Olívabogyós-paradicsomos cipó

Kenyérsütő nap van. Ilyenkor, ahogy lenni szokott, lecsípek a tésztából egy kis adagot, hogy azt másképp ízesítve új dolgot próbáljak. Például, ha tudom, hogy hamburgert eszem a héten, akkor zsemléket készítek, tökmagosat, szezámmagosat, frisset és ropogósat, vagy esetleg zöld fűszereset, amit bármilyen növényi krémmel, vagy magkémmel megkenve jóízűen elcsámcsoghatok. Ez a hét sem jelentett kivételt.

A recept már nagyjából ismer, ahhoz képes csak kisebb változtatásokat  eszközöltem, de hogy mikor, milyen lisztből, milyen aránnyal sütök, az mindig attól függ, épp mi és mennyi van itthon.

Hozzávalók:
- 1/2 kg teljeskiörlésű tönköly liszt;
- 20 dkg zabpehelylisz;
- kb. 1/5 -1 dl olívaolaj;
- 1 és 1/2 csomag szárított élesztő;
- Himalája só; cukor;
- kb. 3,5 - 4dl víz (amennyit a liszt felvesz).

A kis cipóhoz:
- 8-10 szem olívabogyó (nekem most zöld volt itthon, de feketével az igazi);
- 4 nagyobb, szárított paradicsom, olajban eltéve.

A liszteket a sóval, cukorral, élesztővel elkeverem, kis mélyedést képzek a közepén beleöntöm az olajat, majd a víz felét, és elkezdem összegyúrni a tésztát. A vizet folyamatosan adagolom hozzá, amíg össze nem áll. Jól átgyúrom, minimum öt percig folyamatosan, aztán kis lisztet hintek az edény aljára, tetejére, kereszt alakban bemetszettem a tésztát, és egy tiszta konyharuhával letakarva melegre teszem.
Azt szokták mondani, hogy a tésztának a duplájára kell kelnie, de az igazság az, hogy én összeszoktam állítani, aztán rendszerint megfeledkezem róla és csak 3-4 óra múlva kezdek a sütéshez, így nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig kéne ehhez várni.

Amikor megdagad, a tészta egyharmadát különveszem, abból lesz a kis cipó. A kétharmadot lisztezett pultra borítom, átgyúrom, formázom, a kenyérsütő tepsibe teszem, majd újra meleg helyre rakom pihenni és dagadni.
Az olívabogyót karikákra vágom, a paradicsomot nagyjából lecsöpögtetem és apró kockákra darabolom. A maradék tésztát csak az ujjammal szétlapogatom, közepére egy csíkban ráteszem a paradicsomot és az olívabogyót, a két szélét ráhajtom, így egy rúd lesz, aminek az egyik végét alulra, a másikat felülre hajtom, és elkezdem gyúrni. A benne lévő dolgok miatt előfordulhat, hogy kilyukad, szakad, szétesik, nem kell megijedni, összeáll.  Néhány perc után cipót formálok belőle, sütőedénybe teszem, és félrerakom pihenni.

Előmelegített sütőbe teszem és készre sütőm. Az idő... nos, én úgy szoktam kipróbálni, hogy megkopogtatom a kenyér alját, és ha kong, akkor megsült. Félrerakom, kihűtöm, és konyharuhába, nejlonba csomagolva a hűtőben tárolom. Legalábbis a kenyeret, hogy egy hétig elálljon. A cipó, ahogyan régebben a fenti tesztből sütött kis zsemle is, viszonylag hamar elfogy... Csak mert finom.