2014. július 27., vasárnap

Áfonyás banánfagyi

Nyár van, borzasztóan meleg, amivel nincs is semmi baj, a nyártól én nagyjából ezt várom, viszont vegánként magam is szívesen ennék valami igazán jeges hűsítőt. Létezik egy-két fagyizó, ahol ezt megtehetem, de nincs semmi akadálya annak sem,  hogy otthon élvezzem a nyár ízeit.
Akad jó néhány számunkra is fogyasztható fagyi recept, én most mégis a lehető legegyszerűbbet hoztam magammal. Ugyanis akik olvasnak pontosan tudják, nem szeretek sokat vacakolni a konyhában, mégis szeretem a finom dolgokat.

Hozzávalók:
- 3 nagy és érett banán;
- 10 dkg fekete áfonya;
- kis darab vanília.

Az előre felkarikázott és lefagyasztott banánt beleöntöm a robotgépembe - célszerű 20-30 perccel korábban kivenni, hogy kicsit engedjen - , rá pedig az áfonyát, hozzáadom a vanília kikapart magját, bekapcsoltam és nagyjából két perc alatt pürévé varázsolom. Ennyi az egész. 
Ami nem fogy el egyből, azt IKEA-ban talált pálcikás jégkrémformába teszem, és visszarakom a mélyhűtőbe, aztán csak előveszem, amikor szükségem van rá.  

Ha a robotgépetek nem elég erős, akkor sincs semmi gáz, össze lehet pürésíteni mindent, beleönteni egy tálba, azt be a mélyhűtőbe, majd 20-30 percenként át kell keverni egy villával. Nem lesz annyira krémes, de mivel a banán víztartalma nem túl magas, meglehetősen krémes lesz így is. 

A kedvenc kombinációm különben a málna-banán és az eper-banán. Ezek a gyümölcsök ugyanis ellensúlyozzák a banán édességét, viszont mindegy mivel keverjük, kakaóval, karobbal, csak vaníliával, egy kis rummal (vagy rum aromával), citromlével, barackkal, más-más ízű, és nagyon finom fagyit kapunk.
A hozzáadott gyümölcs lehet fagyos, főleg ha magas a víztartalma, vagy friss, nincs jelentősége, legfeljebb kicsit lágyabb lesz az állaga a kész fagyinak. Igazából csak a fantáziánk szabhat határt a különböző kombinációknak. És mivel egy banán hozzávetőleg 100 kalóriát tartalmaz, szerintem kellemesebb desszert, mint a bolti fagyi. Arról nem beszélve, hogy egy nagy adag fagyi nálam biza kivált egy étkezést. Ja, még valami! Mint minden fagyi, ez is hamar elolvad, tessék gyorsan enni!

2014. július 23., szerda

Mogyoróvaj - Öntettől a krémig #14

A mandulavaj idején elmaradtak a képek, de most készítettem párat. Ezért igazából a bejegyzés lényege most a képek megléte. 
Nyers, hántolt mogyorót használtam, de meg lehet pirítani előtte, úgy intenzívebb, mogyoróvajra hasonlító ízű és állagú krém lesz a jutalmunk.

 
 


1. Először is a száraz mogyorót robotgépbe töltöttem, és akármilyen fura, elkezdtem aprítani.





 

 2. Kezdetben nagyon morzsás, majd ezek a darabok elkezdenek összetapadni, és felragadnak az edény falára, vagy az aljára. Fel kell kapargatni a masszát.






3. Idővel a morzsás , nagyobb darabok kémre kezdenek hasonlítani, összeállnak, de még nem ez az állag, amit kerestünk.






4. Kenhető, lágy krém lesz, amiből kicsapódik az olaj. Itt beleteszek egy csipet sót, és üvegbe kanalazom.

2014. július 20., vasárnap

Ma van a blog szülinapom, pom-pom-pom-popom...

Tulajdonképpen már egy éve és két hete vegán vagyok, de ezentúl inkább a blog születésnapjához fogom viszonyítani az időt, mert kerekebb is, és az első két hétben még adtam némi türelmi időt mindenkinek.  Mostanra azonban minden barátom, rokonom tudja, hogy mi az, amit nem nem eszem, és bár fogalmuk sincs arról, akkor mit adjanak, nem piszkálnak a döntésem miatt. No meg egy éve, hogy leírtam az első sort ebben a témában. 

Ez alatt az idő alatt rengeteg változáson mentem át, mint testben, mint lélekben. Az életformám jól vizsgázott a hétköznapokban, és az olyan stresszes, terhelt helyzetekben is, amik értelemszerűen sokkal jobban megviseltek.

Az elmúlt évben fogytam hozzávetőleg 20 kilót. Pontosan nem tudom megmondani, mérlegem nincs, de a ruhaméretemből 2 és felet dobtam le, némileg változtak az öltözködési szokásaim is - minden régi ruhám lötyög rajtam-, és bár még mindig bőven túlsúlyos vagyok, valahogy ezt egyáltalán nem feszélyez.
Azelőtt is lelkes híve voltam a "Fogadjuk el önmagunkat" elvnek, így ez a változás csupán nem várt melléktermék volt, annak viszont kellemes. Rég megtanultam szeretni önmagamat, de tisztába voltam a testem korlátaival is, amik most messzebb tolódtak. Ami igazán különös, a többletenergiáim nem akkor keletkeztek, amikor fogyni kezdtem. Igazából az életmód változás hozta magával ezt is, és mivel nem tudtam vele mit kezdeni, elkezdtem újra gyalog járni, aztán pedig fogyni.
Most könnyebbnek, lazábbnak érzem magam, és nemrégiben meglepődtem, hogy tudok futni. Oké csak néhány méterről beszélünk, viszont évek óta nem futottam két lépést sem, és bár most sem érzek igazán mély, zsigeri késztetést, de ki tudja miért, néha, amikor üvölt a zene a fülembe és nagyon gyorsan sétálok, eszembe jut, kéne. Ezek a gondolatok gyerekkoromban hagytak el végleg, szóval számomra már az is meglepő volt, hogy visszatértek. 

Minden alkalommal, amikor csak lehet és amikor van rá időm gyalog közlekedem, napi több kilométert teszek a lábamba. Az utóbbi hetekben a rengeteg munkának köszönhetően kevés jutott idő és energia tekintetében is - képtelen voltam még egy órával korábban kelni -, így felpattantam az ellipszis gépemre, és tekertem rajta egy 10-15 percet. Tudom, hogy ez nem sok, de korábbi fekvő-evő életformámhoz viszonyítva elképesztően rengeteg, és mindez úgy jött magától, hogy nem kellett kényszeríteni magam, a testem magától döntötte el, szüksége van mozgásra, jelenleg pedig növekszik ez az igénye. Alighanem ez a legfurcsább hozománya az elmúlt időszaknak. 

A legutóbbi vérképem azt bizonyítja, makk egészséges vagyok, bár van egy kis B12 hiányom, amit még a vegetáriánus életvitelem alatt gyűjtöttem be, de szépen haladok a pótlásában, és ha a jövő heten túl leszek, akkor el is kocogok a háziorvosomhoz a rendes féléves vérvételre szóló beutalómért. Mindenesetre az elmúlt egy évben nem voltam beteg, miközben a kollégáim közül szinte mindenki, és néhányan többször is. Mivel sokan ülünk egy irodában, minden vírusos fertőzés végigsöpör a csapaton, ami alól korábban én sem voltam kivétel. Azelőtt télen gyakorlatilag végig betegesedtem. 
Mikor vegán lettem, nagyjából két-három hét után voltak enyhén nátha szerű tüneteim, amiről most már tudom, hogy a méregtelenítés jelei voltak. Folyt az orrom, kapart kicsit a torkom, de semmim nem fájt, csak kicsit levert voltam. Ami azért volt különös, mert mégis annyi energiám volt, mint soha, és ennek ellenére bágyadt voltam. Aztán ahogy jöttek, úgy el is múltak mindenféle gyógyszer nélkül, és ami azt illeti, a B12 vitaminomon kívül mást nem is szedtem az elmúlt időszakban. Emlékszem, hogy egyszer fájt a fejem, de ittam egy félliter vizet, és egyszerűen elmúlt.

Aztán történtek olyasmik is, hogy képes voltam időben, azaz még aznap elaludni, amikor felkeltem, ami ugyan rossz hatással volt az olvasási szokásaimra, de sokkal pihentebb lettem, mert valamit valamiért. Korábban sem voltam egy idegbeteg típus, de valahogy még nyugodtabbá váltam - kivéve az elmúlt hetekben, de azt hiszem nincs az a jogi, aki megőrzi béketűrését abban a szituációban, amiben néhány kedves kollégámmal együtt csücsültünk.

Olyan dolgokat eszem, iszom, amikről azelőtt nem is hallottam, a mángolddal igen szépen épülő komoly barátságot ápolok, a kövér porcsin és a tyúkhúr rendszeres összetevője lett a gyümölcsturmixoknak, hiszen a spenót nem mindig elérhető. A blogon 122 beírás született eddig, és ennek csupán elenyésző részéből hiányoznak a receptek. Az egyik legklasszabb része ennek az életformának pont az, ami sokakat elrettent, vagy fáraszt. A főzés. Hogy ugyanazt az ételt el tudom készíteni tucatnyi más módon, kísérletezgetek, tobzódom az ízekben. Nincs állományjavító, ízfokozó és finomított élelmiszer. Megváltozott az ízlelésem, miközben elmaradtak a gyors kaják, és bár minden hónapban engedek magamnak egy olyan alkalmat, amikor kicsit kilengek, a többi napon kerülöm a fehér lisztet és minden cimboráját.   

És hogy mit tett az én életformám a környezetemmel? Érdekes dolgokat. Több ismerősöm elkezdett smoothie-zni reggelente, sokan több zöldséget, salátát esznek, érdeklődnek, néhányan bátrak, és kísérleteznek, engem pedig teljesen elfogadtak. Nem olyan rég édesanyáéknál voltam, kint üldögéltünk a teraszon és egyszer csak felpattantam, hogy akkor én most iszom egy pohát rejet. Édesanya úgy nézett rám, mintha három fejem nőtt volna. 
- Hogy mit csinálsz? - kérdezte.
- Iszom egy pohár kókusztejet.
- Ja! Már azt hittem, meghülyült a lányom. 
Összenéztünk, és elkezdtünk nevetni. A kezdeti ellenállás után annyira természetesé vált, hogy kikerült minden állati az életemből, hogy már az lett volna a természetellenes, ha visszatérek a mások szerinti normálishoz. 
Senkit nem váltottam meg, és nem lettek vegánok, de néhányan kevesebb húst esznek, ami nekem már biztató kezdet. 

Ezen néha vitázunk más vegánokkal, de én nem hiszek az erőszakos térítésben. Hiszem viszont, hogy mint minden komolya lépéshez, ehhez is meg kell érni, és talán a lépésenkénti haladás nem tűnik soknak, pedig összességében tetemes. Azok, akik vidéken nőttek fel, és közvetlen kapcsolatuk volt azzal az állattal, amit később megettek, nem sokkolhatóak a véres videókkal, engem viszont kimondottan frusztrálnak, így nem mutogatom másoknak, mert nekem fizikai rosszulléteket okoznak. Mindenkinek magának kell dönteni.

Részben ezért született meg a blog, hogy bárki, akit kicsit is érdekel, lássa, sőt kísérje figyelemmel a bennem lezajló változásokat. Mert rengeteg ilyen volt, fogytam, boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, mert egyszerűen jól vagyok a túlsúlyos bőrömben. Szépnek és elégedettnek érzem magam. Nem kísért a gondolat, hogy nagy zsákruhákba rejtegessem a testem, bele tudok nézni a tükörbe, mert nem kapok frászt magamtól. Tágítom a korlátaimat, és életemben először nem félek a változástól. Hiszen pont ez volt a lényege az egész dolognak. Szükségessé vált, hiszen 14 évnyi vegaság után kezdtem nagyon-nagyon rosszul érezni magam. A vegán életmód logikus döntésnek tűnt, de akkor még nem gondoltam, hogy ennyire kifizetődő is lesz.

Mivel rutinos blogger vagyok, megszoktam már, hogy nem kapok feltétlen visszajelzést, de azért néhányan fordultak hozzám kérdésekkel, amikre a legjobb tudásom szerint válaszoltam, és azt hiszem, ez lenne a lényege ennek az egésznek. Tudjátok, ez történt velem az elmúlt évben, és ezeket az ételeket ettem. És veletek mi van? Ti hogy vagytok?
Ha nem feleltek, én akkor is beszélek tovább, és az az igazán furcsa, hogy bár nincs tömeges rajongói bázisom, az olvasottságból látom, mégis sokakat elérek. Ezzel gyakorlatilag valóra vált minden célkitűzésem.

Szuper volt az elmúlt 365 nap veletek, és remélem, még jó néhány évig találkozunk. Jövőre veletek ugyanekkor, ugyanitt.

2014. július 13., vasárnap

Vegán tejföl, azaz "Sajtos-tejfölös" alap tészta, és számos variáció - Öntettől a krémig #13

Zöldfűszeres variáció
Vegánként néha a legegyszerűbb dolgok elkészítése is komolyabb fejtőréseket okozhat, és ezért azt szoktam tanácsolni, már ha valaki megkérdez, mindenki kezdje el úgy átalakítani az étrendéjt, hogy megtalálja benne a régi kedvelt ízek harmóniáját.

Persze ilyenkor jön a kérdés: miért akarunk ugyanolyan ízeket enni, amikor annyi más alternatíva van? És ez persze jogos, csakhogy az ember társas lény és szereti, ha van hová tartozni,  így pedig egy-egy családi vagy baráti összejövetelen olyanokat ehetek, mint a többiek. Csak éppen mindenféle állati összetevőtől mentesen. Arról nem is beszélve, hogy hiányoznak gyerekkorom ízei, szóval én nem látok semmi kivetnivalót abban, ha egy pindurit másoljuk régi életünk árnyait. És igen, a sajtos-tejfölös tészta nálam nagy kedvenc volt, ezért természetes hogy szerettem volna valami hasonlót enni. Csak ugye sajt és tejföl nélkül. Hát ez lett belőle.

Hozzávalók a tejfölhöz :
- 200 ml natúr, hántolt napraforgó, mogyoró vagy kesu dió;
- 1/4-1/2 citrom;
- 1/2 gerezd fokhagyma;
- 1 szál újhagyma (fehér része);
- só, bors, víz;
- opcionálisan 1-2 ek útifű maghéj.

A sajtos ízért:
- 2-3 ek inaktív sörélesztőpehely.

Az alap sajtos-tejfölös tészta

A három kedvenc öntetemhez zöldfűszeres variációk:
1. Zeller és petrezselyem zöld.
2. A hagyma fehér része helyett a zöld szára, és menta.
3. Rengeteg-rengeteg kapor.

Szóval ez már négy különböző öntet, de hogyan is készül az alap? Turmixba öntöm a két-három órára beáztatott magokat, és kevés vízzel krémesre aprítom, majd hozzáadom a hagymát, a citrom kifacsart levét, sót, borsot, és annyi vizet, hogy ne legyen túl híg, de önthető és krémes állagú maradjon. Ez lenne a tejföl része, amibe tehettek 1-2 evőkanál útifű maghéjat, így az állaga is tökéletesen tejfölös lesz - ilyen formában például lángoshoz használom.
Tésztához azonban nem sűrítek, csak hozzáadom a sörélesztőpelyhet és opcionálisan a zöldfűszereket. Ennyi az egész, az elkészült öntetet ráönthetjük tésztára, márthatunk bele krumplit, zöldségeket, vagy ami csak jól esik.


2014. július 6., vasárnap

Gombás zabkrém, avagy hamis "kolbászkrém" - Öntettől a krémig #12

A kolbászkrém mint olyan, nem különösen hiányzott, de az íze igen, így kidolgoztam rá egy saját receptet. Nem titok, hogy szeretem a fűszeresételeket, ahogyan azt is tudjuk, a hús ízét a hozzáadott növényi izésítők adják, szóval kihagytam a kolbászt, és egyúttal felhasználtam a gombák szárait, amit különben nem szoktam a kalappal együtt megfőzni, de tölteléknek vagy gombakrémnek tökéletesek.

Hozzávalók:
- 1 dl zab (teljes szem);
- 8-10 gomba szár;
- 2 szál újhagyma;
- 1 nagyobb fokhagyma;
- 2 ek kókuszzsír;
- só, bors, pirospaprika, köménymag.

A gombák szárát megpucolom, és felkarikázom. Összevágom a hagymákat, amiket a kókuszzsíron megfuttatok, ráteszem a gombát, és olyan két-három perc után sózom, borsozom, rádobom a köménymagot, pirospaprikát, majd a lecsöpögtetett, előre beáztatott és szépen megdagadt zabot.
Felöntöm vízzel, nem sokkal, csak amennyi ellepi, és készre főzöm. Megkóstolom, hogy szükséges-e tovább ízesíteni, ha nem, elzárom a gázt, kicsit hagyom hűlni, majd egy botturmix segítségével pürésítem.
Az állaga egyszerre darabos és krémes, az íze fűszeres és karakteres, enyhe gombás aromával, amit persze nem szükséges hozzá feltétlenül. Ki lehet hagyni, vagy valami mással helyettesíteni, csak a fantáziánkon múlik.

2014. július 1., kedd

Laffa

A laffa nem más, mint egy közel-keleti lepénykenyér neve, amivel a Hummus Bar kedvelői már biztosan találkoztak, de igazán sokaknak ismerős lehet.
Jellemzően, valamiféle sült gombócokat (falafelt, vagy húst), zöldségeket, hummust és tahinit (vagy másként tehinát) tekernek bele, aztán szendvicsként eszik. 
A magam részéről rajongom ezért a kenyérféléért, de ha hozzá is jutok, kizárólag fehér lisztes változattal találkozom, ami a bűnözés kategória, és igyekszem elkerülni.
Ezért csak idő kérdése volt, hogy előálljak a saját verziómmal. Persze nem különösebben eredeti, viszont szerintem finom.

Hozzávalók:
- 300 gr teljes kiőrlésű kenyérliszt;
- 200 ml víz;
- 2 kk szárított élesztő;
- 1 tk só;
- 1 csipet nyírfacukor.

A 1 dl langyos vízbe teszem a nyírfacukrot, egy kis lisztet és az élesztőt, összekeverem, és félreteszem, hogy megkeljen. A lisztet elkeverem a sóval, majd lassan hozzáadom az élesztőt és a maradék vizet. A tésztát jól összegyúrom, kicsit nedvesebb lesz, mint a kenyértészta, ez pont jó így, aztán olyan jó öt perc döngölés után félreteszem megkelni.

Amikor a tészta szépen kidagadt, előmelegítem a sütőt, aminek a rácsára előzőleg alufóliát tettem, majd a bucit kiveszem az edényből, és átgyúrom, hogy minden levegő távozzon belőle, és hat egyforma darabra szaggatom, amikből kis cipókat formálok, majd letakarva negyedórát ismét hagyom kelni.
Ezután fogok egy kis cipót, és lisztezett munkalapon olyan másfél tenyérnyi vékony lappá nyújtom*, ami aztán az előmelegített forró sütőben néhány perc alatt elkészül. Ezek elég véknyak lesznek, de én így szeretem őket, ha csak három-négy felé szaggatjátok, akkor értelemszerűen vastagabb lesz a tészta, ki hogy szereti.

Ezután nincs más dolgom, mint alumíniumfóliát vagy sütőpapírt terítek re, arra fektetek egy laffát, és megpakolom minden jóval. A felső képen "kolbász krémmel" kentem meg, arra ment pirított gomba- sárgarépa, főtt csicseriborsó és napraforgómagból fokhagymás "tejföl".  
A lentibe párolt blokkoli-kelbimbó, vegán sajt és tormás babkrém került.

* Hagyományosan kézzel nyújtják a két tenyerük között csapkodva, amitől egyenlőtlen lesz a felülete, de ez nekem nem igazán akart sikerülni. Azt hiszem, némi gyakorlást még igényel. szóval egyszer majd...