a szoba tésztának - hajdina - örültem. Természetesen hazahoztam némi nemű rizst is, valamint bekéredzkedett a táskámba egy doboz bébi kukorica és bambuszrügy is.
Mivel alig van az üzletben magyar termék, minden szépen fel van címkézve, ami nekem különösen fontos az adalékok miatt. A konzervjeimben sincs semmi különleges, csak zöldség, só, víz és citromsav, de azért érdemes mindent alaposan áttanulmányozni. Ami viszont egyből feltűnt, hogy a magyar címkéken gyakran nem szerepel az elkészítési javaslat, tehát különösen hasznos lehet valamilyen idegennyelv ismerete, mert angolul és németül minden csodálatosan olvasható, sőt, talán még érthető is. De csak talán.

Az üzletben különben olyan áruválaszték volt, hogy bár nem hatalmas helyiség, néhány órát nyugodtan el lehet benne tölteni. Sokszor csak álltam ott, hogy ez most vajon mi? De mivel biztos voltam benne, hogy nem kell, nem fordítottam meg, hogy a címkéről megtudjam. Ráadásul erre az akcióra összesen harminc percem volt, és mivel tudtam, mit akarok, alig nézelődtem. Igaz, ha megteszem, nem hagyom ott a csili port, meg a rizsecetet, ellenben elköltök még több pénzt. Persze minden nem lehet tökéletes.

Azt olvastam a neten, hogy ez a bolt drága, de ahogy nézegetem az árakat máshol, átlagosnak mondanám. Norit például mindenhol csak drágábban találtam, szóval azt hiszem van ami drágább, van ami olcsóbb. Mondjuk a legolcsóbbnak sorolt boltnak nincs üzemelő honlapja, azt nem tudtam megnézni, és az is szempont volt, hogy bár a Kínai élelmiszerboltnak sincs weboldala, de legalább közel van.

Egyszer majd komolyan rászánom  az időt, és alaposabban elmélyedek a polcok titkaiban, mert a mélyhűtők mellett is csak úgy elsétáltam, hiába kínáltak sokféle finomságot. Na jó, nem a halakra gondoltam, hanem a töltőt gombócokra, amiből szokott lenni tofus is, és amit szintén elég macerás elkészíteni.

Viszont most azon kell gondolkodnom, mit is főzzek először. A sushi csúszni fog, ahhoz még nincs meg minden, de lehetne töltött rizstészta, sült tészta vagy akár valami koreai finomságot szabadon értelmezve az eredeti receptet? Kérdések és döntések, de nehéz veletek!