2015. augusztus 26., szerda

Kesutejszínes hagymakrémleves

Nagyon szerettem a tejszínes hagymakrémlevest, de természetesen a hagyományos változat már szóba sem jöhet. Szóval akkor mi marad? A kókusztejszín finom, csak kókusz íze van - ami nem kívánatos egy tejszínes levesbe-, különben is telepakolták mindennel. De szerencsére itt van nekem a kesu, a legkrémesebb, leglágyabb dióféle. 

Hozzávalók az alaprecepthez:
- 3 nagy fej hagyma;
- 4 gerezd fokhagyma;
- 1 ek repceolaj;
- 200 ml kesudió;
- 1 púpos ek tápióka keményítő;
- só, bors.

Olcsóbb kiadásban:
- 3 nagy fej hagyma;
- 4 gerezd fokhagyma;
- 1 ek repceolaj;
- 100 ml kesudió;
- 2-3 púpos ek tápióka keményítő (hígítás függvénye);
- só, bors.


Megpucolom a hagymát, fokhagymát - közben sírok egy keveset, mert ez adja ennek a levesnek a báját. Az olajat egy lábosba öntöm, amikor forró, ráteszem a hagymákat, átkeverem és lesózom, majd gyakori kevergetés mellett puhára párolom. 
A kesut legalább 3 órára beáztatom, utánam ötszörös vízben összeturmixolom és leszűröm. A hagymákat megszórom keményítővel, elkeverem és lassan hozzáadom a kesutejet. Sózom, borsozom, hamarosan elkezd sűrűsödni is. Botturmixszal nekiesek, nem kell teljesen krémesnek lennie, szeretem, ha van benne egy-egy hagymadarab, de közel egyneműre gyepálom. Ezután visszateszem a tűzre és a forrástól számítva 4-5 perc után el lehet zárni. Rozmaringos krékert török a tetejére, és kész is.  

Sűrű lesz, de ha nem ezt keresitek, lehet bátran hígítani. Mivel a kesu drága - nézőpont kérdése 3800-ért vettem egy kilót nyár elején, még egy kicsi van belőle, és nem költök sem húsra, sem sajtra, sem egyebekre -, a receptnek létezik a kicsivel olcsóbb változata is, ami pont ugyanúgy néz ki, csak több keményítőt teszünk bele, és/vagy a diót egy kicsivel több vízzel készítem.
A fennmaradt pépből sajt készül, így mindent felhasználok. Próbáljátok ki, és aztán meséljetek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése