2014. május 17., szombat

Kovászos uborka, azaz süss fel nap, fényes nap


Itt lenne a kovászos uborka ideje, már kapható az illatos kapor és csodás uborka is, csak a nap nem süt. Mit lehet ilyenkor tenni? 
Édesanyám fantasztikus uborkákat csinál, ezt a receptet mégis édesapámtól tanultam, aki már kora tavasztól késő őszig finom kovászos uborkát tesz elém, és be kell váljam, ez a savanyú az egyik gyengém. Évekig csodálkozva néztem rá, ő pedig nem értette mit értetlenkedem. Mert mi is kell az uborkához?  
Uborka, kapor, só, kenyér, és napsütés... Vagy nem?

Hozzávalók:
- 1,3 kg uborka;
- 1 cs kapor;
- 2-3 ek Himalája só;
- 1 szelet kenyér;
- meleg víz.

Vagy nem. Az uborkának meleg kell és 2-3 nap, hogy beérjen. Tehát fogom az uborkákat, megmosom és bevágom az egyik végét majdnem félig, aztán fordítotok rajta egyet és a másik végé is bevágom, szemléltetésként: az egyik felét így |, a másikat így –. Egy nagy befőttesüveg, jénai vagy az én esetemben egy fazék aljába teszem a megmosott kaprot, szépen rápakolom az uborkákat – ha fokhagymásat készítek, a megmosott és bemetszett gerezdeket (2-4) is ide rétegezem –, majd a kenyér következik. 
Nos, én nem szeretem, hogy szétázik, bele a lébe, aztán szűrögetni kell,  mégis üledékes marad az alja, ezért tartok ennek az elkerülésére egy szép, tiritarka gézanyagcsíkot. Az anyag téglalap alakú, az aljába teszem a kenyeret, és mint egy borítékot becsomagolom, aztán a két felső sarkát lazán rá is csomózom, biztos, ami tuti.

Ezután ráteszem a sót. Ennek a mennyisége függ az ízlésünktől, és az uborka mennyiségétől is, de általában ennyit készítek egyszer, vagy maximum másfél kilót, mert több nem fér az edényemben, és a 3 púpos evőkanállal passzol az én ízlésemhez, de valakinek ez sós. Nos, szerintem, ha a kovi ubi nem elég sós, akkor íztelen, de ez szintén ugye tüllünk függ, viszont tény, hogy a túl sós kifejezetten rossz. 
Ott tartottunk, hogy rákerül a só, a kenyér és felöntöm annyi melegvízzel, hogy ellepje, nem forróval, de jó meleggel, majd egy tányérral vagy befőtt lészorítóval lenyomom az uborkákat, lefedem az edényt és most jön a lényeg: jó meleg vizes fürdőbe teszem, hisz a forrás elindulásához cukor/szénhidrát és meleg kell. 
A fürdővizét  néhány óránként ellenőrzöm, és másfél-két nap múlva rálesek az uborkára is. Ha azt látjátok, hogy a közepe még kicsit fehér, akkor már biztos nem kell neki több 8-12 óránál, mert ha túlérlelünk egy uborkát, akkor puha lesz, az meg nem annyira jó. 

Az enyém most 2 napot és három éjszakát csücsült vízben, de nem tudtam cserélni rajta a fürdőt csak reggel és este, ha folyamatosan van módunk meleg vízbe tartani, akkor másfél nap után okvetlen ellenőrizzük az uborkát. Az ugyanis, hogy mennyi idő alatt készül el, részben az uborkák méretén is múlik, szóval tényleg az a megbízható, ha ellenőrzitek forrás közben.
És ha már elkészült, nincs más hátra, mint előre, azaz kivenni a kenyeret, az uborkákat belepakolni egy hűtésre alkalmas edénybe, kivenni a léből a kaprot és ráönteni az uborkára. Már lehet enni, de azért hidegen a legjobb. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése