A padlizsán jellegzetes ízért sokan nem szeretek, de az az igazság, hogy sokáig én sem szerettem. Korábban ettem már padlizsánkrémet és nem is nyerte el a tetszésemet. Túl intenzív volt az íze, sápadt volt és leginkább a majonézre emlékeztetett, csak padlizsán ízzel. Nem volt jó kombináció. Aztán réges régen, legalább 15 évvel ezelőtt, az egyik kolléganőm beállított a munkahelyünkre egy kenyérpirítóval, és fittyet hányva a tiltakozásunkra, mindenkit megetetett.
Kenyeret pirított és valami krémet kent rá, és azt mondta: "Ez a tatárbifsztek zöldség változata." Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár padlizsán íze volt, mégis nagyon finomnak találtam. Bekerült a repertoáromba, sőt, attól kezdve mindenféle padlizsános étel bekerült.
Hozzávalók:
- 2 nagy padlizsán;
- 10 cm-es darab póréhagyma (vagy egy fej vöröshagyma);
- 2-3 nagy gerezd fokhagyma;
- 1/2 dl olívaolaj(évekig napraforgót használtam erre a célra);
- 1 ek. pirospaprika;
- 1/4 - 1/2 citrom;
- 2 ek ketchup;
- 1/2 -1 ek mustár;
- ízlés szerint Himalája só, bors.
A padlizsánokat megmostam, és lecsöpögtetés után alufóliába tekertem úgy, hogy teljesen ellepje, majd egy tepsibe tettem és mehetett a sütőbe. Mérettől függően 30-60 percet sülhetnek, az enyémek nagyjából 45 percig készült, de negyedóra után fordítottam rajtuk egyet, majd újra és újra. Akkor kész, ha teljesen összeestek. Ha megnyomod, az alufólia behorpad, semmi nincs, ami kitöltené. Nem ugrik vissza a hús, mert már rég nem ruganyos.
Amíg sül, feldarabolom a hagymát és egy serpenyőben az olívaolajon megdinsztelem, aztán rádobom a fokhagymát is, de csak olyan fél percre, és lehúzom a tűzről.
Amikor a padlizsánok elkészültek, kicsomagolom őket és a száránál fogva megfogom mindegyiket, majd késsel a szár alól lefelé végigvágom. Fordítok rakta 90 fokot, megint fentről lefele végigvágyom. Nem vágom le a tetejét, olyan lesz mint egy négylábú polip, amit aztán így letámasztok és egy 15-20 percig hagyom, hogy kicsöpögjön belőle a leve és ki is hűl.
Amikor ez megvan, a héját simán le lehet húzni róla, de ha jobban megpirult volna, akkor egy kanál segítségével ki kell kaparni a húsát. Így ősszel a padlizsánoknak már elég erős magja van, de a sülés miatt elválik a többi résztől, és a nagyját ilyenkor eltávolítom, ha zsenge a padlizsán, akkor nem foglalkozom vele. Egy edénybe teszem, ráöntöm a hagymákat, olajjal együtt, rácsavarom a citromlevet, mehet bele ketchup, mustár, só és bors - ha valaki szereti erős paprika vagy Worcestershire-szószt is csempészhet bele (én ezt nem használom, mert szardella van benne); és a botturmixommal jól összedolgozom. Megkóstolom, és ha még hiányolok belőle valamit, hát utána ízesítem. Én úgy szeretem, ha jó fűszeres, így borsból sokat használok. Van aki nem dinszteli meg teljesen a hagymát, más, erőteljesebb íze lesz ha nyersen marad, de nálunk így szeretik.
Első próbálkozásra tegyünk bele kevesebb ketchupot - egy fél
paradicsommal helyettesíthetjük, de akkor szükséges hozzá még egy csipet
cukor és plusz citromlé vagy balzsamecet,- mustárt és citromot. A kóstolás után lehet mindent pótolni.
A hűtőben néhány óra alatt teljesen összeérik, és pirítós kenyérre kenve, salátával érdemes tálalni, de tökéletesen jó mártogatósnak is. Lehet bele tunkolni tortillát, szeletelt uborkát vagy akár sárgarépát is. Előételnek tökéletesen kitűnő. Igen, padlizsán íze lesz, de valahogyan máshogy. Idehaza a húsevő családom - vércse volt a jelük az oviba- is szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése