Öntettől a krémig #1 - salátaöntetek

Ezt a posztot szintén sorozatnak szánom, mert nemrégiben derült ki a számomra, hogy miért nem szeretik sokan a salátákat. Íztelennek, egyhangúnak gondolják, és valljuk be, az is, ha a gyorséttermek fonnyatag és szegényes választékára, az egész nap dobozban álló előrekészült dolgokra gondolunk.

Amikor bejelentettem, hogy mostantól vegánként étkezem, többen megkérdezték, hogy akkor most mit eszem? Ezért is kezdtem el írni a blogot, de még indig csak ilyen kérdéseket kapok, ezért legutóbb azt válaszoltam, mindent megeszem, ami nem ugrik, szalad vagy gurul el előlem és azt láttam, hogy többek álla leesett. Csak salátán nem lehet élni! - mondák. Azt most hagyjuk, hogy igazából lehet, hiszen a nyersvegánok is szépen és egészségesen élnek, de nem az ecetes uborkasalátából kellene kiindulni.

Nincs vele semmi baj, leszámítva, hogy én nem igazán szeretem, de nem ebből áll a saláta, nem ebből áll a főzés.

Például a tormakrémemet, ami a világ legegyszerűbb dolga, mindenki szereti. A salátákat gyakran rám bízzák, ahogyan a grillezet zöldségeket, mártásokat is. A padlizsánkrémem meghódított egyszer egy szalonnasütéssel egybekötött tatárbifsztek partit, persze a húsról senki sem mondott le de kicsit kevesebb fogyott. Már ez is valami.

Ezért gondoltam, hogy időről időre összegyűjtök majd néhányat a kedvenc szószaim, önteteim, mártásaim, krémeim és pácaim közül. Azért már szóba kerültek különböző ételek készítésesnek során, de úgy gondoltam, legyenek csokorba szedve az egyszerűség kedvéért.

Ha a főzésről beszélünk, akkor az én véleményem szerint lehetőség szerint legyen gyors, egyszerű és változatos. Igaz ez akkor is, ha csak ugyanazok a zöldségek ülnek a hűtőmben mint előzőnap, és nincs időm háromfogásos vacsit rittyenteni sem. A saláta íze pedig nem csupán attól függ, mi van benne, hanem, hogy mivel öntjük le. Én a magam részéről nem is igen szeretem, ha a salátámban 15 különböző zöldség/gyümölcs lebzsel. A kevesebb több alapon 2-3, maximum 4 alapanyagot tartok ideálisnak, mert utána szerintem az ízek már nem kiegészítik, hanem zavarják vagy elnyomják egymást, de ugye ez az én mániám.
Ami viszont fontos, a zöldségek legyenek lédúsak, egészségesek és frissek.  A hűtőben összeesett darabok tökéletesen megfelelnek főzés céljára, de amit salátaként eszünk, az ropogjon.

Az öntet esetében is létezik néhány alapszabály, amiből a legfontosabbat - az 1. pont vastagon szedett részét - még valamikor az őskorban lestem el Jamie Olivertől, és annyira bejött, hogy a legtöbb esetben ragaszkodom hozzá. A többit azonban a 14 éve tartó vega életmód hozta. 

1. Minden öntetben van egy bázis, ami a leggyakrabban olaj, és van valami, ami savas. Ez lehet citromlé, grépfrút, ecet, balzsamecet, rizsecet, borecet, almaecet és a többi.

Fogj egy üveget és csak arra az egyre kell figyelned, a hordozó egyharmadát tegye ki a savas rész. Tehát három rész olaj, plusz egy rész savas lé. Csak öntsd össze, mehet bele egy pici só, rázd meg és kész is.

Ez maga az alapöntet, de aszerint, hogy milyen alapanyagokat kombinálsz mindig más és más lehet. Mert a klasszikus olívaolaj-citromot, felválthatja az olívaolaj-grépfrút, tökmagolaj-grépfrút, tökmagolaj-balzsamecet és a többi, de még ezt is tovább ízesíthető.

A tegnapi ebédemhez spenótlevél-retekcsíra salátát hoztam, amihez előző délután már bekevertem az extra szűz olívaolaj-citrom kombinációt, és a són kívül beleaprítottam egy gerezd fokhagymát is, ami nagyon kellemesen átadta az izét, bár igazából 2 nap után tökéletes. Viszont nem használtam el az egészet, a maradék szépen eláll a hűtőben a következő alkalomig. Egyébként lehet belevágni zöld fűszereket vagy el lehet keverni ízlés szerint egy teáskanál/evőkanál karakteres mustárral is.  

Ez az öntet kimondottan kellemes főt spagettire öntve is. Egy keveset láposba teszek, rászórok apróra vágott petrezselymet és darabolt olívabogyót(feketét). Félpercig pirítom, ráöntöm a szósz maradékát és mehet a tésztára. Igen, kicsit citromos lesz, kimondottan üdítő, bátrabbak mentával is keverhetik.

2. De nem csak olaj lehet bázis. Csírákhoz kimondottan szeretem a szójaszósz-balzsamecet kombinációt, ami különben egy alap mártogatós is. Főként ázsiai ételekhez szoktam készíteni, viszont a recept már ismerős lesz: 3 rész szójaszósz, 1 rész balzsamecet (vagy más sav) az alap. Ha koreai gombóchoz készítem, akkor teszek bele egy teáskanál csiliport vagy apróra vágott erős paprikát, esetleg paprikakrémet. Legalább egy napra hűtőbe teszem, ezután leszűröm és már lehet is beletunkolni mindenfélét.

Ami megmarad szinte minden ázsiai ételhez felhasználható, mint mondtam én csírákra öntve kimondottan szeretem, de egy rész olajjal összekeverve nagyon kellemes tésztával is.

Ha kihagyod belőle az erős paprikát (vagy benne is hagyhatod, ízlés dolga), majd agavé sziruppal, mézzel, esetleg cukorral kikevered, egy igen gyors és házi édes-savanyú mártást kapsz. Az édesítés arányát az egyedi igények döntik el, de tehetsz bele még gyömbért és fokhagymást is.

3. Ha valaki esetleg idegenkedik az olajtól, annak elárulom, hogy a legegyszerűbb és legfinomabb öntet: a frissen facsart narancslé. Mehet bele egy kis só, menta és/vagy bazsalikom (oké én egy kanál olajat szeretek belecsempészni, de ténylegesen elhagyható), és bármilyen zöldsalátára öntve egyszerűen csak zseniális.
A másik verzió a szójajoghurt, amihez kimondottan passzol: fokhagyma, hagyma, bors, kapor, vegamajonéz, pirospaprika, mustár, torma, csili és bármi, ami csak az eszedbe jut. 

4. Az öntet már megvan, meg az is, amire rátesszük, de még mindig nem végeztünk, hiszen a salátánknak kiegészítője lehet: pirított kenyérkocka, tört mandula, kesudió, mogyoró, lenmag, tökmag, dió, kókusz, pirított hagyma, növényi sajt és a sor a messzi végtelenbe nyúlik. 

5. Nem feltétlenül kell mindenre öntetet tenni. A zöldségek natúr íze önmagában elképesztő - ha megfelelő a kombináció. Néha csak gyengén le kell sózni, hogy levet engedjenek, de persze semmi sem kötelező. Lehet bátran rágcsálni mindet csak önmagában, némi magfélével megszórva.

Ezek voltak a saláta alapok. Előfordulhat, hogy valamit kifelejtettem, ha esetleg eszembe jut, akkor egy másik alkalommal még visszatérek rá, de ti is megírhatjátok hozzászólásba a kedvenceteket, mert a fentiekből egyértelműen kiderül, ugyanaz az uborka, paradicsom, paprika saláta más és más lehet mindennap, szóval nem kell az íztelenségre panaszkodni. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy a saláta egyhangú étel, nos, annak sem fantáziája sem ízlelőbimbója nincs.