Hát, ez az étel nem jöhetett volna létre, ha nem kívánnám mostanában a céklát. De kívánom, és bár a salátán kívül ezerféle módon el tudom készíteni - hozok egyszer majd csak recepteket -, mostanra már egy pindurit eluntam. Mindenképpen valami tésztát szerettem volna enni, de csak lebbencstésztám volt itthon, és a hozzávalók fajtája is szabott volt. Szóval elővettem a kreatív énemet, és meglepően jónak találtam az eredményt.
Hozzávalók:
- 25 dkg tönköly lebbencstészta;
- 1 nagy sárgarépa;
- 1 közepes cékla;
- 8-10 koktélparadicsom;
- 2 szál újhagyma;
- 1 ek. szójaszósz;
- 1-2 ek. balzsamecet;
- Himalája só, bors, olaj.
A sárgarépát félbe, aztán nagyobb szeletekbe, a céklát - mivel lassabban puhul-, kisebb kockákra ( nem túl apróra, nem volt cél a szétfőzés), a paradicsomokat méret szerint félbe vagy negyedbe vágtam. Kevés olajon megpirítottam a lebbencstésztát, mivel egy dupla fenekű edényben főztem, lehúztam a tűzről és beletettem a zöldségeket. Többször megkevertem, míg azok párolódtak a forró lábosban, aztán rátettem a fűszereket, szójaszószt, balzsamecetet és felöntöttem vízzel. Itt el kell dönteni, ki, hogyan szereti a lebbencset, levesesen vagy olyan öhöm/slambuc formán, azaz lé nélkül. Én ez utóbbit részesítem előnyben, ezért csak kb. 1-2 ujjnyira lepte el a víz, lefedtem az edényt, visszatoltam a tűzre és 10-15 per alatt készre főztem a tésztát, aztán rádobtam a karikára vágott újhagymát, összekevertem, elzártam a tűzet és hagytam, hogy a lebbencs magába szürcsöljön mindent.
Igazából a felső képen látszanak jól a színek. Talán nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan a cékla kiengedte a levét és megfestette a tésztát is, de a balzsamecetes, céklás, sárgarépás lé meglepően kellemes ízkombináció. Azt hiszem, hogy bekerült a repertoáromba. Szerintem borsóval kimondottan finom lehet, szóval legközelebb azt is teszek bele. Tudjátok, főzni csak kreatívan érdemes!
- 25 dkg tönköly lebbencstészta;
- 1 nagy sárgarépa;
- 1 közepes cékla;
- 8-10 koktélparadicsom;
- 2 szál újhagyma;
- 1 ek. szójaszósz;
- 1-2 ek. balzsamecet;
- Himalája só, bors, olaj.
A sárgarépát félbe, aztán nagyobb szeletekbe, a céklát - mivel lassabban puhul-, kisebb kockákra ( nem túl apróra, nem volt cél a szétfőzés), a paradicsomokat méret szerint félbe vagy negyedbe vágtam. Kevés olajon megpirítottam a lebbencstésztát, mivel egy dupla fenekű edényben főztem, lehúztam a tűzről és beletettem a zöldségeket. Többször megkevertem, míg azok párolódtak a forró lábosban, aztán rátettem a fűszereket, szójaszószt, balzsamecetet és felöntöttem vízzel. Itt el kell dönteni, ki, hogyan szereti a lebbencset, levesesen vagy olyan öhöm/slambuc formán, azaz lé nélkül. Én ez utóbbit részesítem előnyben, ezért csak kb. 1-2 ujjnyira lepte el a víz, lefedtem az edényt, visszatoltam a tűzre és 10-15 per alatt készre főztem a tésztát, aztán rádobtam a karikára vágott újhagymát, összekevertem, elzártam a tűzet és hagytam, hogy a lebbencs magába szürcsöljön mindent.
Igazából a felső képen látszanak jól a színek. Talán nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan a cékla kiengedte a levét és megfestette a tésztát is, de a balzsamecetes, céklás, sárgarépás lé meglepően kellemes ízkombináció. Azt hiszem, hogy bekerült a repertoáromba. Szerintem borsóval kimondottan finom lehet, szóval legközelebb azt is teszek bele. Tudjátok, főzni csak kreatívan érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése