Mogyorós-chilis tofu

Ismét rájöttem, hogy egy étel, amit készítek, nem a legszebb, de az íze, mint minidig, most is kárpótol. Az ötlet onnan jött, hogy rengeteg pörkölt, sótlan mogyoróm van itthon, enni meg nem igen eszem, szóval kellett valami, amire felhasználhatom. Aztán egy Padthai-ban eltöltött vacsora után, már ötletem is volt arra, hogy mire.

Hozzávalók 20 dkg tofu pácolásához:

- 2 marok mogyoró;
- 1 vékony szelet gyömbér;
- 1 ek balzsamecet;
- 1 ek miso;
- 1 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 újhagyma;
- 1 tk agave szirup;
- 1 ek tápióka keményítő;
- só, bors, chili ízlés szerint;
- 3 dl víz.

Ami az alaphoz kell:
- 20 dkg rizstészta;
- 1 szál sárgarépa;

- 1 cukkini;
- 2 fej hagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1-2 ek szójaszósz;

- só, bors;

Rendszerint nem szoktam kinyomkodni a tofuból a levet, de pácoláshoz fontos, mert tömörebb lesz, és több ízt képes magába szívni. Tehát 4 réteg papírtörlő közé teszem a tofut, becsomagolom, és ráteszek egy tálcát, arra pedig a mozsaramat, hogy a súly kipréseljen mindent. Közben elkészítem a szószt, mégpedig úgy, hogy minden belevalót egyszerűen beöntök a turmixba, és nagyon simára keverem.  

A sóval érdemes óvatosan bánni, mert a miso meglehetősen sós, de ha az nincs kéznél, 1-2 evőkanál szójaszósz is megfelel.  A tofut nagyjából 10-15 percig préselem, aztán egyszer-egyes kockákra vágom, beleteszem egy jó záródó edénybe, ráöntöm a páclevet, összekeverem és hűtőbe rakom egy éjszakára. 

Másnap kiszedem a tofukocákat, és tapadásmentes edényben pác nélkül átpirítom az összeset. Aztán kiszedem az edényből és félreteszem - a páclevet sem kell kiönteni, tökéletes szósz lesz belőle. A tésztára forróvízre öntök félreteszem, hogy megfőljön, és a csíkokra vágott zöldségeket beleöntöm a tofu forró helyére. Sózom, borsozom, egy-két perc után ráöntöm a szójaszószt, a megfőtt tésztát és összepirítok mindent.

Már akár így is ehető, de ennél a pontnál hozzáadom a maradék páclevet, ami a keményítőnek hála, elég hamar besűrűsödik, és bevonja az egészet.

Hogy biztosan gluténmenetes legyen, érdemes odafigyelni a miso választásánál, mert azt rendszerint gabonával érlelik. Az enyém pl. barna rizzsel készül, és néhány szójaszószban is található gabona. Különben, ha nagyobb adagot készítünk, célszerű a szószt külön felfőzni, mert a tészta elég hamar felhörpöli. Sós mogyorót is használhatunk, de akkor ne adjunk hozzá plusz sót. Nos, leszámítva a pácolást, nagyon gyorsan elkészül az étel. Fél óra se kell a fantasztikus ebédig.