2015. július 19., vasárnap

Már két éve

A mai napon töltötte be a blogom a második életévét, ami azt jelenti, jómagam is ennyi ideje élek vegánként. Az elmúlt év újból megerősített abban, hogy rendkívül jó döntést hoztam, s ha sajnálok is valamit, hát csak azt, hogy nem tettem meg hamarabb. De az biztos, soha sem késő senkinek - én is idén töltöttem a harmincnyolcat-, és minden változás kicsiben kezdődik.

Így volt ez az én esetemben is, csakhogy mostanra hozzávetőleg 37 kilót hagytam a hátam mögött. Nem, még nem fogytam el, így is túlsúllyal küzdök, vagyis én nem küzdök, csak hagyom, hogy lejjebb menjen, és ez a túlsúly már jóval kisebb, mint akár egy éve is volt. Megfogadtam, hogy teljesen őszinte leszek, ezért elárulom, a kezdetekkor 4-5-6 XL-es ruhákat hordtam, ez erősen fazon függő volt, de nadrágból kellett  a hatos. Jelenleg a legtöbb dologból XL-es lett a méretem, bár nadrágból még a 2XL-es, széles szárú fazon a kényelmes. Szóval szó sincs itt elfogyásról, de olyan minőségi változás állt be az életemben, amit aligha ért meg más, mint az, aki maga is tetemes súlyfelesleggel küzd vagy küzdött. 

Határozott változás az első évhez képest, hogy a megnövekedett mozgásigényem kielégítésre már nem volt elegendő a séta, ezért néhány hónapja, heti kétszer tornázni járok, és a maradék reggeleken, de minimum heti kétszer itthon - na ma pont nem, mert írok - végzek néhány, nem túl megerőltető tornagyakorlatot. És ha már szóba került, a sétálással töltött távolságok is tágultak, 4-5 kilométert szinte minden nap beleteszek a lábamba, de a torna napokon, azaz egy héten kétszer, és gyakran máskor is, amikor nincs kedvem tömegközlekedni, és/vagy nem szükséges időre mennem, ez megugrik 8-10-re. Zenét hallgatok közben, és tökéletesen jól elvagyok a saját gondolataimmal. Nem figyelek semmire, csak megyek. Ilyenkor megértem a futókat is, mert habár nem olyan gyorsan, engem is visz magával a lendület. Biztos ezért jár egyre többet az eszembe a futás. A tavalyi néhai érzésből mára gyakori gondolat lett, mindenesetre még mindig aggódom kicsit az ízületeim miatt, amiért további néhány kiló mínuszt indokoltnak tartok, aztán majd kiderül...

Csak hogy ti is a két szemetekkel lássátok a fejlődést, íme néhány kép rólam. A második a jelenlegi fb profilom - nem cseréltem le, szeretem Han Solót, de talán el kéne mennem új képet készíteni...-, az utolsóért elnézést kérek, nem vagyok egy nagy selfi bajnok (valójában ez az első próbálkozásom), de a harmadik fotó óta - amit egy kolléganőm készített rólam, miközben én elmélyülten kattintgattam a születésnapi ananászomat -  is fogytam néhány kilót, így szerettem volna egy friss helyzetet mutatni . És persze az utolsó két képről is jól látszik, van még bőven feleslegem. 

Kattints rá a nagyobb méretért


A tények makacs dolgok, lehetne velük vitatkozni, mindazonáltal teljesen felesleges. Komolyan mondom, mikor összeraktam a képeimet, enyhe sokkot kaptam. Sosem láttam magam olyan nagynak, amilyen valójában voltam. Még mindig mesze vagyok a karcsútól, de az akkori énem, és erre nincs más szó, hatalmas volt.
Fizikailag nem éreztem a súlyom, ezért a fogyás tulajdonképpen nem szerepelt a célok között, kicsit magas volt a vérnyomásom, határon mozgott a cukrom. Csak egészséges, elégedett és boldog akartam lenni a bőrömben, úgy, hogy nem szedek semmilyen gyógyszert, ennyi volt a mozgató rugó. A súly leadása az életmód váltás melléktermékeként jelent meg először, de mostanra bevallom, élvezem. Nem koplalok, aki evett már velem, tudja, nem eszem keveset, és mégsem hízom, sőt!

De most vissza a bloghoz! Biztosan mindenkinek feltűnt, hogy fűszerezés tekintetében elég alap dolgokat használok, só, bors, hagyma, esetleg paprika az alap, amit néha bővítek, de szeretem, ha az ételnek olyan íze van, amilyennek lenni kell, a kelbimbó legyen kelbimbó, a sárgarépa pedig sárgarépa és így tovább. Nem mindig sikerül, de igyekszem egyszerűre fogni a recepteket. Ennek,  vagy a szimplán növekvő érdeklődésnek köszönhetően az olvasóim száma átlagosan megduplázódott. Jelenleg többen olvassák ezt az oldalamat, mint a négy éves másik blogomat, és persze ebből fakadóan az érdeklődés iránya is megváltozott. Ezért némileg kiterjesztettem a profilt is. Ha nem is túl gyakran, de szoktam tippeket adni, ajánlani éttermeket, az fb oldalon programokat, és ismeretterjesztő anyagokat is megosztok. Sokan olvassák és igényik ezeket a nyúlfarknyi bejegyzéseket. A legkülönösebb, hogy messziről, szkeptikusan figyelő húsevő ismerősök és ismeretlenek is egyformán visszajárnak.

Néha kapok érdekes kérdéseket, amikre igyekszem válaszolni, de csak most derült ki, hogy vannak pár éves, spambe került darabok is. Elnézést kérek értük, már nem szeretnék foglalkozni velük. Viszont ha valaki úgy érzi, mégiscsak muszáj választ kapnia, keressen meg bátran. Valamiért nem nagyon szerettek hozzászólni a bloghoz, és az ask.fm/msreea -ra sem érkeznek tömegek, de e-malt szívesen írtok, és twitteren - hozzáteszem a twitter profilom magán -, fb-n üzenni szerettek, tehát keressetek meg úgy, ahogy az nektek kényelmes.
Még jómagam is csak tanulok, ámbár életemben először és csodák csodájára rájöttem, szeretek tanulni!

A tavalyi B12 hiányom elmúlt, és a vérképem meglehetősen kiegyensúlyozott értékeket mutatott legutóbb. Augusztusra tervezem a következőt, aztán majd meglátom. Egyébiránt a meleg sem visel meg. A tűző napon nem szeretek sétálgatni, ez igaz, de normál esetben vízzel közlekedem, és ugyanúgy lebandukolom a napi adagomat, ahogyan máskor.

Továbbra sem váltottam meg senkit, egy ismerősöm sem csapott fel vegánnak, de a tej és tejtermékek nagyrésze többeknél eltűnt. Édesanyám zöld smoothie-zik, fogyott pár kilót és a cukra is lejjebb ment. Kevesebb húst eszik, de sajnos még eszik. Néhány ismerősöm étrendjébe bekerült a tofu, egy új, még nem publikált krémemet több húsevő is egyöntetűen nagyon finomnak találta. Mondjuk én májkrémnek szántam, azt mondták, hogy nem az, de akkor is eszméletlen jó. Azt hiszem, a dicséret így is ér...! Aki vendégségbe jön hozzám szembesül a ténnyel, hogy nem kap ugyan semmi állatit, mégsem marad éhen.

Különben is szeretek húsevő ismerősökön kísérletezgetni. Sütök valamit, és megkínálok pár embert, aztán nézem az arcukat, miközben esznek. Lehet, némileg megszállottnak tűnhetek, de ha egyszer valami jó, számít, hogy vegán? Nem hiszem.

Több ismerősömet is elcipeltem vegán éttermekbe, de azért igyekszem kompromisszumokat kötni, mert nem térítgetek senkit, csak csendesen példát mutatok. Ez egy olyan döntés, amit akár egészségügyi, akár etikai okokból, de mindenkinek magának kell meghoznia.

Több ismerősöm azt mondja, megváltoztam, nyitottabb és vidámabb lettem. " Jól áll nekem az öregedés". Nem tudom, nem érzem, hogy változtam volna, sok szempontból biztosan ugyanaz vagyok, mint két éve. Két éve, amikor lehülyéztek, amikor már a családom sem tudott tolerálni, a barátaim csak pislogtak és a szemüket forgatták, és most, amikor elfogadnak, megértenek, támogatnak és elhiszik, amit mondok, mert alá tudom támasztani. Nem egy könyvben olvassák, nem ismeretlen, idegen amerikai Maryket látnak, hanem engem, akit ismernek, ismertek egész életükben. Biztosan ez is sokat számít. De nem hiszem, hogy én változtam, szerintem a környezetem lett nyitottabb és elfogadóbb. Mert már ezt az életformát is ismerik.

Tehát boldog vegán születésnapot nekem, aki két éve új életet kezdtem, ezzel még egy esélyt adva magamnak a szebb, teljesebb és egészségesebb életre! Köszönöm, hogy olvastok, hogy még velem vagytok, hálás vagyok az elmúlt évek minden visszajelzésért és kérdésért. Talán ezután is megtiszteltek a bizalmatokkal, de ha már így beszélgetünk, megjegyezném, csak így sok szemközt, ha még nem tértetek át növényi alapú étkezésen, itt az ideje elgondolkodni rajta - vagy legalább a jelenlegi étrendetek tágításán. Sokkal több íz létezik annál, mint amit gyerekkorunkban tanultuk, és tudjátok: minden változás kicsiben kezdődik.

  

4 megjegyzés:

  1. Én egyszerűen imádok diétákról olvasni. Hajrá, fussunk együtt jövőre a Vivicitta Városvédő futáson jövő áprilisban 7km-t! Egyél sok növényi fehérjét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem diéta kérlek, hanem életforma! :D Ö... hát én még kétszáz métert sem tudok futni, nem hogy 7 kilométert, de elvben nem zárkózom el... :D A fehérjével szerencsére nincs gond. ;)

      Törlés
  2. Nagyon büszke voltam rád, miközben a posztot olvastam. Ja és előtte is :), de most jobban, hogy elolvastam...
    Olyan fura, én mindig a facebook-os profiloddal képzeltelek el, most kicsit szégyellem is magam, hogy így beskatulyáztalak, hogy csak a szememre hagyatkoztam, amikor Reea-ra gondoltam, és nem figyeltem azokra a - számomra még csak érdekes-, gondolatokra az étkezés terén, amiket megosztasz. Sok, sok boldogságot kívánok és sok-sok finom ízt :), szép napokat, jó recepteket. pusz

    VálaszTörlés
  3. :o Nagyon köszönöm, igazán kedves vagy! :*
    Nem tudtál máshogy elképzelni, csak onnan ismersz. :) Az a kép három éves, és szeretem, de azóta ugye nagyon sok tekintettben változott az életem, talán ideje lenne profilképet cserélnem, csak hát szeretem szegény Hant. :)
    Sokan nem figyelnek rá, mert furcsa, a megszokottól eltérő, és nehéz elfogadni, hogy rosszul tudtuk. Nem halunk meg hús és tej nélkül, sőt! :) remélem, azért találsz majd itt valamit, ami megragad ;)
    Köszönöm a kívánságokat, és az Ask.fm-es kérdéseket is ;) Megtörted a jeget. :)

    VálaszTörlés