Gyömbéres miszó leves, köles - barnarizs tésztával - gyors ételek #11

Nos, kicsit megfáztam. Érdekes nátha ez, és épp ezért nem is igen figyeltem rá, mert csak az orrom folyt, viszont hirtelen belázasodtam. Mintha  a szervezetem gőzerővel küzdene, de jelzi: Légy oly kedves, és segíts nekem, pihenj! És valószínűleg küzd is. Összehasonlítva a környezetem több hete tartó hadakozásával, ez nagyjából semmi. Amikor nem vagyok lázas, kicsattanok az energiától, amikor elkezdődik a hidegrázás, iszom egy nagy bögre forró gyömbéres teát, hadd kússzon még magasabbra a hőmérsékletem, betakarózom nyakig, és ájultan alszom.

Nem szedek semmit, hiszen nem is fáj semmim, de olyasmiket eszem, ami erős, fűszeres, zöldséges. Lehet másnak nem jön be a módszerem, de én ilyenkor mindig nagyon kívánom az erőset, és néhány éve rájöttem, jót is tesz. Régóta tudjuk, hogy a kapszaicin, aminek  a paprikák erősségét köszönhetjük, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású, ezért ilyenkor olyasmiket eszem, amiben sok van. Erre a célra a keleti ihletésű tésztalevesek tökéletesen alkalmasak.

forrás

Hozzávalók két nagy adaghoz: 

- 2 adag szoba tészta;

- 1 közepes cukkini;

- 2 nagy szál sárgarépa;

- 5 dkg tofu;

- póréhagyma (olyan 10 cm-es darab);

- 2 nagy gerezd fokhagyma;

- 1 ek miszó paszta;

- 1 ek kókuszzsír;

- 1 tk aprított gyömbér;
- 1 tk csili pehely;

- só, bors, víz.

Egy nagy fazékba odateszek sós vizet forralni, és közben nagyobb darabokra aprítom a zöldségeket - félig nyersen, roppanósan szeretem -, apró kockákra vágom a tofut, és nagyon apróra a gyömbért, valamin a fokhagymát.
Kevés kókuszsíron megfuttatom a hagymát, majd a fokhagymát, és amikor kellemesen érzem ez utóbbi illatát, rádobom a sárgarépát, cukkinit, enyhén megsózom - csak óvatosan, a miszó paszta sós -, borsozom és nagyjából 1-2 perc alatt összepirítom. Ezután hozzáadom a tofut és gyömbért, csili paprikát, a miszó pasztát és felöntöm körülbelül 5-7 dl vízzel, majd ezt az egészet letakarom és összeforralom

A közben felforrt vízbe beledobok 2 adag szoba tésztát - külön, adagonként csomagolják -, néhány perc, talán 4 alatt el is készül, leszűröm, és a felforrt levesbe öntöm. Az egészet jól összekeverem, és már lehet is enni. Sőt enni is kell, hogy a tészta ne szívja fel a levest.

Rendkívül gyors, 15-20 perc alatt elkészül és komplett főétel, ami kellemesen csípős, fűszeres, a zöldségek pedig ropognak.

A szoba tészta hagyományosan hajdina lisztből készül, de az utóbbi évtizedekben az elnevezés inkább a tészta fajtájára vonatkozik. Rendszerint gluténmentes, mert leggyakrabban hajdina, köles, jam gyökér, mostanában pedig barnarizs liszt és/vagy ezek tetszőleges keveréke alkotja - igaz, japánban léteznek egyéb változatok is. A mi cérnametéltünknél egy kicsit vastagabb, de a spagettinél jóval vékonyabb, lapos tésztaszálak karakteres ízükkel kiválóan passzolnak hideg és meleg ételekhez. Én nagyon szeretem, és bár ázsiai boltokban lehet jóval olcsóbban is kapni, mint a King Soba fajtát - 895,- forint volt egy 250 garamos csomag, három adag tésztával -, de nekem az is számít, hogy olvasható és érthető legyen az összetétele, ha nem magyarul, akkor legalább angolul, mert az ázsiai boltokban lévő általában fehér lisztet is tartalmaz, illetve fajtától függően használhatnak halszószt is víz helyett/mellett.

Viszont mivel szeretem, nagyon gyorsan elkészül és finom, nincs más lehetőség, mint megtanulni elkészíteni...
Szerintetek mennyi idő alatt leszek ilyen mester? Ebben a videóban Nyi-hacsi szobát készítenek, ami annyit jelent, hogy adnak hozzá valamennyi (20%) fehér lisztet, mert a hajdina önmagában nagyon tömör, kemény és törik, de igazából nem szükséges más, csak sok gyakorlat. Vagy kiváltható más lisztekkel, mint a mi esetünkben barnarizs liszttel. Hát hajrá!

Paradicsomos vöröslencse - az én bentóm #8 és gyors ételek #10

Ez egy tipikus ételhordó doboz és tartalma. Legalábbis az én esetemben. Sok sok saláta, valami rágcsa - keksz, vagy olajos mag, gyümölcs -, és a főétel.

Ebben az esetben madársaláta, retek, sárga kaliforniai paprika és egy nagy paradicsom, a rágcsa a már ismert "sajtos" pogácsám, csak rúd alakban, szezámmaggal, viszont az érdekes a főétel, azaz a paradicsomos vöröslencse. 

Hozzávalók:

- 25 dkg vöröslencse;

- 5-7 dkg bulgur;

- 1/2 fej főzőhagyma;

- 4-5 nagy paradicsom (vagy paradicsomlé);

- 4-5 levél bazsalikom (opcionális);

- olívaolaj, só, bors, víz. 

A vöröslencse előnye a hagyományos lencsével szemben, hogy nem szükséges beáztatni, 15-20 perc alatt megfő, finom, sokoldalúan felhasználható. Rendkívüli a fehérjetartalma, 30% körüli, megtalálhatóak benne a legfontosabb aminosavakat, magas az A- és B₁-vitamin-tartalma. Szóval klassz cucc. 

Az elkészítése egyszerű, egy kanál olívaolajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát, ráöntöm a lencsét, és annyi vízzel, hogy egy ujjnyíra ellepje, plusz egy kevés sóval nagyjából 7-10 percig főzöm. Félig kész állapotában hozzá teszem az apró kockákra vágott, héjától megfosztott paradicsomokat - paradicsompürével, lével kiváltható, de mivel ezek íze más jellegű, ebben az esetben kis agavé szirupot lehet hozzá adni -, és a bulgurt. Sózom, borsozom, és ha szükséges, folyamatosan adagolom hozzá a vizet, majd a legvégén beledobom az apróra vágott bazsalikomlevelet. 

Hozzávetőleg 15-20 perc, mert amíg a lencse megfő, addigra a bulgur is elkészül. Kicsit mediterrán, kicsit egzotikus és finom. 

Készíthetitek levesnek, sok folyadékkal, és inkább főzeléknek, ahogy én szeretem. Mindkét formában zseniális.  

Csokis madártej

Néha megkívánom az édességet, nincs ezzel semmi gond, sokan érzünk hasonlóan, de az én agyam már hetek óta a madártejen jár. Ami azért furcsa, mert soha nem szerettem igazán, két-három évente egyszer elég is volt, és a hab a tetején... Nos, azt sosem kedveltem, és most mégis vágytam rá. Mit tehet ilyenkor egy kreatív nő? Kísérletezik, és aztán boldog elégedettséggel eszi a kész desszertjét.

Hozzávalók: 

- 1 liter szójatej;

-1 púpos ek. tápitóka keményítő;

- 50 gr étcsokoládé (opcionális);

- 1 vaníliarúd magja;

- pár szem mazsola (elhagyható)

- agave porcukor (vagy más édesítőszer);

- 5 ek útifű maghéj;

- csipet só.

Házi és zsíros szójatejet készítek - ez azért fontos, mert ez a fajta tej habosítható, de feltételezem a sűrű kókusztej is megfelelő lenne -, alapnak. A literből nagyjából 6 decit egy lábosba töltök, és a cukorral, csipet sóval, a vaníliarúd magjával felteszem melegedni. 1,5 dl tejben elkeverem a keményítőt, és melegen, de nem forrón hozzáöntöm. Amikor elkezd sűrűsödni, félreteszem, és a csokoládét beletördeltem, a forró tejbe magától szétolvadt. Amikor nem marad egy darab sem, visszateszem a tűzre, és néhány percig (1-2) forralom, majd legvégül beledobom az előre beáztatott mazsolát. 

A maradék csészényi tejet a kézi botmixerem habverőjével kezelésbe veszem, és egy idő után felhabzik - meg is nő a térfogata, de nem úgy, mint a tejszínhabnak, és nem is olyan sűrű -, és ezután pár szem sóval együtt beleöntöm az útifűmaghéjat, és tovább verem a habverővel.

A maghéj lassan elkezd duzzadni, és a massza sűrűsödik, de mivel folyamatosan levegőt juttatunk a keverékbe magasabb és lazább is lesz.

Ezután csak annyi a dolgunk, hogy tálakba öntsük a madártejet, és étkezés előtt rákanalazzunk a "tojáshabunkból". Nem érdemes előbb, mert a maghéj folyamatosan szívja a nedvességet, és ha sokáig áll a szószban, szétdagadhat.

Mivel szójatejből készül, csoki nélkül színre is és ízre is a madártejre hasonlít. A csoki természetesen kihagyható, és biztosan feltűnt, nem sok keményítőt teszek ebbe a receptbe, mert folyósabban szeretem, de természetesen lehet többet is adni hozzá, ahogyan a vaníliarúd is kiváltható aromára vagy cukorra. Ízlés kérdése.

A hab meglepően finom, könnyű, és pont annyira semmilyen ízű, mint a tojáshab, tökéletesen harmonizál a mártással. 

Kaporos vegán kecskesajt

Az ötletet a Slow Club Cookery oldaláról vettem, és bár átdolgoztam - pl. nem fenyőmaggal készítettem, de okvetlenül ki fogom próbálni azzal is, mert biztosan más ízű - egy pindurit, szerintem így is zseniálisan finom lett. 

Hozzávalók:

- 1dl napraforgó mag (szárazon);

- 1/2 citrom leve;

- 1púpos ek inaktív sörélesztőpehely;

- 1 gerezd fokhagyma;

- 1 tk szárított kapor;

- 1 ek olívaolaj (elhagyható, most nálam ki is marad)

-  só, bors, víz.

A napraforgó magot 3 órára vízbe áztattam, leszűrtem, majd robotgépbe tettem és víz folyamatos adagolása mellett krémesre turmixoltam - kb. 3-3,5 dl lesz -, majd a kapron kívül az össze hozzávalót beleteszem, és szintén mixelem. Megkóstolom, ha nem szükséges ízesíteni, hozzáadom a kaprot, de azt már csak villával belekeverem, majd ezt a krémet üvegekbe töltöm.

És most jön a trükk. Eredetileg szárítóba kéne rakni, de az ugye nekem nincs, ezért az üvegeket beteszem a sütőbe - a legalacsonyabb hőfokra -, és nyitott ajtó mellett 8-12 órát szárítom. Az idő a hozzáadott víz mennyiségétől függ, és az üvegeken látszik, mennyit estek össze közben. 

A kapor kihagyásával natúr sajtot kapunk, de ebben a formában kapros krémsajt lesz - ami meglepően csípős, karakteres, egyszóval finom -, de már dolgozom egy szeletelhető változaton is.