2017. február 26., vasárnap

Gluténmentes sós aprósüti

Kicsit ráfűztem a sós rágcsákra. Az a helyzet, hogy mindig is szerettem azokat a vajas, enyhén sós, morzsolt tésztákat, amik szétomlanak a számban, tudjátok, amiknek kömény, paprika, mák  meg szezámmag van a tetején. Szóval vágytam valami nagyon hasonlóra, kicsit kevesebb zsiradékkal, mert az sajnos ebből a receptből nem hagyható ki, és ez lett belőle.

Hozzávalók:
- 200 g kukorica liszt;
- 100 gr hajdina liszt;
- 100 g rizsliszt;
- 3 ek útifű maghéj;
- 3 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 80 g növényi margarin;
- 80 g vegyes magvaj;*
- 1 cs sütőpor;
- 1, 1/4 tk só;
- 3/4 bögre víz.**

Minden száraz hozzávalót kimérek egy tálba, elkeverem, majd hozzáadom a margarint és a magvajat, és elkezdem összemorzsolni. Zsiradéknak mindenhova jutnia kell, de el kell tűnnie a lisztben, aztán negyed bögrénként (olyan 4 evőkanál) hozzáadom a vizet, és mikor nagyjából összeáll a tészta, a pultra borítom, és egynemű gombóccá gyúrom. Aztán beteszem a hűtőbe minimum 30-40 percre, de bevallom, gyakran ott éjszakásztatom. 

Amikor kiveszem a tésztát hűtőből, a sütőt előmelegítem 180 fokra, egy tepsit kibélelek sütőpapírral, aztán a pultra öntöm dermedt alapot, és várok néhány percet, hogy kicsit puhábbá váljon, majd alaposan átgyúrom. Nem kell megijedni, morzsálódik, törik, ha szükséges, vizezzétek be a kezeteket, akkor jobban összeáll, majd olyan egy centi magasra kinyújtom. Óvatosan kell vele bánni, és a széle közben reped, ezért azokat a nyújtófával mindig kicsit vissza és összetolom. Ez a jelenség normális.
Aztán, ha megvan a téglalapom, olyan 1 teáskanál vizet - vagy növényi tejet - maszatolok el a tetején, és megszórom köménnyel, mákkal , valmaint szezámmaggal, aztán meg is lapogatom, hogy több tapadjon rá. Ezután egy derelyevágó segítségével kisebb rudakat vágok, és a forró sütőbe tolva olyan 30-35 perc alatt megsütöm - méret függő is, 20 perc után érdemes időnként ellenőrizni.

A teteje ropogós, belül puha, omlós, egyáltalán nem zsíros, a magoktól teltebb ízű, enyhén sós és nekem legalábbis, rendkívül finom. Szerintem érdemes kipróbálni. Akár ebben a formában, vagy kedvetekre átalakítva.

* Eredetileg 3/4 bögre kesut, 3/4 bögre mandulát, 3/4 bögre napraforgóbelet és 1/2 bögre diót pirítottam meg - először a nagyobb magokat, majd amikor majdnem kész volt, hozzáadtam a napraforgót is - és aztán a szokásos módon készítettem belőle magvajat. Érdekes, mindenféle, de nem túl karakteres íze lesz, és ami fontos, sokkal hamarabb elkészül. Természetesen ebből azért jóval több lesz, mint amit ebben a receptben felhasználtam.

** Az útifű maghéj miatt kellett bele ennyi víz, el is hagyható, de ezzel is növeltem a lazaságát, morzsalékosságát. Víz helyett használhatót növényi tej, de a legjobb valamilyen növényi joghurt, csak kifogytam belőle.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése