Nagyjából három éve tervezem a gőzgombócot készítést, és ennek érdekében legalább ötszáz receptet megnéztem. De az a minimum, aztán arra jöttem rá, teljesen mindegy, mit nézek, mert nincs az a leírás, amit én tökéletesen be is tartanék, így elővettem a kreatív elmémet, és elkészítettem a saját változatomat.
Nem teljesen autentikus, viszont finom, szóval részemről ez így rendben is van.
Hozzávalók:
- 30 dkg teljes kiörlésű tönkölybúza liszt;
- 200 ml zabtej (vagy más vegán tej);
- 1 tk só;
- 1 tk szárított élesztő.
A töltelékbe:
- 10 dkg szejtán;
- fél sárgarépa;
- 2 új fokhagyma ;
- 4 szál újhagyma(zölddel együtt);
- 10 dkg főtt fehér bab;
- 2 ek. szezámmagolaj;
- 1 ek balzsamecet;
- pirospaprika, só, bors.
A mártogatósba:
- 3 ek szójaszósz;
- 1 ek balzsamecet;
- 1 ek szezámmagolaj;
- 1 tk szárított chili pehely vagy erős paprika krém.
A tej felét enyhén megmelegítem, és elkeverem benne az élesztőt, a tej most bolti volt - még a turmixtalan időszakomból maradt -, így külön cukrot nem tettem bele, mert enyhén édes, de különben egy teáskanál agave sziruppal turbózom. Amikor az élesztő aktiválódott, hozzáöntöm a kimért liszthez és a robotgépemmel 3x2 percig dagasztom. Ezután félre teszem a konyhába egy kilisztezett tálba, amit konyharuhával takarok le, és bekapcsolom ez egyik gázrózsát, hogy melegebb legyen. Különben is hideg van, egyáltalán nem árt. Kézzel talán egy pindurit hosszabb idő, de megéri. 
Ha valakinek van esetleg kenyérsütő gépe, az is tökéletese erre a munkára, mert azért így jelentősen könnyebb, és közben előkészíthetjük a zöldségeket. Megtisztítóm őket, és durván feldarabolva robotgépbe teszem, hozzá adom a szejtánt, babot, olajat, balzsamecetet és a fűszereket, majd mehet a darabolás! És ezen a ponton mixelem össze a mártogatósnak valókat is, amit aztán hűtőbe teszek.
A tészta hamar duplájára kel, hála a melegnek, olyan 30 perc alatt, akkor átgyúrom és újabb 30-35 percig hagyom dagadni.
Ezután a tésztát kettőbe veszem, a két felet megint kettőbe, majd minden negyedet háromfelé, így lesz 12 egyforma gombócom. Szerintem ez pont jó méret, de a valaki kisebbet szeretne, akkor a tésztát darabolja három helyett 4-5 darabra, ha nagyobbat, akkor pedig a negyedeket csak felezze.
Szóval a gombócokat belisztezem, így nem tapad a tenyerembe, amit a másik kezem segítségével körré lapítok, ami olyan 3-4 ml magas, és egy púpozott kanál tölteléket teszek mindegyikbe, majd a széleit, körben haladva összecsippentem. Nos, inkább zsömlék lettek, mint bordázott gőzgombócok, de gyakorolni fogom a technikát.
Aztán a gombóckák alját megint meglisztezem, és mindegyiket muffin papírba rakom, amit előtte széthúzok, hogy legyen hely a kelésnek, lehet alá vágni sütőpapírból kockákat is, de mivel azt szolgálja, hogy a tészta ne ragadjon a gőzölőhöz, nem érdemes elhagyni.
Közben egy lábosba vizet melegítek, ráteszem a rizsfőzöm párolóját, abba pedig öt gombócot, amik duplájára fognak dagadni, és 8-10 percig gőzölöm őket. A képen már a kész gombócok/zsemlék vannak.
Ha nincs pároló, semmi vész, egy lábosba nagyon kevés olajat vagy kókuszzsírt melegítek, és beleteszek néhány gombócot. Nagyjából egy percig pirítom, aztán felöntöm kevés vízzel (kb. fél-egy decivel), és letakarom egy fedővel, hogy párolódjon. Nagyjából 10 percig párolódik, aztán leveszem a fedőt, és megpirítom az alját. Érdemes ellenőrizni 2-3 percenként, hogy van-e még víz alatta, ha
szükséges, pótolni kell, de sokat ne öntsetek a gombócok alá, mert más
lesz az állaga.
Természetes fény hiányában nem olyan szépek a képek, de azért így is látszik, milyen puha, levegős lesz a tészta, és bár nem hasonlítanak egy hagyományos gőzgombócra, az íze mindenért kárpótolt.
És íme egy igazi, hiteles, autentikus vegán gőzgombóc, a profi Maki chef előadásában. Csak hogy lássátok, hogy kéne kinéznie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése