2013. augusztus 19., hétfő

Körözött



Vannak olyan egyszerű ételek, amik hiányozhatnak a reggeliző asztalról, és vannak könnyen elérhető lehetőségek, mint ebben az esetben is, amik nem csak hogy pótolják, de felül is múlják azokat. A körözött gyermekkorom kedvelt íze volt, amit különösen szerettem paprikába töltve. A tofu önmagában is túróra emlékeztető jellege miatt egész jól el tudtam készíteni korábban is, de a labneh megjelenésével bizony javultak az ízek, sőt!

Hozzávalok:
- 1 csomag natúr tofu (30dkg);
- ízlés szerint 6-7 labneh golyó, olyan 10-12 dkg (helyettesíthető szójajoghurttal, de az persze nem ugyanolyan);
- 5 cm-es póréhagyma darab (vagy egy fél fej vöröshagyma);
- 2 tk pirospaprika, 1 tk Himalája só, 1 tk köménymag.


A tofut krumplinyomóval nagyjából széttörtem, beletettem a kockákra vágott hagymát és a fűszereket. A labneh golyócskák addig olajos pácban úsztak, ezért villára tűzve alaposan lecsöpögtettem azokat, majd mehetett a többihez. Mivel minden kis falat egyszerre lágy, krémes, fűszeres és sós, tökéletesen helyettesítik a juhtúrót, sőt egy kis plusz ízzel is szolgálnak.
Villával dolgoztam össze mindent jó alaposan, és betettem a hűtőbe úgy egy órára. Aztán megkóstoltam, hogy szükséges-e bele még valami, de pont tökéletes volt. A fűszerek arányát természetesen az egyedi ízlés határozza meg. Sóból alapban többre lenne szükség, ha joghurttal készül, akkor még inkább, de a labneh páca miatt jelentősen csökkent ez a mennyiség.


Kenyeret pirítottam és tejfölös (szójajoghurtos) uborkasalátával ettem. Számomra ugyanis ez utóbbi képviseli a nasi kategóriát. Egy egész tállal meg tudok enni belőle, méghozzá jó fokhagymásan. 
Nem viccelek. Amikor mindenki befejezte az evést, akkor én magam elé veszem a tálat, és eltakarítom  a maradékot. A titok abban lehet, hogy miután lesózom, belekeverem a fokhagymát, beteszem a hűtőbe egy fél órára-órára és utána nem csavarom ki az uborka levét, hanem így, ahogy van keverem bele a joghurtot. Véletlenül sem készül rá ecetes öntet. Meglepődtem, hogy a legtöbb ismerősöm nem így készíti, és mind csodálkozva ették az enyémet, hogy milyen finom. Az apai nagymamámtól tanultam, és szerintem valóban ez a legfinomabb módja az uborkasalátának.

A körözött természetesen további 3 óra állás után lett az igazi, de addigra már nemigen maradt, mert térültem fordultam, és hát csak úgy belenyaltam. Hol paprikával, hol paradicsommal tunkoltam meg, hol csak úgy az ujjammal... Zseniálisan finom lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...