Csicsókás szejtán, zabkásával

Hogy miért ez a kombináció? A Szatyorboltból igen finom csicsókát kaptam, amiket héjastól megfőztem, úgy könnyebb pucolni, csakhogy három darab kimaradt a tepsis sütésből. Ugye már meg voltak főve, elálltak még két napot hűtőben, de természetesen fel kellett használnom őket, mert ételt kidobni szerintem vétek. 

A zabkását mindenki édesen ismeri, és úgy is szereti, de nagy kedvencem sóval is, és mivel meguntam a rizst, a csicsóka pedig nem volt annyi, hogy helyettesítse a köretet, gondoltam egy merészet és zabkását főztem köretnek. 

Hozzávalók:

- 4 nagy szelet szejtán (kb. 10-12 dkg);

- 3 db csicsóka;

- 2 db nagyobb sárgarépa;

- 1 kis fej vöröshagyma;

- 1 gerezd fokhagyma;

- 1 dl rizstej (vagy más növényi tej);

- 2 ek kókuszzsír;

- 1 tk erős paprika krém;

- só, bors. 

A kásához:

- 1  bögre zabpehely;

- kicsit kevesebb mint 3 bögre víz;

- só.

A szejtánt csíkokra, a zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. Kókuszzsíron megfuttattam a hagymát, rádobtam az apróra vágott fokhagymát, beletettem a szejtánt. Amikor az is megpirult rádobtam a sárgarépát és a csicsókát. Ez utóbbit nekem még sosem sikerült teljesen puhára főzni, amit nem bánok, van fogam, és bár enyhén édes íze van, tökéletesen illik sós ételekbe is. 

Sóztam, borsoztam, néhány perc pirítás után bele tettem az erős paprikát, jól elkevertem és felöntöttem a tejjel. Nem kell megijedni, nem lesz édes igazán, addig kell főzni, míg a tej teljesen elforr. Az édessége omlósabbá és karakteresebbé teszik a sós-erős kombinációt.  

Közben a zabpelyhet egy fazékba öntöttem, felengedtem a vízzel. Nagyjából háromszoros vízzel számoljunk, de célszerű a harmadik bögrét csak feléig engedni. A víz ugyanis pótolható, ha túl sűrű az állaga, de ha túl lágy lesz, akkor tényleg masszává kell főzni, hogy beürüsödjön, és azt én azt már nem igazán szeretem. Megsóztam, és folyamatosan keverem. Amikor nagy buborékokat pufogtat, és olyan az állaga, mint a tejbegrízé, akkor kész van.
Ezután csak  tálalás marad. A tej elfő, de az íze összekeveredik a fűszeres kókuszsírral, ami helyenként rácsurog a kására. Nagyon finom krémes, édes, sós és fűszeres egyszerre.

Én nagyon  szeretem a csicsókát is, aminek napraforgóra emlékeztet az íze. Ez nem véletlen, mert a két növény rokonságban áll egymással.

A wikipedia szerint:

"A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben."

Szóval érdemes belőle jó sokat enni. 

Különben zabkását végül Jamie Olivertől tanultam meg főzni (Igaz, ő nem készít sósan, de én szeretem. Gyorsan elkészül, laktató, és tökéletes köretnek.) mifelénk ugyanis nem volt divat, a tejes pedig folyton odaéget, ha nem álltam mellette. És néha még akkor is... Édesen is ugyanígy készítem. Sosem kap oda, de egy picit kevesebb vízbe főzöm, és amikor kész, akkor beleöntök 1/2-2 dl (mennyiségtől függ) tejet. Olyan forró, hogy felhörpöli. nagyon finom és krémes lesz.