Szezámos rúd

Miközben főzni nagyon szeretek, és kreatív is vagyok a témában, addig a sütés kicsit fekete lyuk számomra. Egy igazi és feltérképezhetetlen misztikum, csakhogy hétfőn karácsonyi sütizés lesz a munkahelyemen, és fel lettem szólítva, hogy én is vigyek valamit, nos gondoltam egy merészet, az ujjaim alá kaptam a klaviatúrát és kerestem egy olyan receptet, amit talán én is el tudok készíteni.

A feladat nem volt könnyű, de mint kiderült lehetetlen sem, és végén a Lét - tudatos konyha oldalán megtaláltam a szezámos rúd receptjét. 

Hozzávalók: 

- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt;

- 10 dkg zabliszt (nálam zabpehely liszt);
- 15 dkg pálmazsír;
- 1 ek tengeri só;
- 1 ek almaecet;

- víz (kb. 6-8 ek);

- 1/4 mk pirospaprika;
- szezámmag .

A lisztet a sóval, kevés szezámmaggal elkevertem, összemorzsoltam a  pálmazsírral, beleöntöttem az almaecetet, és a víz fokozatos adagolásával cipóvá gyúrtam, amit aztán a hűtőbe tettem egy éjszakára pihenni.

Amikor kivettem, vártam egy kicsit, mert a pálmazsír hatására nagyon kemény a tészta, aztán gyorsan átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, kis vizet elkevertem pirospaprikával, azzal kentem le a tetejét (ez már saját újítás, nincs benne az eredeti változatban), aztán megszórtam szezámmaggal, és egy derelye vágó segítségével felcsíkoztam.

Előmelegített forró sütőben olyan 8-10 perc alatt készre sütöttem, de az egyik tepsi kicsit tovább bent maradt...

Renáta képe szebb lett, az én rúdjaim hellyel közzel jobban megpirultak, mint kellett volna, de meglepően omlós és finom lett, szóval érdemes megtartani ezt a végtelenül egyszerű receptet akár linzerkarikáknak is, csak ugye akkor édes tésztát készítünk. Majd legközelebb jobban odafigyelek a sütésnél, mert nekem bizony ízlik. A kollégáim meg... nos legfeljebb feláldozom magam és megeszem egyedül ezt a csúnya de finom sütihalmot.