2013. augusztus 31., szombat

Körte-banán smoothie


Már többen jeleztétek, hogy nagyon örültök a smoothe receptjeimnek, mert a gyümölcsök kombinálásával meggyült a bajotok. Nem igazán vagyok nagy szaktekintély, én is más oldalakról, könyvekből művelődöm, de azért megosztom veletek a tapasztalataimat. Most csak a gyümölcsöket érintjük.
Miden gyümölcs lúgosító hatású, de csakis akkor, ha önmagukban fogyasztják őket. Gabonával keverve megterhelheti az ember szervezetét és savassá válhat, bár bevallom, ezzel nem annyira szoktam foglalkozni. Amíg nem érzem, hogy valami kényelmetlen lenne a számomra, eszemben sincs változtatni rajta, erre viszont jó példa az ananász. Nagyon szeretem, de reggelire soha nem eszem, mert észrevettem magamon, hogy felborítja az emésztésemet, és kellemetlenül érzem magam tőle. Azonban a gyümölcsök tekintetében is létezik egy alapvető keverési szabály, amiket a nyersiker oldal tökéletesen összeszedett, és természetesen igaz ez a gyümölcsturmixokra is.

Az egyik ilyen, hogy nem célszerű keverni háromféle gyümölcsöt, maradjunk inkább kettőnél, valamint a savas (grapefruit, narancs, citrom, lime, ananász, mandarin, clementin, kiwi, eper, gránátalma, paradicsom) és édes gyümölcsökre (banán, datolya, füge, muskotály szőlő, kaki szilva, papaya, szárított gyümölcsök) egyszerre érdekesen reagálhat a gyomrunk. A félsavas fajtákat (alma, körte, sárgabarack, nektarin, őszibarack, bogyós gyümölcsök, cherimoya, cseresznye, a legtöbb szőlő, mangó, szilva, licsi) azonban kombinálhatjuk mindkét csoporttal. Ezt azonban ki kell tapasztalni, mert ebben a receptben például található egy kis savas meglepetés is, és én speciel nagyon szeretem, nincs is problémám vele, igaz lehet ez azért is, mert tényleg kevés a savas gyümölcs benne. 
És ezzel eljutottunk a legfontosabb szabályig, figyeljétek a testeteket, mert az úgyis félreérthetetlenül jelzi, ha valami nem megfelelő a számára.
A különböző gyümölcsök fogyasztása között célszerű szünetet tartani, méghozzá legalább egy órát, ami nyilván egy turmix esetén nem lehetséges, ezért valóban fontos, hogy jobban ügyeljünk a kombinációkra.

Körte-banán smoothie hozzávalói:
- 2 nagy körte, vagy három közepes - félsavas;
- 2 banán - édes;
- 1 szelet citrom - a meglepi savas, elhagyható;
- és a náthaszezon közeledtére való tekintettel 1 darab gyömbér (3 mm vastag szelet lehetett).

A körtét megmostam, felnegyedeltem, kivágtam a magházat és a szárat, aztán beleszeleteltem a gépbe, akit zavar a héja, pucolja meg nyugodtan. A meghámozott banánokat csak úgy lazán a kezemmel tördeltem három darabra, majd rácsavartam a citrom levét, és a tetejére dobáltam a gyömbért. Annyi vízzel öntöttem fel, hogy a gyümölcskupac 3/4-éig legyen, majd összeturmixoltam. Eztán felöntöttem még vízzel, egy gyors keverés következett és mehetett pohárba. 
Gyönyörű halvány, pasztell sárga színe lett, alapvetően a körtét és a gyömbért éreztem benne, de határozottan édes ízű és szép habos a teteje. A higítás arányát nem írom le, mert ez is egy olyan dolog, amit ki kell tapasztalni. Van aki úgy szereti, hogy szinte harapni lehessen, én azt kedvelem, ha inkább iható az állaga, így majdnem mindig dupla vizet teszek bele, mint ahogy a legtöbb recept írja.

És ezzel elérkeztünk a másik sarkalatos pontig, a vízig. Sokakat zavar, hogy csupán vízzel hígítom a gyümölcsöket. Nos én tejet semmiképpen sem tennék bele, mivel nem része az étkezésemnek, és igazából ezt másnak sem ajánlom. Már ezzel megborulna az emésztés egyensúlya, nem lesz lúgosító hatású sem, és nehézzé is vallhat. Lehet használni viszont nyers vagy főtt magtejeket, gyógynövényteákat, bármilyen teát, aminek nincs koffein tartalma, vagy ha valaki ragaszkodik hozzá, akár még zöld teát is. Minden kombinációnak egyedi íze lesz a beletett folyadék szerint, így az azonosnak tartott kombinációk  is folyton változhatnak. 

A lényeg, hogy kísérletezzetek, figyeljetek a gyomrotokra, erősen fog tiltakozni, ha valamit nem szeret, és ne adjátok fel. Már egy pohár smoothie-val is többet tettetek magatokért, mint gondolnátok.

2013. augusztus 26., hétfő

"Bolognai" spagetti


Ezt a receptet már készítem pár éve, így most csak apróságokban kellett változtatnom rajta, tehát nyilvánvalóan maradni fog. Egyébként is sok recept marad, vagy átfordítódik. Még mindig nézek főzős műsorokat, és közben folyton azon gondolkodom: ezt hogyan készíteném el magamnak? Szerintem jó móka, ráadásúl folyton dolgoztatja az agyamat.

Hozzávalók:

- tojásmentes spagetti;
- 20 dkg szejtán (lehet helyette okara, vagy akár tofu is);
- 15 dkg brokkoli;
- 10 dkg sárgarépa;
- 10 dkg kukorica;
- 1 fej vöröshagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- 1/2 liter sűrű paradicsomlé;
- inaktív sörélesztő pehely;
- 1 ek agavé szirup;
- 1kk pirospaprika, olaj, oregánó, bazsalikom, só, bors;

Az eredeti recept gombát ír, na az nem volt itthon, de volt helyette más, így igen szabadon értelmeztem a bolognai jelzőt. Rendkívül egyszerű, nem is készítettem róla ezer képet. A hagymát kis olajon megdinsztelem, rádobom a fokhagymát, aztán a robotgépben ledarált szejtánt, és legalább 5 percig pirítottam, majd rákerültek a szintén ledaráltál zöldségeket. Nem massza, inkább azt mondanám igen apróra vágott falatkák. Az egészet átdinszteltem, megszórtam a paprikával, sóval, borssal, valamint beletettem az oregánót és a bazsalikomot is, - nem írtam mennyiséget, mert ez ízlés kérdése. Összekevertem, kicsit pirítottam, aztán fölöntetem a paradicsomlével, ami nagyon sűrű volt, tehát egy kis vízzel hígítottam. 
Körülbelül még 10 percet főztem, a zöldségek egy nagy része ropogós maradt,  és amikor levettem a tűzről belekevertem az 1 evőkanálnyi agavé szirupot.

Közben megfőztem a tésztát, amit lecsöpögtettem, nem szoktam átmosni, ha egyből eszem, és az elkészült öntet egyharmadával még forrón összekevertem. Így beszívja a szaftot és az ízeket, aztán tányérra tettem egy kupacot, mehetett rá a szósz, és a tetejét megszórtam az inaktív sörélesztővel. Ettől lesz sajtos íze, és többek között bővelkedik B vitaminokban és foszforsavban is.
Van ugyan a hűtőben szója sajt, de ettől olyan mintha parmezán lenne. Ráadásul finom is. Ennyi az egész.

2013. augusztus 24., szombat

Rizstej


A vegán étkezés a hétköznapokban egyet jelent az előrelátással. Mindegy, hogy ki és milyen ok miatt lett vegán, hogy etikai, spirituális, környezettudatos meggondolásból váltott, de ha csak akkor jut eszébe tejet készíteni, amikor már csak egy pohárra való vagy annyi sincs a hűtőben, már majdnem késő. A legtöbb hozzávalót ugyanis több órával korábban kell beáztatni, és ilyenkor sem a főzéshez, sem a reggeli turmixhoz ne jut elegendő.
Nem kivétel ez alól a rizstej sem, de megéri az a kis előgondoskodás.

Hozzávalók:
- 20 dkg barnarizs;
- 1 ek hidegen sajtolt növényi olaj (nálam most lenmag, de elhagyható);
- 1-2 ek agavé szirup (vagy más édesítő);
- 1 csipet só és víz.

A Házi Patika összegyűjtötte, miért hasznos a barnarizs:
Táplálkozástani szempontból a barna rizs a legértékesebb, hiszen rendkívül magas a rost-, a komplex szénhidrát- és a B-vitamin-tartalma. Mindemellett egy olyan vegyület is található benne, amely a koleszterinszint csökkenését eredményezi, ezért szívvédő élelemnek is tekinthető. A barnarizs külső borítása - azaz korparésze - tartalmaz egy vegyületet, melynek neve oryzanol. Ez az anyag váltja ki a vérkoleszterinszint csökkenését.
Mivel kifejezetten magas a rosttartalma, ezért képes a bélperisztaltikát gyorsítani, a széklet mennyiségét növelni, a mérgező bomlástermékeket megkötni, a belekből kiüríteni. Nem csupán a vastagbél rosszindulatú elváltozásait lehet rizsfogyasztással megelőzni, hanem az emlőrák előfordulási gyakorisága is csökkenthető. A magyarázat az, hogy a barnarizs rostanyaga megköti a béltraktusban lévő női nemi hormont, így a vérben keringő ösztrogénszint lecsökken. Ausztrál és kanadai kutatások eredménye szerint napi 28 g rost 38 százalékkal csökkenti az emlőrák kialakulásának kockázatát. 


Tehát a rizst 24 órával korábban beáztatom, aztán szűrőbe öntöm, átmosom és alaposan lecsöpögtetem, majd természetesen turmixba teszem és felöntöm annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje. Alaposan összeturmixolom, majd másfél-két perc után felengedem a víz maradék részével - a hígítási arány ebben az esetben is 2-4 a rizshez képest, én most is a háromszorosával dolgozom. Aztán egy sűrű szövésű anyagon átszűröm az egészet és kész az alaptej. 
Ezután a rizstejet visszaöntöm a turmixba, hozzá adom a sót, agavé szirupot és az olajat, majd még egy percig keverem. A fenti képen látható hófehér, erősen habzó ital lesz  az eredmény.
A kimarad pépet megszárítás után még fel lehet használni. Akár törtrizsnek megfőzhető, rakott ételekbe keverhető, de ledarálva liszként is használható.

Aki már olvasott nálam pár tej receptet, tudja, hogy semmit sem szívesen főzök fel. Akkor sem, ha így a kapott ital íze enyhén gabonára emlékeztet, mint a zab és a rizs esetében. Számomra ez nem zavaró, ellenben úgy, ahogy van finom.


Ezt az italt felhasználva készítettem el a reggeli smoothie-mat is, ami egy negyed sárgadinnyéből és egy hatalmas, de tényleg giga nagy őszibarackból állt. Sokszor csak vízzel engedem fel a turmixom, de még a szokásos ízek is feldobhatóak egy-egy pohárka tejjel.

Édesanyám megkérdezte, hogy mennyi időt vesz ez igénybe, és hogy nem drágább-e ez az életforma, Elmeséltem, hogy nagyjából ugyanannyiból kijövök, mint azelőtt, én ugyanis iszonyú sokat költöttem sajtokra. Vegyük a barnarizst példának, most csak egy kis csomagot vettem, amit egyszerre el is használtam, 189 forint volt, de félkilós csomagot vettem már 350 forintért is, ennyiből hígítástól függően 3-4 liter lesz. A gyümölcsök ingadozó ára jelenti az igazi problémát, viszont fagyasztva gyakran sokkal olcsóbbak. Tudom, hogy így már nem tekinthető élő tápláléknak, de igyekszem friss gyümölccsel keverni, pl. banánnal, almával, ami viszonylag kevesebbe kerül. Amikor a málnaszezon a vége felé közeledettet egy 15 dkg-os tálcáért 500 forintot akartak elkérni, fagyasztva pedig 1 kg-os csomagot vettem 1590 forintért. Tehát ez az a kompromisszum, amit meg kell kössek, ha nem szeretnék az adósok börtönébe kerülni. A ráfordított idő pedig minimális. A szójatejen kívül, amit fel kell főzzek, mosogatással együtt nincs 10 perc, márpedig ez nem sok idő. Még munkanapokon hajnalban is megoldható. 


2013. augusztus 19., hétfő

Körözött



Vannak olyan egyszerű ételek, amik hiányozhatnak a reggeliző asztalról, és vannak könnyen elérhető lehetőségek, mint ebben az esetben is, amik nem csak hogy pótolják, de felül is múlják azokat. A körözött gyermekkorom kedvelt íze volt, amit különösen szerettem paprikába töltve. A tofu önmagában is túróra emlékeztető jellege miatt egész jól el tudtam készíteni korábban is, de a labneh megjelenésével bizony javultak az ízek, sőt!

Hozzávalok:
- 1 csomag natúr tofu (30dkg);
- ízlés szerint 6-7 labneh golyó, olyan 10-12 dkg (helyettesíthető szójajoghurttal, de az persze nem ugyanolyan);
- 5 cm-es póréhagyma darab (vagy egy fél fej vöröshagyma);
- 2 tk pirospaprika, 1 tk Himalája só, 1 tk köménymag.


A tofut krumplinyomóval nagyjából széttörtem, beletettem a kockákra vágott hagymát és a fűszereket. A labneh golyócskák addig olajos pácban úsztak, ezért villára tűzve alaposan lecsöpögtettem azokat, majd mehetett a többihez. Mivel minden kis falat egyszerre lágy, krémes, fűszeres és sós, tökéletesen helyettesítik a juhtúrót, sőt egy kis plusz ízzel is szolgálnak.
Villával dolgoztam össze mindent jó alaposan, és betettem a hűtőbe úgy egy órára. Aztán megkóstoltam, hogy szükséges-e bele még valami, de pont tökéletes volt. A fűszerek arányát természetesen az egyedi ízlés határozza meg. Sóból alapban többre lenne szükség, ha joghurttal készül, akkor még inkább, de a labneh páca miatt jelentősen csökkent ez a mennyiség.


Kenyeret pirítottam és tejfölös (szójajoghurtos) uborkasalátával ettem. Számomra ugyanis ez utóbbi képviseli a nasi kategóriát. Egy egész tállal meg tudok enni belőle, méghozzá jó fokhagymásan. 
Nem viccelek. Amikor mindenki befejezte az evést, akkor én magam elé veszem a tálat, és eltakarítom  a maradékot. A titok abban lehet, hogy miután lesózom, belekeverem a fokhagymát, beteszem a hűtőbe egy fél órára-órára és utána nem csavarom ki az uborka levét, hanem így, ahogy van keverem bele a joghurtot. Véletlenül sem készül rá ecetes öntet. Meglepődtem, hogy a legtöbb ismerősöm nem így készíti, és mind csodálkozva ették az enyémet, hogy milyen finom. Az apai nagymamámtól tanultam, és szerintem valóban ez a legfinomabb módja az uborkasalátának.

A körözött természetesen további 3 óra állás után lett az igazi, de addigra már nemigen maradt, mert térültem fordultam, és hát csak úgy belenyaltam. Hol paprikával, hol paradicsommal tunkoltam meg, hol csak úgy az ujjammal... Zseniálisan finom lett.

Zabtej


Lassan a növényi tejek végére érek, de még csak lassan... Ez a tej is rendkívül finom, nagyon egyszerű, teljesen nyers és igen hamar elfogyott. Szóval kezdhetem előröl az egészet.

Hozzávalók 1 literhez:
- 20 dkg zab;
- 1 ek hidegen sajtolt növényi olaj (nálam most lenmag, de elhagyható);
- egy csípett só, 1-2 ek agavészirup (vagy más édesítő);
- víz.


A zabot 24 órára beáztattam, és ahogy szokásos, este, reggel cseréltem rajta vizet. Ezután leszűrtem és a turmixba tettem. A hígítás aránya 2-3 szoros, én most kétszeressel csináltam, mert főztem vele, és így sűrűbb intenzívebb. Ha még jobban csökkentjük a víz mennyiségét, 1-1 arányban használva a zabot és a vizet, akkor zabtejszínt kapunk, ha csak simán inni szeretném, vagy turmixba tenni, akkor háromszorosára hígítom.
Nos, a zabot fele vízzel 1-2 percig turmixolom, majd felengedem a maradék vízzel és ezt újabb 1-2 percig folytatom. Sűrű szövésű anyagon keresztül leszűröm, és a zabpépet jó alaposan kicsavarom - meglepően zsíros érzés lesz -, aztán kimosom a turmixot és a tejet visszaöntöm. Teszek bele egy csipet sót és egy evőkanál agavészirupot. Ha valakinek nem lesz elég édes, nyugodtam duplázza, esetleg triplázza megy ezt a mennyiséget. Gyorsan összekeverem, és az eredmény ez a habos, könnyű, hófehér és zsíros tej lesz.

Néhányan panaszkodnak, hogy kicsit "papíríze" van. És csak a gabonákra emlékeztető enyhe utóízt érzek, ami engem nem zavar, mert gyerekkoromban gyakran rágcsáltam egy-egy búzaszemet. Ennek elkerülés miatt sokan megpirítják a zabot, esetleg megfőzik. Nos, mindkettő járható út, de akkor nem marad nyers a tej.

A maradék pép szárítás után felhasználható süteményekbe, liszt helyett vagy akár felfőzhetjük tejjel, és gyümölccsel ehetjük. 

Élettanilag segíti a bélműködést, béltisztítást. Csökkenti a vércukor- és koleszterin szintet, antioxidánsai védik az ér- és szívrendszert. Szóval hasznos dolog. És még finom is.

2013. augusztus 18., vasárnap

Okarával töltött cukkini



Szójatejet készítettem a héten, tehát adott volt az okara, ami gyakorlatilag a visszamaradt szójababpép. Már egy adaggal lefagyasztottam, szóval nem akartam a mélyhűtőbe tenni. Körbenéztem tehát, hogy mi lehetne belőle. Semmi kedvem nem volt olajban sütögetni, viszont volt egy szép nagy tölteni való cukkinim. Probléma megoldva!

Hozzávalók:
- 1 nagy cukkini;
- 30 dkg okara;
- 10 cm-es póréhagyma (avagy egy fej vörös);
- 2 gerezd fokhagyma;
- 1 kápia paprika (bármelyik másikféle is megteszi);
- 2 dl szójajoghurt (elhagyható, vagy növényi tejjel és egy kanál sűrítővel helyettesíthető);
- Himalája só, bors, 1 evőkanál szezámolaj (helyettesíthető másfajtával).

Saláta:
- fél jégsaláta;
- 1 avokádó;
- 1 szelet citrom;
- 1 evőkanál szezámolaj (vagy olíva);
- egy csipet Himalája só.


Megmostam, majd félbevágtam a cukkinit, talpat vágtam a két félnek - ez csak annyit jelent, hogy egy kétcenti széles, kb. 10 centi hosszú csíkot levágtam az aljából, csak vékonyan, hogy sok hús ne menjen kárba, de megálljon magától és ne billegjen -  és kikapartam a közepét. Sóval megszórtam és félretettem. Az okarát, hagymákat és a paprikát (feldarabolva), sót borsot és az olajat összekeverem, aztán a megsózott cukkinibe töltöm - ha túl sok levet enged, ki kell önteni belőle a felesleget. A tepsi aljára 1 dl vizet öntöttem, beletettem a két fél töltött cukkinit, fóliával letakartam és 30 percig sütöttem.
Ezalatt az idő alatt a joghurtot elkevertem egy csipet sóval, a salátához összetépkedtem a megmosott jégsalátát, felszeleteltem az avokádót, majd az egész tetejére egy vastag karika citrom levét csurgattam és egy evőkanál olajjal öntöztem meg, ezt alaposan összekevertem és betettem a hűtőbe.

A főzés tekintetében szeretem az egyszerűséget, azt sem baj, ha sokszor eszem ugyanazokból az alapanyagból, ha nem egyformán van elkészítve, ezt az egyszerű salátát azonban bármikor meg tudom enni. Mikor tálalom nagyon vékonyan megsózom. Korábban nem szerencsés, mert a saláta összeseik. Néha kesudiót török össze sóval, és azzal hintem meg, vagy mandulát, esetleg ropogósra sült hagymát teszek rá. Szóval az alap ugyanaz, mégis változik az íz hatás.

Húsz perc után kivettem a cukkinit és a tetejére locsoltam a joghurtot, majd fólia nélkül sütöttem még addig, amíg a teteje meg nem pirult.
A cukkinit nem pucoltam meg, mert így nem esett szét, és nem is volt olyan vastag a héja, hogy ne lehetne megenni, de akit zavar, csak tolja félre a tányéron. Rendszerint a töltelékbe rizst is szoktam keverni, de most annyi lett, hogy nem fért volna be, ezért külön főztem hozzá.

2013. augusztus 17., szombat

Szójajoghurt- lágy sajt másodszor


Az előző posztom után sokakkal beszélgettem, és volt aki megkérdezte, hogy nem próbáltam-e sűrítőanyag nélkül a joghurtkészítést. Nem, nem próbáltam, legalábbis addig. A recept, amit találtam csak kb. negyeddoboz joghurtból készít egy litert, ami szerintem kevés, de ilyen mennyiség esetén érthető, hogy kell sűrítés, hiszen az oltóanyag elenyésző a folyadékhoz. Ezért aztán a következő adagot már sűrítő nélkül készítettem, ami két decivel több lett, mégis sikerült.

Hozzávalók:
- 1,5l szójatej;
- 2dl szójajoghurt;
- egy csipet só(elhagyható).

Majdnem ugyanúgy készül, mint az első változat. A tejbe belekevertem a joghurtot, és aztán üvegekbe töltöttem, amiket bepakoltam a joghurtkészítőbe. Mivel a gépembe nem fért be egyszerre, két üvegnyit a hűtőben hagytam, és másnap reggel, amikor a többit kivettem, a  kimaradt adagot a helyére tettem. 
Szóval nincs vele semmi különös. Leszámítva azt, hogy míg az első változatnak tejföl szerű az állaga, ez sokkal lágyabb, pont olyan, mint egy natúr joghurt - két órával tovább volt a gépben, mert úgy láttam, mintha még folyt volna hat órakor.  

Aztán a már ismertetett módon elkészítettemen a labneh nevű sajtot, bár most hosszabb ideig hagytam csöpögni a szűrőben, mert a joghurt állagra is sokkal lágyabb volt, majd kis golyókat formálva belőle bepácoltam. A pácként szolgáló olajat már előre elkészítettem, 3 deci olívaolajba 1, 1/2 tk tarka borsot, 2 gerezd fokhagymát és ízlés szerint sót kevertem, amit két nappal korábban összekészítettem, és hagytam kicsit összeérni. Egy csepp olajat tettem a tenyerembe és tessék-lássék golyókat formáltam a sajtból. 
Ezeket szépen beleengedtem az olajba, amiben eltöltenek majd két napot, minek során kicsit megszívják magukat, tehát lágyak lesznek, de félbe, negyedbe vághatóak és saláta, tészta, zöldség tetejére tökéletesek. Nagyon szeretem csak kenyérre kenve is, mert kellemes fűszeres, sós, kicsit gomolyaszerű, csak lágyabb állagú. Tofuval összekeverve és felfűszerezve nagyon kellemes körözött lesz. 

A pácba bármit, gyakorlatilag tényleg bármit beletehettek - különböző zöldfűszereket, borókabogyót, fahéjat, gyömbért is. Én ezt a kombinációt szeretem a leginkább, mert hirtelen sült szejtánra kenve eszméletlen finom. Az előző adaggal kipróbáltam, csak az a nyolc kis golyó annyira kevés volt... Most 27 dkg - négy üveg joghurtból lett ennyi - szójasajtot áldoztam be erre a célra, és az üvegecském teli is lett, de már most látom, hogy kevés lesz, és alig bírom kivárni, a két napot. Az olajat különben felhasználhatjuk később salátákra vagy főzéshez.

A labneh nagyon lágy, de bármi lehet belőle, szóval bátran kísérletezzetek, és meséljétek majd el, melyik kombinációt szeretitek a leginkább.

Itt megtaláljátok a recept első változatát.

2013. augusztus 13., kedd

Szójajoghurt-lágy sajt


A szójajoghurt az egyik olyan termék, amit rendkívül széleskörűen használhatunk, és számomra egyértelműen nélkülözhetetlen. Tökéletes alapanyaga lehet gyümölcsjoghurtnak, amit nagyon szeretek, krémsajtnak, natúron, fűszeresen, zöldségben tölteléknek, gyümölcskrémekhez, palacsintában krémtúrónak, süteményben tölteléknek és még vagy ezer másik dolognak is. 
Persze lehet rakottkrumplit csinálni kókusztejjel is, de akkor inkább francia-rakottkrumpli jellege van, azt meg annyira nem szeretem, ezért valami savanykásabb változatra volt szükségem.
Eredetileg azért kezdtem el szójatejet készíteni, hogy tofut állítsak elő házilag, pont úgy lehet elkészíteni, mit a tehéntejből a túrót. Fel kell forralni 1 liter tejet, aztán egy fél-egész citrom levét belecsurgatjuk, a kicsapódott túrót leszűrjük a savóról, összepréseljük szűrőben és kész is a túrószerű tofunk. Csakhogy tofut sokfélét, és változatos árban lehet kapni, a joghurt viszont bitang drága. Egy félliteres 580-650 forint közül mozog, ami azért egy jó tepsi cuccra, például rakott karfiolra, káposztára rá is megy, és ez egy pindurit borsos amikor 1 liter szójatej előállítása nagyjából 90-120 forint közé esik, tehát elkezdtem gondolkodni, hogy vajon a hagyományos joghurt mintájára készíthető -e? 

Találtam egy receptet az Édes kötelesség blogon, amit végül is nem teljesen úgy készítettem el, mivel nem volt agar-agarom itthon, de helyette volt másfajta sűrítőm, és így sem lett rossz.

Hozzávalók:
-1,3 l szójatej (eredetileg csak egy litert ír, de nekem többre volt szükségem);
- 2 púpos evőkanál keményítő;
- 1 teáskanál zselésítő;
- 1 kisdoboz szójajoghurt.


A tejből kiveszek egy keveset, mondjuk 1-1,5 decit, a többit megmelegítem, és amikor még nem forr, de már forró hozzákeverem a hideg tejjel elkevert sűrítő anyagokat (olvassátok el a felhasználási javaslatot, mert pl. az agar-agar még hidegen megy bele). Addig forralom, amíg el kezd sűrűsödni, aztán folyamatos kevergetés mellett további 1-2 percig főzöm. 
Ezután hídégvízzel teli mosogatóba állítóm a fazekat, és szépen lehűtöm.
A joghurtot habverővel elkevertem a hideg tejben (az egészét beletettem, de az a eredeti recept kevesebbet ír) - ha van joghurtkészítőd, mint nekem, nem szükséges hőfokot mérned, a kihűlt tejből tuti biztosan joghurt lesz -, majd kancsóba öntöttem, és onnan mehettek a kis üvegekbe. Lefekvés előtt bekapcsolom a technikát, amiben nagyjából 6 óra alatt elkészül a joghurt, így reggel, ébredés után egyből mehet minden a hűtőbe. Kihűlve fogyasztható.

Viszont ha nincs joghurtkészítő otthon, akkor kellene egy mérő, hogy kb. 42 fokon tedd bele a joghurtot, mert ezen a hőfokon dolgoznak optimálisan a kis baktériumok. Végszükség esetén könyék meleg, azaz 37 fokos tejbe is keverheted, és melegen tartva, állandó hőmérséklet mellett így is joghurt lesz a tejből.
Melegen tarthatód pl. úgy is, hogy a mosogatóba meleg vizet engedsz, és beleállítód a tejes fazekat, de itt sem lehet 42-45 foknál melegebb a víz, ez viszont egy sima vízhőmérővel ellenőrizhetőt, azelőtt én így csináltam. 2-3 óra után hagyhatod nyugodtan, elvileg magától is elszaporodnak már a kis bacik, de az Édes kötelesség ajánl több másik alternatívákat is.
Amennyiben oltóanyaggal dolgozol (pl. Organic Mission Synbiotic Colonies), olvasd el a használati utasítást, apróságokban eltérhet a felhasználása, viszont ha tartalékolsz egy üveggel a jóból egy ideig nem kell bolti szójajoghurtba fektetned, csak ha túlzottan felszaporodik benne az oltó anyag, akkor kell kicsit jobban hígítani.

No, akkor megvan végre a joghurtunk, hogy lesz ebből sajt? A közel keleti konyha egyik kedvence a labneh, ami egy rendkívül egyszerű sajtféle, és nyáron előszerettel fogyasztják különböző fűszerekkel keverve. Sokat készítettem már korábban is, így evidensnek tűnt, hogy ezúttal is kipróbálom, aztán majd kiderül, mi lesz belőle. Hát, sikerült.


Kellékek:
- joghurt;
- egy csipet só (elhagyható).

Fogok egy fazekat, ráfektetem a szűrőt, amit kibélelek egy sűrű szövésű, de laza anyaggal (konyharuhával, pelenkával, gézzel stb), beleöntöm a sóval összekevert joghurtot, és hagyom 3-4 óráig csöpögni. Ezután  szoktam rátenni egy csészealjat, vagy valami lapot, ami egy picit kisebb mint a szűrő odapasszoló része. Szóval kibontom a csomagot, összekaparhatom a szövetre ragadt sajtot, majd ráteszem ezt a kistányért, és arra ráállítom a mozsaramat, ami márványból van, azaz meglehetősen nehéz. Hűtőben hagyom még préselődni további 2-3 órát.
Ezt követően végül is már készen van, olajos kézzel formázhatok belőle golyókat, amit fűszeres olajban (rozmaring, fokhagyma stb.) még pár napig lehet tárolni a saláták nagy örömére, vagy össze szoktam keverni különböző zöldfűszerekkel, sóval, és kenyérre kenem. Tegnap pl. sajttorta alapnak használtam, tehát rengeteg módon elkészíthető.

Állagra olyan vajkrém szerű, 4x200 ml-es joghurtos üvegből (az van rá írva, hogy 212 ml, de szerintem kisebb...) olyan 25-30 dkg lesz. Hűtőben így is eltartható nagyjából egy hétig, olajos pácban talán tovább is, de bevallom, soha nem maradt még meg tovább, így erre nem vennék mérget.

Mivel a savó kicsöpög, a sajt csak egy kicsit és kellemesen lesz savanykás, ezért használható fel édességnek is. Szerintem bátran próbálja ki mindenki. Macerásnak tűnik, de ahogyan lenni szokott 45-60 perc munkát vesz igénybe a joghurtkészítéssel együtt, és egyértelműen szuper lesz az eredmény.  Megéri minden pillanat.

Itt olvashattok a sűrítés nélkül készült joghurtról.

2013. augusztus 11., vasárnap

Szójatej


Már több alkalommal szóba került a szójatej/joghurt, de eddig még nem mutattam meg azt, hogyan készítem. Eddig ez az egyetlen olyan tej, amit főzés során kell előállítanunk. Akármilyen meglepő, bár hüvelyes, de nem a babfélék, hanem az olajos magvak közé tartozik.
A szója, akár a belőle készült tofu, élettanilag nagyon fontos a számunkra, csakhogy nyersen a szervezetünk nem sokat tud kezdeni vele. Egy kicsit macerásnak tűnik, de a tényleges munka 40-50 perc, és megéri cserébe a szójajoghurtért, mert mint írtam korábban, inni magában nem kimondottan szeretem, de szójasajtnak, joghurtnak, tejföl helyett szinte nélkülözhetetlen.


Mint a fenti képen látszik, az alapanyag, a szójabab, ami szárítva kicsi, kerek gyönyörűség, de áztatás után dupla akkora, ovális, bab formájú lesz. És az áztatás bizony hosszú időt, 24 órát vesz igénybe. Én olyan este hat körül szoktam beáztatni, de mielőtt lefekszem, még kicserélem rajta a vizet, aztán reggel még egyszer, majd este, amikor hazaértem átmosom az egészet és leszűröm. A babokat beteszem a robotgépbe és felöntöm annyi meleg vízzel, hogy ujjnyira ellepje. Egy percnyi pépesítés után felöntöm még meleg vízzel. A hígítási arány 2-3,5 szeres lehet, attól függően mit szeretnénk belőle készíteni, én a háromszoros hígítást használom, ami bejött más tejek esetében is. 

 

Az egészet beleöntöm egy fazékba, és ez legyen nagy fazék, mert rendkívül hamar kifut. Az első forrás után tartalékra teszem, és további 15 percig főzöm még. Aztán fogok egy másik fazekat és szűrő valamint egy konyharuha segítségével leszűröm a tejet, amit aztán hideg vízzel teli mosogatóba állítok, hogy hirtelen lehűljön. Ezután már kész a tej, amit aztán sok különböző módon használhatok fel. 
A maradék, kicsavart pép pedig az okara, amiből készíthetünk fasírtot, tölteléket, de akár süteményt is.

Létezik egy másik recept, miszerint a beáztatott babnak el kell távolítani a héját, sokkal lágyabb lesz az íze, állítólag így még én is szeretném, de az van, hogy igen macerás, ezért ha mégsem vagyok képes ellenállni az olthatatlan szomjamnak, akkor megveszek egy dobozzal. Egy bolti literes ital kb. 550-700 forint között van, ami azért érdekes, mert egy csomag, félkilós szójabab 530-580 forint körül mozog, amiből hígítástól függően lehet készíteni 4 -7 liter tejet, szóval jelentős a különbség.
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy milyen drága minden egészséges dolog, akkor szoktam példálózni ilyesmikkel, mert ha az ember nem rest kutakodni, próbálkozni, kísérletezni, akkor sokkal olcsóbban kihozhat fontos alapanyagokat.

2013. augusztus 8., csütörtök

Kókusztej


A kókusztej - azonkívül, hogy rendkívül finom - fantasztikus alapanyaga lehet gyümölcsleveseknek,  smoothie-knak, süteményeknek, főzelékeknek vagy bármilyen más főételnek. Elkészíteni rendkívül egyszerű, a mandulatejjel ellentétben azonban igen olcsó. Én leginkább behűtve és kakaóval kedvelem, de sokan a reggeli müzlijükbe teszik.

A Házipaika kigyűjtötte a kedvező élettenai hatásait: 
A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). Ellentétben a tehéntejjel, a kókusztej laktózmentes, így laktózérzékenyek is fogyaszthatják. Remek alapanyag különböző ételek főzéséhez, sütéséhez, turmixok készítéséhez, és becsült adaléka sok alkoholos italnak. A kókuszdióval többek közt rumot is ízesítenek.

Egy 100 ml-es kókusztej konzerv tartalmaz:
154 kalóriát
1,4 g fehérjét
15 g zsírt
3,4 g szénhidrátot


A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. 


Nos, a szárított kókuszreszeléket beáztatom 3 órára - meg fogtok lepődni, mennyire megdagad -, aztán vizet együtt turmixgépbe teszem. Felöntöm még vízzel - ha szükséges, általánosan itt is háromszoros a megadott víz mennyisége,  bár én jobban kedvelem ha inkább csak 2,5 - 2 az arány. A víz felével másfél percig, a maradékkal ismét olyan másfél-két percig turmixolom. Sűrű szövésű anyagon keresztül átszűröm, és alaposan kicsavarom a maradékot. Nem lepődjetek meg, rendkívül zsíros érzés lesz. Ezután a tej mehet a hűtőbe, ahol 2-3 napig eltartható. A maradék reszeléket ki lehet szárítani, és például süteményekbe újra felhasználható. 

Ha jó minőségű a kókuszreszelékünk, és alaposan kicsavartuk, a tej tetején vékony rétegben kicsapódik a kókuszzsír. Ezt le lehet szedni, szendvicsre, süteménybe tenni, vagy akár a turmixba hagyni, a kakaóba is beleolvad, sőt arckrémnek sem utolsó. Egyébként a kókusztejnek is a tetejére csapódik a víz, felhasználás előtt keverjük össze.
Édesítéshez összeturmixolhatjuk például datolyával, agave sziruppal és ízesíthető vaníliával, kakaóval vagy akár egy csipet fahéjjal is. 

Magas kalciumtartalma miatt kiválthatja az állati tejeket, és szintén laktózmentes. Érdemes kipróbálni. 

2013. augusztus 4., vasárnap

Rakott padlizsán

 

Most hogy már tudok szójajoghurtot készíteni (hamarosan jön a leírás is), nem probléma a sajt elkészítése sem. Ez ugyan igen lágy sajt, leginkább a vajkrémek állagásra hasonlít, de kenyérre kenve, vagy akár ételbe téve is tökéletes. 
Nos, ezzel lehetőségem adódott végre a kedvenc rakott padlizsánom elkészítésére is. Rendkívül egyszerű, és könnyen elkészíthető. 

A hozzávalók:
- 1 nagy padlizsán;
- 2 nagy paradicsom;
- 10 dkg szójasajt;
- 2 nagy gerezd fokhagyma, olaj, bors, Himalája só.



Egy jénai aljában kb. két evőkanál olajat öntöttem. A megmosott padlizsánt 1 - 1 és 1/2 centis karikákra vágtam, mindkét oldalát megsóztam és borsoztam, letettem a jénaiba, egy-egy vastagabb szelet paradicsomot tettem mindegyikre, aminek a maghelyére sós krémsajtot töltöttem, majd megint egy padlizsán, paradicsom, sajt és így tovább. A padlizsán utolsó szeletét, és a maradék paradicsomot a két gerezd, aprított fokhagymával a szeletek közé tettem, és letakarva 15-20 percig sütöttem. Aztán levettem a fóliát és megpirítottam a sajtot.
Főt rizzsel ettem. Fantasztikus volt!

Eredetileg sajtszós is készül hozzá, de a padlizsán annyi fűszeres levet enged, hogy sosem érzek kedvet a készítéséhez, és nem is krémsajt, hanem mozzarella / parmezán / trappista kerül a paradicsomra. Tökéletes köret lehet, de magában is megéri kipróbálni. Sokan nem szeretik a padlizsán ízét, de szerintem ezt ők is kedvelnék, de ha mégsem, akkor kicserélhetitek tökre, cukkinire, karalábéra vagy bármire, amit szerettek.


2013. augusztus 3., szombat

Joghurtos tepsis zöldségek, okarafasírttal.


Ha választanom kéne egyet, a leginkább hiányzó termék számomra alighanem a tejföl lenne. Szeretek mindenféle zöldséget tepsibe borítani és nyakon önteni fűszeres tejföllel, de ez már nem járható, viszont szerencsére létezik a szójajoghurt, amit önmagában annyira nem kedvelek, de főzéshez tökéletes alapanyag. Készítettem szójatejet próbából, amiről természetesen készítettem képeket is, csak én botorkaságom véletlen kitörölte - ez vagyok én -, de majd legközelebb, ugyanis biztosan lesz legközelebb. Eredetileg tofut szerettem volna készíteni a tejből, aztán eszembe jutott, miért ne lehetne joghurt, és a végén kiderült, ez az a termék, aminek mindig kell itthon lennie. 

A tepsis zöldségekhez szükséges:
- 1/2 kg burgonya (nekem most kifliburgonya volt itthon);
- 40 dkg brokkoli;
- 10 dkg spárga;
- 4 dl szójajoghurt;
- kb.2 evőkanál olívaolaj, Himalája só, vega ételízesítő.


Okarafasírthoz kell:
- 20 dkg okara (a szójatej készítés közben visszamaradt szójabab rostok);
- 15 dkg bébirépa (a hagyományos is megteszi);
- 1/2 kápia paprika;
- 1 fej vöröshagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- 2 púpozott kanál étkezési keményítő;
- Himalája só, vega ételízesítő és liszt, amennyit felvesz.


A burgonyát 2 centis karikákra vágtam, a brokkoli fagyasztott volt, rózsákra szedve, a spárgát háromba vágtam. A jénaiba beleöntöttem az olajat és mindent egyszerűen beledobáltam. A joghurtot összekevertem sóval, ételízesítővel (szárított, aprított zöldségek), és felengedtem kb. 2 dl vízzel - a tejfölt is mindig hígítottam, mert így jutott el minden rétegébe az adott rakott ételnek -, amit a zöldségekre öntöttem. Letakarva sütöttem kb. 20 percig, majd lesütöttem a felesleges levet és megpirítottam a zöldségek tetejét.


Ezalatt az idő alatt kevertem be az okarafasírtot. A fenti képen látszik maga az okara. A répát, hagymákat, paprikát robotgépbe tettem és felaprítottam, mindent egy tálba tettem, itt szórtam bele a keményítőt, a füszereket és jól összekevertem. A só miatt hagytam állni egy kis ideig, majd beletettem a lisztet, ami nem letett több 3-4 evőkanállal, ezzel is alaposan összekevertem, majd pogácsákat formáltam belőle és kevés olajon kisütöttem. Tapasztalatom szerint célszerű először egy pogácsát kisütni, mert ha szétesik, még lehet a masszába lisztet tenni.

Az a helyzet, hogy most csináltam először okarafasírtot, mert szójatejet sem készítettem eddig, de meglepően finom lett. Nem is tudom mihez hasonlítani az ízét. Különben 20 dekánál több rost maradt ki a tejből, viszont nem akartam kockáztatni. Csakhogy annyira jól sikerült, legközelebb nagyobb adagban készítek majd. Az ötletett innen vettem, és aki teheti, próbálja ki. 



2013. augusztus 1., csütörtök

Mangós smoothie mandulatejjel



Be kell valljam, ez a turmix a kedvencem, pedig hát drága és épp ezért igen ritkán jutok hozzá. Nem is annyira sűrű, tehát maximum a szokásos adag felére elég, viszont az égiek rám mosolyogtak. Kaptam mangót 389 forintét és mivel volt még egy kis mandulatejem, a mohóság bűnében élvezkedve össze is dobtam gyorsan.

Ami szükséges egy üveghez:
- 1 mangó;
- 1/4 sárgadinnye - sűrít és édesít, de nem gond, ha nem mézédes, nem cél, hogy a dinnye domináljon;
- 3 dl mandulatej és
- ízlés szerint 1-2 mentalevél - elhagyható.


Rém bonyolult az elkészítése: mindent belepakolunk a turmixba és megnyomjuk a gombot. A mandulatej önmagában kevés lenne, ezért amikor már minden pépes, ízlés szerint teszünk hozzá még egy kis vizet is. Adagonként nagyjából két decivel pótoltam, de a tej olyan krémessé tette így is, hogy  nem lehetett észrevenni a turpisságot.
Mandula helyett lehet dió, vagy akár kókusz is a tej (recept hamarosan), de teljesen kihagyni semmiképpen sem érdemes. És mivel tegnap 869 forintért akartak rám tukmálni egy darab mangót, mostanában nem valószínű, hogy gyakori vendégek leszünk egymásnál. 
Egyszerű tény:  fantasztikus az íze. De azért elnézve a csodálatos színét, és a vastag habréteget a tetején, a képek alapján is kijelenthetem, hogy a megszűnés reménye nélkül rajongom ezért a smoothie-ért.