Pufi zöldséges lepénykenyér

Talán február vége lehetett, hogy rátaláltam erre a receptre, aminek az eredetije egy török konyhából való. A CooKist csapata levette róla az eredeti hangot, lefordította a hozzávalók listáját angolra, amivel végre már magam is megbirkóztam. Az első alkalommal betűre követtem a receptet, de most, tekintettel a jelenlegi helyzetre, nem ugrottam el a boltba, viszont nem volt minden hozzávalóm kéznél*, tehát némileg rögtönöztem. Szerencsére a végeredmény ettől függetlenül bámulatos lett.

Hozzávalók: 

- 1 sárgarépa;

- 1 közepes fej lilahagyma;

- 50 dkg liszt (tönköly fehér);

- 250 ml meleg, natúr tej innen;

- 100 ml meleg víz;

- 1,5 tk só;
- 1 csipet cukor;

- 1 cs szárított élesztő;

- olívaolaj.

A zöldségeket apróra vágom, egy tálba teszem, amihez hozzáadom az élesztőt, sót, vizet és a tejet is. Ezután mehet hozzá a liszt, és sima tésztává gyúrom. Olajjal körbekenem a tésztát és letakarva két órán át kelni hagyom, majd gyengén lisztezett felületre borítva áthajtom néhányszor, gyúrni már nem szükséges, és 6** egyenlő adagra vágom. Gombócokká formázom mindet - újabb pihentetésre nincs szükség -, és olyan 4-5 milliméter vastag korongokká nyújtom, vékonyan megkenem a tetejét olajjal, és forró, tapadásmentes edénybe helyezem.

A lángot közepesre állítom. A tészta elkezd emelkedni, a színe enyhén változik is, és olyan egy perc után átforgatom, hogy miden  oldala egyformán piruljon. 3-4 alkalommal forgatom, nagyjából 4-5 perc alatt el készül el egy, de ez természetesen függ a lepény méretétől, a sütőedény hőtartásától is, ezért első sütésnél érdemes mellé állni, a biztonság kedvééért. Ha elkészülnek, megkenhetitek kevés olívaolajjal, vagy gurmék számára ajánlott egy csipetnyi vegán vaj, ami a forró tésztán pillanatok alatt eltűnik.   

A héten ez kerül az ebéd dobozomba, növényi tejföllel, sajttal és vagy joghurttal, de akár fokhagymás olajjal is kiváló lehet. Lehet főétel, reggelire mártogatós, ehettek hozzá salátákat, leveseket, félbehajtva tökéletes szendvics. Laza és könnyű, enyhén édes tészta. Bármire használhatjátok, amihez gusztusotok támad, jóllehet önmagában is elképesztő.

Be kell vallanom, hogy amikor először készítettem, megfeledkeztem róla, és legalább három órát kelt. Semmi baja nem lett. Ezért a legtöbbször azt csinálom, hogy a tészta felét éjszakára berakom a hűtőbe, mert ez mindenhogyan finom, de frissen sütve a legjobb, szóval reggelire tökéletes. A recept variációnak határt csak a csillagos ég szabhat. És ha már a lakosság jelentős része lisztet és élesztőt spájzolt, süssünk!    

*Az eredeti recepthez képes több só került bele, mert csak 1 teáskanállal írták, a zöldségeket is átvariáltam, mert nem volt újhagymám, amiből hat száll kellett volna -, sem kaliforniai paprikám, ebből kifolyólag nekem hiányzott belőle nagyon a zöld, de majd legközelebb. Cukor sincs a receptben, viszont egy csipet jobban kiemeli a sós ízeket, és segíti a kelesztést is. A tej 50 ml literrel kevesebb és a víz ugyanennyivel több, de mivel növényi, még akkor is, ha a mandula-kókusz kombó elég testet, úgy gondoltam, így talán karakteresebb lesz.

** A recept szerint 10 adag lesz belőle, csakhogy úgy találtam, azok a lepények elég kicsik, igaz, így meg hatalmasak, szóval rátok bízom. Lehet középen, 8 porcióban van az igazság.