2016. február 27., szombat

Steiner Kristóf: Kristóf konyhája - Mesés menük (nem csak) vegánoknak

A könyvekkel kapcsolatos gondolataimat rendszerint a Napi falaton osztom meg, de ezúttal kivételt teszek, mivel a téma miatt inkább ide tartozónak érzem.
Steiner Kristóf nevét szinte mindenki ismeri, hogy ki és mit tud róla, az nagyban függ attól, mennyire nyitott és érdeklődő. Ő az, aki egy zenecsatornán műsort vezetett, hirtelen szőke fürtjei feltűntek filmekben, újságíróként kereste a kenyerét, férjhez ment egy gyerekorvoshoz és Izraelbe költözött.  Csakhogy ennél ő sokkal több, támogatja az LMBT közösségeket, aktívan rész vesz a muszlim-zsidó-keresztény békeprogramban, újságíróként ismeretet terjeszt és példát mutat. Elhívatott állatvédő, vegán, író, blogger, és még egy csomó más is.

A Díványon megjelenő receptjeit rendszeresen olvasom, mindketten tagjai voltunk egy facebookos vegán csoportnak - ahonnan azóta kiléptem -, itt néhány alkalommal, egy-egy mondat erejéig beszéltünk is, de természetesen nem ismerjük egymást. A netes ismeretségek felületesek, legalábbis számomra, és csak akkor mélyülnek el igazán, ha már hús-vér alak társul hozzájuk. Mindenesetre ebben a csoportban gyakran segített, tanácsot adott bárkinek, akiknek szüksége volt rá, és ezen előzmények miatt nyugodtan mondhatom, volt némi fogalmam arról, mit találok majd a lapok között.

Van néhány szakácskönyvem, de vegán nincs köztük. Talán mert mire életmódot váltottam, már tudtam főzni, vagy mert nem találtam olyat, amire igazán vágytam volna, de lehet, egyszerűen csak arról van szó, nem is igen tudtam a létezésükről. A Kristóf konyháját ajándékba kaptam meg az egyik kedvenc unokatestvéremtől, és még aznap éjszaka olvasni kezdtem. 
Furcsa, mikor szakácskönyvet "olvas" az ember lánya, mert mi olvasnivaló akad a recepteken kívül? Rengeteg dolog.

Az első harmincegy oldalon Kristóf például olyan alapinformációkkal kezdi, mint hogy milyen eszközökre van szükségünk egy vegán konyha kialakításához, szóba kerülnek az étkezési zavarok, a vitaminok kérdése, spiritualitás, vagy akár a vegán gyermek nevelés. Számomra nem szolgált ugyan plusz információval, ennek ellenére nagyon élveztem, mert logikusan felépített, szépen megírt és nem utolsósorban, személyes bevezetés. Valahogy így kell elkezdeni egy hasonló témájú könyvet. 
Aztán jöttek a receptek. Köret, leves, főétel, édesség, rágcsálnivaló, sajttál, krémek és szószok szemkápráztató egyvelege. A receptek követhetőek, akad köztük egyszerűbb, bonyolultabb, egzotikus és hagyományosabb ízvilágú, jómagam már nézegetés közben megéheztem.
A könyv végét szintén egy ismeretterjesztő rész foglalja el. Megtudhatjátok mik azok az alapvető élelmiszerek, amik jó, ha kéznél vannak, miket használhattok hús helyett, felsorol egy csomó véletlenül vegán terméket, és egy online piacra is elkalauzol. A megadott QR-kódokkal, vagy a linkek segítségével rendelhetünk néhány terméket, videókat nézhetünk, barangolhatunk Kristóf kedvenc piacán. Ez már a 21. század.

A receptek sokszínűek, változatosak, gyakran kínálnak alternatív lehetőséget, ha egy-egy összetevőt nem kedvelünk, vagy esetleg nem rendelkezünk vele. Kísérletezgetni hív, sőt kimondottan bátorít. A kalandozás a konyhában szerintem is rendkívül izgalmas, ezért aztán Steiner Kristóf tagadhatatlanul az egyik kedvenc szakácsom lett. Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy betűre betartani egy receptet szinte teljesen lehetetlen. Legalábbis nekem, de azért majd próbálkozom.  
És hogy kik alkotják a célcsoportot? Mindenki. Ez a szép, színes, igényes, képekkel telített kötet egyszerre készült kezdőknek, érdeklődőknek, kulinárisan nyitott szellemeknek, független attól, vegán-e a lapozgató vagy sem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése