Kinéztem reggel az ablakon, és úgy érzetem, hogy ebben a barátságtalan, szöttyögős és hűvös időben nem is indíthatnám jobban a napot, mint egy nagy pohár forró pomelo teával. A Kínában annyira népszerű ital egyszerre savanyú, édes és keserű. Talán elsőre különösen hangzik, de aki szereti a narancslekvárt, ezt is szeretni fogja, mert hogy gyakorlatilag erősen hajaz a lekvárra. Csak nem úgy hívják, és nem is kenik kenyérre, bár ha valaki szeretné, én biztosan nem tiltom meg. Viszont az tény, hogy az ízlelőbimbóid erősen dolgoznak, és van valami különös abban, ahogy megüt ez az ízkombináció, ráadásul még az illata is elképesztő.
Hozzávalók:
- 1 pomelo; - 1 kk só; - 100 g cukor; - 100g eritrit; - 1/2 kk őrölt és szárított gyömbér; - és víz.
Megmostam a pomelót - hozzá tenném, hatalmas volt, majdnem akkora, mint egy focilabda -, a külső színes héját zöldséghámozóval lehúztam - nagyjából a felére lesz szükség, a többi részét felhasználhatjuk pl. hajöblítésre, illatosításra -, vékony csíkokra vágtam, majd olyan 2 deci vízbe elkevertem a sót, és ebbe áztattam a csíkokat. Állítólag elveszi a keserű ízét, nos, nem igazán, de mérsékeli valamelyest.
Ezután kifejtettem a pomelo húsát, egy fazékba tettem, és hozzá adtam a leszűrt, átmosott héjat, a cukrot, eritritet és a gyömbért. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepte, és közepes lángon főzni kezdtem. Ezen a ponton nem igényel sok törődést, de ahogy a víz el kezd párologni, és a pomelo összeesni, a lángot kisebbre kell venni, és időnként érdemes átkeverni, hogy ne égjen le. Egészen le kell főzni a vizet, sürű, lekvárszerű állag a cél.
Nos, az első adag megtöltött egy félliteres üveget, de mint írtam, igazán hatalmas volt. Mivel gyorsan fogyott, vettem még három pomelót, amik normális méretűek voltak, és a háromból összesen 9 deci jött ki, szóval 3 deci közül várható az adag. Nyilván a gyümölcstől függ a végleges íz, ha túl édes, adjatok hozzá kis citromlevet, ha nem édes, agavé szirupot. Fogyasztani forró vízben elkeverve ajánlatos.
Tudtam, hogy az eredeti receptet csak nyomokban fogom követni, és nem csak azért, mert mézet használnak - azt egy az egyben ki lehet váltani bármilyen növényi sziruppal -, hanem azért, mert az eredetileg 300 gramm cukorhoz még 200 gramm(!) mézet adnak, ami így együtt mindenki cukorszintjét feltolná csillióra. Kompromisszumot kötöttem magammal, és azért, hogy állagra is rendben legyünk, meg az inzulin szintem se szökjön a magasba, visszavettem kicsit az édesből, és a cukor felét kiváltottam eritrite - ezért világosabb a színe, mert az eritrit nem karamelizálódik. Az sem nagy titok, gyömbér sincs eredetileg benne, szóval kövessétek a példámat és alakítsátok a végeredményt a saját ízléseteknek megfelelően.
A receptet az alábbi videóból tanultam, amihez angol feliratot találtok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése