2013. szeptember 17., kedd

Az én bentóm #1 - gyors ételek #2


A wannabe chef  oldal, kétéves születésnapja alkalmából nyereményjátékot hirdetett, aminek keretében megnyerhető egy  a kétféle igazi és eredeti bentós doboz közül. No, ezen a ponton döntöttem el, hogy csatlakozom, mert igencsak fáj rájuk a fogam.
Hogy mi az a bentó? Rendkívül egyszerűen megfogalmazva: ételhordó doboz teli minden jóval. Elképesztően változatos méretben, színben, formában és anyagban kapható. Ha pedig valakinek nincs ideje maga szöszmötölni az ebédjével, hát rengeteg helyen megveheti nagy választékban készen is. Rendszerint tartalmaz rizst, húst vagy halat, zöldségeket, tojást, akár sushit és nem ritkán gyümölcsöket is. Gyakran sokféle összetevőből kínál néhány falatot, így aztán nem csak sokszínű, de sokízű is.  Ebben formában főként Ázsiában terjedt el, mint például a koreai dosirak, a Fülöp- szigeteki baon vagy az indiai tiffin.

Azok, akik néznek animéket, vagy doramákat, találkozhattak vele, és bizonyára láttatok már megosztott képeket az úgynevezett "kyaraben" bentókról is, amik valamilyen karaktert formálnak. Ezeket rendszerint igen ügyes kezű édesanyák készítik a gyermekeik számára, és ezek természetesen az átlagos bentókhoz képest sokkal nagyobb figyelmet kapnak. Ki ne szeretné a macikat, kutyusokat, nyuszikat és mesefigurákat felvonultató ételkompozíciókat? De mivel én olyan ügyes nem vagyok, most egy sokkal inkább konvencionális (-nak tűnő) és természetesen  teljesen vegán bentót készítettem.

Hozzávalók:
-  két kis szelet szejtán;
- 6 nagyobb karfiol rózsa;
- 1 és 1/2 marék spenót; 
- 2 szál újhagyma;
- kuszkusz (az üveg mérőpoharamba egy decit öntöttem, de maradt belőle);
- Himalája só.

Ami a salátához kell:
- retekcsíra;
- a szószhoz balzsamecet, szójaszósz és erős paprikai annak, aki szereti.


A kuszkuszt egy tálba öntöttem, amíg a forralóban melegedett a víz megmostam a zöldségeket, majd mindent lecsöpögtettem. Ezután csíkokra vágtam a szejtánt, karikára a hagymát, felszeleteltem a karfiolt - ha szétesik apró rózsákra, az is tökéletesen jó. A víz felforrt, ráöntöttem a kuszkuszra, épp csak ellepje, lefedtem és úgy hagytam. Nem tettem bele semmit.
Két evőkanál olívaolajon megpirítottam a szejtánt. Finoman megsóztam ( egyéb fűszert nem igényelt, mert a búzahúst készítésekor eleve felfűszerezem), amikor elkészült és aztán tányérra tettem. Helyére ment a karfiol, kb. 2-3 perc alatt megpirítottam, nagyon finoman megsóztam, és szintén tányérra tettem. Aztán a lábosba ugrott a spenót is. Na ez trükkös, mert hamar megfonnyad. Nagyjából fél perc alatt átfogadtam a forró serpenyőben, nem sóztam meg, mert pont elég maradt olajjal együtt a lábos alján, és azt sem szerettem volna, ha összeseik. Így csak a szélei megfonnyadtak kicsit, és a sós olajjal találkozott a levelek mindkét oldala, de gyakorlatilag nyers maradt, ahogyan a karfiol is ropogott, de én így szeretem. 
A legvégén a karikára vágott újhagymát pirítottam le, ez sem volt több fél-egy percnél. Ezután összeraktam a bentót, a csirákat pedig egy lezárható tetejű kis edénybe pakoltam, és meglocsoltam a szójaszószos, balzsamecetes szósszal. 

A szénhidrátot most a kuszkusz képviselte. Rizs lett volna az ideális, az elkészítése önmagában, mosással, főzéssel és párolással együtt nagyjából 25-30 perc, és ennyit nem akartam rászánni. Majd a következő bentóban. 
A zöldségeket természetesen a karfiol, spenót, újhagyma és a retekcsíra képviselte, ez utóbbiról pedig az is elmondható, hogy teljesen nyers állapotban maradt.
A fehérjét a szejtán képviselte, no meg a spenót és a karfiol. 
Úgy ettem, hogy a szószban lévő csírákat ráöntöttem a kuszkuszra, ezért is nem fűszereztem készítéskor, aztán mindenből igyekeztem egy kicsit villára szúrni.

Ezt reggel dobtam össze, és bár igen egyszerű, azért olyan 15-20 percet igénybe vett. Ez még az a kategória, ami belefér a készülődésbe, és gyorsnak is tekinthető, csak aztán a kép készítéssel elment az idő, mert hát nem sokat fejlődött a fotós képességem az elmúlt másfél hónapban, ráadásul még mindig az ősöreg telefonommal készítem a képeket. Ami különben majdnem több ideig tartott, mint a főzés.
Tervezek majd másik bentós dobozt is. Rákaptam az ízére, meg hát rájöttem arra is, szeretek vele bíbelődni és mindenfélét kombinálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése