2014. október 18., szombat

Élesztőpástétom, azaz vegán kenőmájas - Öntettől a krémig #18

Szeretünk mindenféléket kenyérre kenni, és azt is szeretjük,  ha jó íze van. Ennek a receptnek az ötlete a hagyományos élesztőpástétomból született. Azzal a különbséggel, hogy inaktív sörélesztő az alapja, ezért candidások is ehetik, sokkal hamarabb elkészül, és az íze inkább emlékeztet a májkrémre. Legalábbis engem.

Hozzávalók:
- 1 csésze inaktív sörélesztőpehely;
- 1 ek tápióka keményítő;
- 2 csésze víz
- 1 +1/3 csésze szárított, élesztő nélküli teljes kiőrlésű kenyér/zsömle kocka (vagy 10-12 dkg zsemlemorzsa);
- 1 fej hagyma;
- 1 ek olaj;
- 1 tk só, 
- 1 kk bors, 
- 2 tk majoránna, 
- 1 tk pirospaprika.

Az alaprecept elkészítése igen egyszerű. A hagymát apró kockákra vágom, és olajon egy csipet sóval üvegesre párolom. Erre öntöm rá az élesztőpelyhet és az étkezési keményítőt, jól elkeverem és megszórom az őrölt pirospaprikával. Felöntöm vízzel, felforralom és két-három perc után hozzáöntöm a kenyérkockákat. Sózom, borsozom, hozzá adom a majoránnát is és nagyjából 8-10 percig hagyom rotyogni. Ha estleg a kenyér nem ment szét, a botturmixom segítségével pépesítem, és már csak meg kell várnom, hogy kihűljön. 

 

Ez különben mindenkinek tanácsolom. Melegen teljesen más íze van, nem érdemes nagyon kóstolgatni, és nyugodtan használjatok kevesebb fűszert, mert ez elég borsos lesz, és bármikor lehet sózni, borsozni. Különben hatalmas adag, több mint 60 dkg lesz, ezért általában még langyosan felezem vagy harmadolom, és különböző módokon tovább ízesítem. Nálam a fekete olajbogyó-bazsalikom kombináció az egyik nyerő, de kiváló különböző zöldfüszerekkel, mustárral és apróra vágott pirított gombával is.
A kenyér kiváltható lenmag-, tökmag-, és/vagy szezámmagliszttel. Ezektől természetesen más lesz az íze, de így glutén mentes is, és tagadhatatlanul finom. És érdemes kipróbálni zabpehellyel is.

A májkrémes jellege mellett van egy fajta sajtos, savanykás utóíze is, ezért passzol olyan jól erősebb, fanyarabb ízesítéssel és salátákkal. Én ebből készítem némi fűszer és zsemlemorzsa hozzáadásával a "májgaluskámat" is.
Különben nagyon sűrű, ízlés szerint hígítható még fél vagy egy csésze vízzel, esetleg felezhető a kenyér mennyiség. Bátran dolgozzátok át a saját ízlésetek szerint.

2014. október 11., szombat

Melegszendvics és más problémák


Akkor beszéljünk a melegszendvicsről, és a magam részéről úgy általában is csacsognék, mert ez is egy olyan téma, ami néha kérdéseket, értetlenkedést és indulatokat kavar vegán és nem vegán körökben egyaránt. Hogy miért? Alapvetően kétféle irányzat uralkodik közöttünk, vagyunk azok, akik nagyon szeretünk kipróbálni minden újat, tobzódunk a varázslatos ízekben, de időnként szívesen elevenítjük fel gyermekkorunk emlékeit. És persze létezik egy másik oldal is, ahol nem értik meg, minek hajszoljuk a régi, állattetemekben feredőző életünket. No persze húsevő embertársaink is értetlenkednek, hiszen mi az hogy vegán sajt, amikor abban nincs semmi, amiből eredetileg származik a sajt. A válasz az én olvasatomban különben igen egyszerű: ezek az ételek, mint például a sóban főtt burgonya, vajjal és hagymával, a gyerekkoromat jelentik. A hosszú, hideg, téli estéket, amikor hétfőnként még nem volt tv, és az egész család kártyázott vagy olvasott. 

Számtalan alkalommal előfordult, hogy vajas-szalámis kenyér, és egy bögre tea került az asztalra, vagy pirítósoztunk, vajjal és fokhagymával, esetleg jött a melegszendvics. Ezek voltak gyermekkorom legmeghittebb pillanatai, és ahogy öregszem, ahogy a szüleim idősödnek, fájó nosztalgiával gondolok rájuk. Nem hiszem, hogy ez baj lenne, főleg azért nem, mert megtaláltam azt a megoldást, amivel mindenki jól jár. 

A vajat kókuszzsírral, vagy hűtőben tartott, kocsonyásra dermedt olívaolajjal helyettesíthetem, a sajt kicsit trükkösebb, mégis megoldható. Megolvad, szét és kifolyik, ahogy a fenti képen is látszik.
Először is léteznek készen kapható vegán sajtok, amiket alapvetően két típusba oszthatunk. Itt vannak a szója alapú sajtok és az egyenesen mindenmentesek. Véleményem szerint az első csoportben lévők finomabbak, mert a szója tej könnyen savanyítható, amivel kiváló alapanyagul szolgál a különböző vegán sajtoknak. 

Igaz, hogy ezek elég drágák, de nagy szerencsék van néhány blogot vezető kreatív vegán miatt, ugyanis meglehetősen sok különböző receptet talál az ember fia-lánya, ha elég kitartó, kreatív és beszél idegen nyelveket. Bár néhányat azért már hazai oldalon is leltek, és nálam is akad egy-két példa.

A probléma meg van oldva. Azok a receptek, amik tartalmaznak agar-agart, sűrítőket, egészen biztosan megolvadnak, és ki vagy lefolynak a kenyérről, rápiríthatóak, és ha mégsem, hát az íze akkor is jó.

És ha ezen túl vagyunk, beszéljünk magáról a melegszendvicsről is, amihez ebben az esetben semmi különlegeset nem használtam. Fogtam négy szelet teljes kiőrlésű kenyeret, megkentem a belsőoldalukat avokádóval, leheletnyit megsóztam, rádobtam pár szelet, karikákra szedett póréhagymát, néhány szelet koktél paradicsomot. Rá került egy szelet vegán mozzarella, kevés bors és szárított bazsalikom, aztán ráfordítottam a kenyér azon felét, ami avokádós, és szendvicssütőben megpirítottam. Szóval nincs benne semmi extra, semmi ördöngösség, mégis nagyon jól esik. Akkor pedig miért ne egyem?


És igen, néha régi emlékek után, valamilyen húsról nevezzük el az ételeinket. Hogy miért? Mert arra emlékeztet az íze, vagy éppen pont olyan, mert jól esik azt mondani a családnak, barátoknak, kollégáknak, főleg, ha hasonlít is, és ezzel az ember nem lóg ki. Amikor a sógornőm vadast készített, én pedig épp mentem hozzájuk, azt mondtam, jó, akkor én is azt főzök.
Amikor azt mondtam, napraforgós, citromos, inaktív sörélesztőpelyhes tésztát eszem, mindenki csak pislogott, de amikor úgy helyesbítettem: vegán sajtos-tejfölös tésztát, egyetértően bólogattak. Legfeljebb megkérdezték, mit is jelent nálam az, hogy tejföl. A házi májkrémemről nem is beszélve, aminek semmi köze a májhoz, mégis kitűnő kenyérre, vagy akár májgombóc galuskához. Szóval ennyi. Én tudom, hogy nem májat eszem, te is tudod. Nem a név teszi az ételt, hanem azok a dolgok, amikből áll, minden más csak nyitottság kérdése.



2014. október 1., szerda

Házi műzli, maradékokból

Minden vegán, aki maga készíti a betevő növényi tejét, előbb-utóbb szembesül azzal, hogy a visszamaradt darálékok elborítják a hűtőjét. A kérdés, hogy mit lehet kezdeni velük, mindig aktuális. Itt egy ötlet, ami segít eltüntetni a magfélék és kókusz maradékokat, készítsünk például müzli szeletet.

Hozzávalók:
- 10 dkg mandula  (fele daráék, fele egész szem);
- 20 dkg kókuszreszelék;
- 10 dkg datolya;
- 15 dkg aszalt szilva;
- 2-3 nagy aszalt füge;
- 1 alma;
- őrölt fahéj;
- vanília aroma;
- opcionálisan a mézes ízhez 1-2 ek agave szirup.

Az almának kiveszem a magházát, összedarabolom, és az egész mandulák kivételével, minden mással együtt beleteszem a robotgépbe, majd lassú fokozaton összeaprítom - nekem a jégdaráló funkció vált be. Amikor kellően ragadós, krémes az állaga, hozzá teszem az egész mandulákat - éppenséggel mozsárban, vagy kalapács segítségével is összetörhetőek -, így lesz min rágódni is. 

Fogok egy téglalap alakú edényt, sütőpapírt vágok bele úgy, hogy az oldalát is takarja, és az ujjaim segítségével egyenletesen elnyomkodom, majd, mivel aszalóm nincs, a sütőm legalsó fokozatán, nyitott ajtónál aszalom, vastagságtól függően 45-80 percet. Kihűlés után kívánt alakra szeletelhető, és már vihetitek is ebédre.
Lehet nyersen is enni, de az alma miatt nedvesebb a massza, tehát az aszalás ajánlott, és így tovább eláll. Nem mellesleg finomabb is, mert valahogy összeérnek az ízek.

A pép állaga függ sok mindentől, leginkább a hozzá tett alapanyagok állagától, ezért ha nem áll össze, nyugodtan tegyél még hozzá valamilyen gyümölcsöt, ha túl híg lesz, mehet bele gesztenye, mandula, kókuszreszeléket, esetleg zabpehely, kakaópor, vagy amit csak kívánsz. Ha nem ragad eléggé, jöhetnek még aszalványok. És ha már aszalványok, ezek mind biok voltak, mert így nem volt bennük hozzáadott cukor, fényezőanyag és egyéb adalék.

Túl azon, hogy eszméletlen finom lett, a fahéj és alma miatt olyan illata volt, mint a karácsonynak. Kollégáimmal leteszteltettem, nekik is nagyon ízlett. Ezt némileg bátorításnak vettem, és hamarosan hozzákezdek mindenfélét kevergetni. Kakaót, étcsokit, másféle gyümölcsöket, magokat, ízeket. Mindenkit arra bátorítok, hogy legyen kreatív és kísérletezzen.
És ha ez megvan, tekerjétek kis sütő-, vagy zsírpapírba, és kis szalaggal átkötve igazán édes kis csomag az ételtartó dobozotokban.