2015. április 27., hétfő

Vegán sajtos csiga

Találtam a Vegavarázson egy receptet, ami ugyan vegetáriánus, de annyira guszta volt, hogy viszonylag rövid gondolkodás után egyszerűen veganizáltam. Mivel épp tönköly kockát készítettem, csak annyit tettem, hogy a fél kiló lisztből készült tésztának lecsíptem a felét, és egy új, alternatív módon felhasználtam, elvégre krémsajt receptem már van. És előre jelzem, nem szükséges leveles tésztát készíteni hozzá, egy sima zsíros tészta is megteszi, de mióta rátaláltam erre a módszerre, egyszerűen rajongom érte, szóval nagyjából mindent így sütök.

Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg tk tönkölybúza liszt + a nyújtáshoz;
- 3/4 tk só;
- kb. 1-1, 1/5 dl víz;
- 1/2 cs élesztő;
- 5 dkg kókuszzsír. 

A krémhez:
- 1/4 bögre kesudió;
- 1 bögre meleg víz;
- 2 ek tápióka keményítő;
- 1-3 ek friss citromlé (ízlés szerint);
- 1 ek inaktív sörélesztőpehely;
- 1 kk füstölt paprika (vagy folyékony füst);
- kb. 3/4 - 1 tk só;
- bors;
- 1 nagy szál újhagyma.
A krémsajttal kezdek. Turmixba pakolom a kesut, keményítőt, inaktív sörélesztőt, citromlevet,  sót borsot, paprikát, felöntöm vízzel és alaposan összekeverem, hogy semmi ne maradjon benne darabos, majd folyamatos kevergetés mellett felfelhőzöm. Egy öt-tíz perc alatt tökéletesen besűrűsödik, aztán edénybe öntöm, megvárom, míg kihűl, és mehet a hűtőbe.
A tésztát zsiradék nélkül összegyúrom, és a kerek, rugalmas cipót hűtőbe teszem olyan 2-3 órára. Amikor megkelt kinyújtom, a zsírt a tészta közepére teszem és ráhajtom a két szélét. Öt-hat alkalommal összehajtom, kinyújtom, majd újabb egy órára ismét hűtőbe teszem, és közben apró vágom az újhagymát.  

A tésztát a második pihenés után kinyújtom, majd újra hajtogatom még  néhány alkalommal, ezután olyan vékonyra nyújtom, ahogy csak tudom - 2-3 mm -, megkenem a krémsajt kétharmadával (a maradék tökéletes lesz például szendvicsbe), úgy hogy a tetején kihagyok egy ujjnyi helyet, így nem fog kifolyni a töltelék, és megszórom újhagymával. Feltekerem a tésztát, összecsípem a végeit, és lisztezett tálcán újabb egy órára hűsölni küldöm.

Pihentetés után egy cérna segítségére olyan másfél centis karikákra vágom - nagyon lágy lesz a krémtől, nem kell megijedni, legfeljebb ujjal ki egyengetni a megfelelő alakra -, majd előmelegített forró sütőben  (6-os fokozat a 10-ből) nagyjából 25 perc alatt megsütőm, és egy-két percig grillezem a tetejét, mivel ez a krémsajt nem ugyanolyanan, mint az állati származékból készült.

Na most, az eredményről csak annyit, hogy én szerettem volna hozni belőle ebédre, de nálam járt a húsevő bátyám, és a tenyérnyi korongok, amiből 14 darab lett, hogy, hogy nem, egyszerűen csak elfogytak... Különben a füstölt íz elhagyható, de tudjátok hogy van ez, egy kis pikáns ízbe nem halt még bele senki. És ha rám hallgattok, egyből dupla adagot készítetek belőle!


 

2015. április 26., vasárnap

A legjobb szendvics - szejtán - betét

Tudom, tudom, mindenkinek meg van erre a saját verziója, így kissé nagyképű kijelenteni valamiről, hogy ez a legjobb, de az elmúlt 15 évben rengeteg szejtán receptet kipróbáltam - több félét találtok nálam is, akár alapreceptet, akár készételt -, de ez az a variáció, amit nagy örömmel szuszakolok kenyér szeletek közé. Tökéletes sertés vagy marhahús helyett giga szendvicsbe, japán típusú egytálételekbe - hot potba -, bármilyen "húsos" salátába vagy akármilyen köret mellé. 

Hozzávalók:
- 400 g kész szejtán ezúttal innen;
- 2-3 ek szójaszósz;
- 1-2 ek Heinz Classik Barbecue szósz;
- 1 ek balzsamecet;
- 2 ek olaj (most barackmag);
- 3 gerezd fokhagyma;
- só, bors, opcionálisan csili. 

A szejtánokat amennyien vékonyra csak tudom, felszeletelem. Fogok egy nagyobb zacskót, belepakolom, ráteszem az apróra vágott fokhagymát és az összes hozzávalót. A sóval érdemes csínján bánni, mert a szójaszós is sós, bár ez a recept kimondottan jól működik sós szeletekként.
Bekötöm a zacskót, alaposan átforgatom a bennlévőket, hogy mindenből jusson mindenhova, majd 4-5 órára, még jobb, ha egy éjszakára hűtőbe teszem az egészet. Időnként újra átmasszírozom a begyömöszölt szejtánokat, és türelmesen kivárom az időt - 2-3 óra után, ha túl nagy lett az adag, vagy eleve duplát készítek, le lehet fagyasztani, jól jön majd, amikor kell -, és tapadás mentes edénybe olyan 10-15 perc alatt átpirítom őket. 
Nem szeletenként sülnek, egybe teszem bele az adagot a páccal együtt,  és kevergetem, mintha zöldség lenne. A szeletek vékonyak, puhák, nagyon ízesek,  hajlanka ide - oda, közben rájuk pirul a finom szósz. Egy jó kupacot szendvicsbe rakok és nagyon jóízűen elfogyasztom.   


     

2015. április 18., szombat

Fodros keles pogácsa

A BIRS szatyrok lényege, hogy abból főzöl, amit kapsz. Ez mind szép és jó, de most annyi fodros kelt kaptam, hogy a hűtőbe alig tudtam benyomni, két polcot foglalt el, szóval kezdeni kellett vele valamit. A leveleket le szoktam szedni a vastag középső száráról, és beteszem zacskóba, onnan pedig turmixba ugranak, de ennyit nem tudok meginni. Szóval egy részét megmostam, és a levelek középső szárát is kivéve lefagyasztottam - egy darabig nem lesz több, smoothie-ba és tésztával is imádom-, de még mindig maradt két kisebb fej...

Hozzávalók a tésztához:
- 500 g tk kenyér búzaliszt + a dagasztáshoz;
- 5 ek inaktív sörélesztőpehely;
- 1 cs szárított élesztő;
- 1+1/2 tk só;
- 1 tk agavészirup;
- 300 ml víz;

A belevalóhoz:
- 200 g fodros kell;
- 3 nagy gerezd fokhagyma;
- 4 ek kókuszzsír;
- 1 tk só;
- bors.


Langyos vízbe tetszem a szirupot és belekevertem az élesztőt, majd lefedve félreteszem. A lisztet az inaktív élesztővel, sóval összekeverem, és a felfutott élesztővel, vízzel összekeverem. Ha szükséges, kevés lisztel hozzáadásával olyan öt-hét percig dagasztom, és amikor sima gombóc lesz beteszem a hűtőbe kelni. Minimum két-három órára, de a négy-öt még jobb. 
Ezalatt a fodros kelt alaposan megmosom, lecsöpögtetem, kiveszem a szárát, és felaprítom három nagy gerezd fokhagymával együtt. Kókuszzsírban megpárolom sózom, borsozom és félreteszem teljesen kihűlni. 

A kivett tésztát átgyúrom, kinyújtom - ez az eljárása ugyanaz, mint a tönköly kockák esetében volt, csak nem simán kókuszzsírral töltöm. A tészta közepére teszem a fodros keles keverékkel, és a két szélét ráhajtom. Ezután a tésztát feltekerem/összehajtom, újra kinyújtom, feltekerem/összehajtom és így tovább. Legalább öt-hat alkalommal, és ha van időm, érdemes újra hűtőbe tenni egy órára, majd ismét nyújtani és hajtani még néhány alkalommal.

Ezután begyújtjuk a sütőt, kiszaggatjuk a tésztát a kívánt nagyságra, sütőpapíros tepsire rakom és hűvös helyen hagyom fél órát pihenni. Ezután beteszem a sütőbe  és 25-30 perc alatt készre sütöm.

Ha nincs kéznél fodros kel, a pogácsa tökéletesen jól működik spenóttal, újhagymával, medvehagymával, de ez utóbbi esetben nincs szükség fokhagymára, és egyik esetében sem szükséges feltétlen előpárolni, a kel viszont nagyon erős erezettel rendelkezik, és mivel úgy jó, ha teljesen puha, kihagyhatatlannak tűnt a dinsztelés. Ha más adalékot választotok, a zsírt oszlassátok el a tészta közepén, szórjátok meg az aprított zölddel, amit előtte enyhén sóztatok borsoztatok.
Nem szoktam megkenni a tetejét semmivel, nélküle nagyon kellemesen ropogós lesz, viszont könnyű, puha és ízes a közepe. Nem lesz annyira leveles, mint egy hagyományos pogácsa, de a képeken jól látszik, mennyire laza. A víz kiváltható növényi tejjel is, mert attól még lazább lesz, de vízzel is kiváló eredményt kapunk. Kihűlés után, frissen a legjobb, de a zsír miatt pár napig puha marad. 

Banános muffin

Ritkán kívánom az édességet, de amikor kipattan a fejemből az ötlet, azonnal kell gondoskodnom magamnak valamiről. Ilyenkor kapóra jönnek a már félig kész, meglévő dolgok. Például a lisztkeverék, amit az amerikai palacsintához szoktam csinálni, és majdnem mindig bekeverve csücsülnek a száraz összetevők egy kis vödörben. Azt használom, ami van, és mivel a növényi tejekből épp kifogytam, elővettem a második legjobb dolgot, az érett banánt. Egyből előre bocsájtom, nem tudom, hivatalosan muffinoknak minősülnek-e, viszont úgy néznek ki, Ráadásul nagyon finomak, hiszen a tészta könnyed, levegős és édes lesz.    

Hozzávalók:
- 1 nagy, érett banán;
- 6 púpos evőkanál lisztkeverék innen;
- 1 ek almaecet;
- 4 cl kókuszolaj;
- 6 kk friss meggy lekvár.

Maga a recept rendkívül egyszerű, és gyors. Előveszem a muffin sütőformámat, hat kis lyukba papírt teszek és bekapcsolom a sütőt. A banánt villával egészen pépesre töröm, belekeverem az olajat, az ecetet és kanalanként hozzáadom a lisztkeveréket.
A massza felét szétosztom a formákban, ráteszek egy-egy teáskanál frissen főzött meggyet - vagy olyan lekvárt, amilyet szeretnék -, ráteszem a massza maradékát és hetes fokozaton a tízből nagyjából 20-22 perc alatt készre sütöm.  

Ezek nagy formák, és nagyjából a feléig ér el a nyers massza, sütés közben megemelkednek, de akkor sem folynak ki. Bár hozzáadott cukrot nem tartalmaz, de fontos, hogy olyan banánt válasszunk, aminek a külsejét már nagy barna foltok díszítik.

Mivel a nagyikámtól a hat évvel ezelőtt kapott lekvárt nem olyan rég dobtam ki, egyértelmű, az én háztartásomban nincs szükség lekvárra, nem eszem meg. Szeretem, csak édeset ritkán kívánok, lekvárt pedig még ritkábban. Venni nyilván nem fogok, amikor könnyen elkészíthetek egy friss adagot. Egy bögre mirelit meggyet néhány evőkanál vízben odateszek főni, ízlés szerint adok hozzá vanília eszenciát, citrom levet, héjat és esetleg agávészirupot. Addig főzöm, míg teljesen összeesik, nem nyers többé, de még meglehetősen darabos. Csak az ízléstekén múlik, hogy ez a pont mikor jön el, és mennyire sűrűn szeretitek.

2015. április 11., szombat

Hagymás kenyérlepénykék

Az alábbi recepthez hasonlót rengeteget láttam már indiai oldalon, de ez most mégis egy ázsiai hölgytől, Marytől, a Mary's Test Kitchen YouTube csatornáról származik. Gyors, egyszerű és nagyon finom.

Hozzávalók:
- 1, 1/3 bögre + a gyúráshoz szükséges tk kenyérliszt;
- 1/2 bögre forró víz;
- 1/2 tk só;
- 1 szál újhagyma zölddel együtt;
- 2-4 cl olívaolaj.

A lisztet a sóval összekeverem, hozzáöntöm a vizet, és mivel forró egy nagy evőpálcika segítségével
összekevertem. Mire összeáll, meghűl annyira, hogy kézzel tovább dagasszam, megszórom a tetejét lisztel és hadd szóljon - 3-4 perc elég hozzá. Nem lesz teljesen sima, semmi gond, le kell takarni a tetejét és olyan tíz-tizenöt percre félretenni. 
Összevágom a zöldhagymát és félreteszem. 

A tésztát aztán nyolc egyenlő gombócra szakítom és kevés lisztel kis, sima gombócokká gyúrom. Veszek egyet, kinyújtom, a tetejét megkenem olajjal, megszórom a hagymával, és szorosan feltekerem. 

A kis hurkák végeit összecsípem és feltekerem, mint egy csigát. Ezt megismétlem nyolc alkalommal, majd az elsőt lisztezett deszkán kinyújtom olyan vékonyra, ahogy csak tudom. Tenyérnyi lepények lesznek belőlük.
Minden lepény tetejét pár csepp olajjal megkenem, és egy tapadásmentes, forró edényben, olajos felével lefelé beteszem sütni. Folyamatosan buborékosan emelkedik a tésztám, olyan fél perc múlva megfordítottam, és egy spatulával lenyomkodom a tésztát. Aranybarnára sütöm mind két oldalát, hozzávetőleg 4-5 perc alatt, rácsra helyezem, hogy meghűljön, és lehet is enni.

Szerintem zseniális lett. Négy lepénynél kevés sót hintettem az edénybe, mielőtt beletettem, de ez nem kötelező, csak sósabb lesz kicsit, mivel a tészta maga nem az. A lisztbe keverhettek fűszereket, de így is - az édes és sós újhagymás íz együtt - valami fantasztikus. Fehér lisztel nyilván kicsit lágyabb az eredmény, de annyira egyszerű és gyors recept, no meg finom, hogy mostantól rendszeres vendég lesz nálam.