2014. július 20., vasárnap

Ma van a blog szülinapom, pom-pom-pom-popom...

Tulajdonképpen már egy éve és két hete vegán vagyok, de ezentúl inkább a blog születésnapjához fogom viszonyítani az időt, mert kerekebb is, és az első két hétben még adtam némi türelmi időt mindenkinek.  Mostanra azonban minden barátom, rokonom tudja, hogy mi az, amit nem nem eszem, és bár fogalmuk sincs arról, akkor mit adjanak, nem piszkálnak a döntésem miatt. No meg egy éve, hogy leírtam az első sort ebben a témában. 

Ez alatt az idő alatt rengeteg változáson mentem át, mint testben, mint lélekben. Az életformám jól vizsgázott a hétköznapokban, és az olyan stresszes, terhelt helyzetekben is, amik értelemszerűen sokkal jobban megviseltek.

Az elmúlt évben fogytam hozzávetőleg 20 kilót. Pontosan nem tudom megmondani, mérlegem nincs, de a ruhaméretemből 2 és felet dobtam le, némileg változtak az öltözködési szokásaim is - minden régi ruhám lötyög rajtam-, és bár még mindig bőven túlsúlyos vagyok, valahogy ezt egyáltalán nem feszélyez.
Azelőtt is lelkes híve voltam a "Fogadjuk el önmagunkat" elvnek, így ez a változás csupán nem várt melléktermék volt, annak viszont kellemes. Rég megtanultam szeretni önmagamat, de tisztába voltam a testem korlátaival is, amik most messzebb tolódtak. Ami igazán különös, a többletenergiáim nem akkor keletkeztek, amikor fogyni kezdtem. Igazából az életmód változás hozta magával ezt is, és mivel nem tudtam vele mit kezdeni, elkezdtem újra gyalog járni, aztán pedig fogyni.
Most könnyebbnek, lazábbnak érzem magam, és nemrégiben meglepődtem, hogy tudok futni. Oké csak néhány méterről beszélünk, viszont évek óta nem futottam két lépést sem, és bár most sem érzek igazán mély, zsigeri késztetést, de ki tudja miért, néha, amikor üvölt a zene a fülembe és nagyon gyorsan sétálok, eszembe jut, kéne. Ezek a gondolatok gyerekkoromban hagytak el végleg, szóval számomra már az is meglepő volt, hogy visszatértek. 

Minden alkalommal, amikor csak lehet és amikor van rá időm gyalog közlekedem, napi több kilométert teszek a lábamba. Az utóbbi hetekben a rengeteg munkának köszönhetően kevés jutott idő és energia tekintetében is - képtelen voltam még egy órával korábban kelni -, így felpattantam az ellipszis gépemre, és tekertem rajta egy 10-15 percet. Tudom, hogy ez nem sok, de korábbi fekvő-evő életformámhoz viszonyítva elképesztően rengeteg, és mindez úgy jött magától, hogy nem kellett kényszeríteni magam, a testem magától döntötte el, szüksége van mozgásra, jelenleg pedig növekszik ez az igénye. Alighanem ez a legfurcsább hozománya az elmúlt időszaknak. 

A legutóbbi vérképem azt bizonyítja, makk egészséges vagyok, bár van egy kis B12 hiányom, amit még a vegetáriánus életvitelem alatt gyűjtöttem be, de szépen haladok a pótlásában, és ha a jövő heten túl leszek, akkor el is kocogok a háziorvosomhoz a rendes féléves vérvételre szóló beutalómért. Mindenesetre az elmúlt egy évben nem voltam beteg, miközben a kollégáim közül szinte mindenki, és néhányan többször is. Mivel sokan ülünk egy irodában, minden vírusos fertőzés végigsöpör a csapaton, ami alól korábban én sem voltam kivétel. Azelőtt télen gyakorlatilag végig betegesedtem. 
Mikor vegán lettem, nagyjából két-három hét után voltak enyhén nátha szerű tüneteim, amiről most már tudom, hogy a méregtelenítés jelei voltak. Folyt az orrom, kapart kicsit a torkom, de semmim nem fájt, csak kicsit levert voltam. Ami azért volt különös, mert mégis annyi energiám volt, mint soha, és ennek ellenére bágyadt voltam. Aztán ahogy jöttek, úgy el is múltak mindenféle gyógyszer nélkül, és ami azt illeti, a B12 vitaminomon kívül mást nem is szedtem az elmúlt időszakban. Emlékszem, hogy egyszer fájt a fejem, de ittam egy félliter vizet, és egyszerűen elmúlt.

Aztán történtek olyasmik is, hogy képes voltam időben, azaz még aznap elaludni, amikor felkeltem, ami ugyan rossz hatással volt az olvasási szokásaimra, de sokkal pihentebb lettem, mert valamit valamiért. Korábban sem voltam egy idegbeteg típus, de valahogy még nyugodtabbá váltam - kivéve az elmúlt hetekben, de azt hiszem nincs az a jogi, aki megőrzi béketűrését abban a szituációban, amiben néhány kedves kollégámmal együtt csücsültünk.

Olyan dolgokat eszem, iszom, amikről azelőtt nem is hallottam, a mángolddal igen szépen épülő komoly barátságot ápolok, a kövér porcsin és a tyúkhúr rendszeres összetevője lett a gyümölcsturmixoknak, hiszen a spenót nem mindig elérhető. A blogon 122 beírás született eddig, és ennek csupán elenyésző részéből hiányoznak a receptek. Az egyik legklasszabb része ennek az életformának pont az, ami sokakat elrettent, vagy fáraszt. A főzés. Hogy ugyanazt az ételt el tudom készíteni tucatnyi más módon, kísérletezgetek, tobzódom az ízekben. Nincs állományjavító, ízfokozó és finomított élelmiszer. Megváltozott az ízlelésem, miközben elmaradtak a gyors kaják, és bár minden hónapban engedek magamnak egy olyan alkalmat, amikor kicsit kilengek, a többi napon kerülöm a fehér lisztet és minden cimboráját.   

És hogy mit tett az én életformám a környezetemmel? Érdekes dolgokat. Több ismerősöm elkezdett smoothie-zni reggelente, sokan több zöldséget, salátát esznek, érdeklődnek, néhányan bátrak, és kísérleteznek, engem pedig teljesen elfogadtak. Nem olyan rég édesanyáéknál voltam, kint üldögéltünk a teraszon és egyszer csak felpattantam, hogy akkor én most iszom egy pohát rejet. Édesanya úgy nézett rám, mintha három fejem nőtt volna. 
- Hogy mit csinálsz? - kérdezte.
- Iszom egy pohár kókusztejet.
- Ja! Már azt hittem, meghülyült a lányom. 
Összenéztünk, és elkezdtünk nevetni. A kezdeti ellenállás után annyira természetesé vált, hogy kikerült minden állati az életemből, hogy már az lett volna a természetellenes, ha visszatérek a mások szerinti normálishoz. 
Senkit nem váltottam meg, és nem lettek vegánok, de néhányan kevesebb húst esznek, ami nekem már biztató kezdet. 

Ezen néha vitázunk más vegánokkal, de én nem hiszek az erőszakos térítésben. Hiszem viszont, hogy mint minden komolya lépéshez, ehhez is meg kell érni, és talán a lépésenkénti haladás nem tűnik soknak, pedig összességében tetemes. Azok, akik vidéken nőttek fel, és közvetlen kapcsolatuk volt azzal az állattal, amit később megettek, nem sokkolhatóak a véres videókkal, engem viszont kimondottan frusztrálnak, így nem mutogatom másoknak, mert nekem fizikai rosszulléteket okoznak. Mindenkinek magának kell dönteni.

Részben ezért született meg a blog, hogy bárki, akit kicsit is érdekel, lássa, sőt kísérje figyelemmel a bennem lezajló változásokat. Mert rengeteg ilyen volt, fogytam, boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, mert egyszerűen jól vagyok a túlsúlyos bőrömben. Szépnek és elégedettnek érzem magam. Nem kísért a gondolat, hogy nagy zsákruhákba rejtegessem a testem, bele tudok nézni a tükörbe, mert nem kapok frászt magamtól. Tágítom a korlátaimat, és életemben először nem félek a változástól. Hiszen pont ez volt a lényege az egész dolognak. Szükségessé vált, hiszen 14 évnyi vegaság után kezdtem nagyon-nagyon rosszul érezni magam. A vegán életmód logikus döntésnek tűnt, de akkor még nem gondoltam, hogy ennyire kifizetődő is lesz.

Mivel rutinos blogger vagyok, megszoktam már, hogy nem kapok feltétlen visszajelzést, de azért néhányan fordultak hozzám kérdésekkel, amikre a legjobb tudásom szerint válaszoltam, és azt hiszem, ez lenne a lényege ennek az egésznek. Tudjátok, ez történt velem az elmúlt évben, és ezeket az ételeket ettem. És veletek mi van? Ti hogy vagytok?
Ha nem feleltek, én akkor is beszélek tovább, és az az igazán furcsa, hogy bár nincs tömeges rajongói bázisom, az olvasottságból látom, mégis sokakat elérek. Ezzel gyakorlatilag valóra vált minden célkitűzésem.

Szuper volt az elmúlt 365 nap veletek, és remélem, még jó néhány évig találkozunk. Jövőre veletek ugyanekkor, ugyanitt.

2 megjegyzés:

  1. Szeretettel gratulálok, legyél nagyon-nagyon büszke magadra! Számomra TE vagy az abszolút példakép!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :o Erre nem igazán számítottam, mármint, hogy bárkit is komolyabban inspirálhatok, de hazudnék, ha nem vallanám be, hogy ez most jó érzés. :)
      Köszönöm. :*

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...