2013. december 27., péntek

Karácsonyi menü

A karácsonyi menü minden háztartásban központi kérdés. Enni ugyanis a legtöbben szeretnek, az évnek eben a szakában pedig egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. Vegánként kiesnek a hagyományos ételek, és mivel nem itthon töltöttem a szentestét, már kész tervel érkeztem 23-án édesanyámékhoz. Előre eldöntöttem, hogy gesztenyével és gombával töltött tofut fogok készíteni. Azt beszéltük meg, hogy még aznap este elugrunk vásárolni, de azért vittem magammal néhány hozzávalót, szejtánt, zabtejszínt és tofut, mert ez utóbbit csak a helyi DM-ben lehet kapni, ami már zárva van este.
Nyolc után gördült be a vonatom, nem mentünk hát sehova, de édesanya rendkívül sok dolgot vásárol, és miután szemrevételeztem a készletet úgy döntöttem, nem is megyünk holnap sehova. Kreatívkodom abból, ami van és íme az eredmény:

Sütőtökkrémleves pörkölt dióval 


Hozzávalók:
- 1 közepes sütőtök;
- 2 dl zabtejszín;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 2 marok dió;
- só fahéj, olívaolaj és víz;

Normál körülmények között a tököt szeletekbe vágtam volna és sütőben fél óra alatt készre sütöm, de a sütő foglalt volt, így egy nagyobb lábasban kis olajat hevítettem és rádobtam a kockákra vágott tököt. Pároltam olyan 5-10 percig, aztán rádobtam az apróra vágott fokhagymást és amikor érződött az illata, hát megsóztam és felöntöttem vízzel.
Amikor a tök puha lett botturmixszal pépesítettem, beleöntöttem a tejszínt, még egy kis vizet és a fahéjjat, jól elkevertem és összeforraltam.
A diót még előző nap beáztattam, most csak jól lecsöpögtettem és kicsit összetördelmet, majd egy száraz serpenyőben megpirítottam.
Rendszerint pirított tökmagot eszem hozzá, de gazdálkodjunk abból, ami van, és a dió karaktere tökéletesen passzolt a leveshez, ezért ezentúl is így készítem majd. 

Zöldségekkel pirított szejtán


Hozzávalók:
- 15 dkg szejtán;
- 15 dkg laskagomba;
- 1 fehérhagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- 1 kaliforniai paprika;
- 1/2 csomag petrezselyem;
- só, bors, kevés olívaolaj.

A szejtánt, gombát, paprikát és a hagymát szeletekre, a fokhagymát és a petrezselymet apróra vágtam. Kevés olajat hevítettem, rádobtam  a hagymát, amikor üveges lett, a fokhagymát is, gyengén lesóztam, és beletettem a szejtánt is. Amikor egy kicsit megpirult egyszerre hozzáadtam gombát és a paprikát. Sóztam, borsoztam, néhány perc után, amikor minden kicsit megpárolódott, de a paprika is még ropogott, elzártam a gázt és rászórtam a petrezselymet. Elég forró volt minden, hogy kicsit megfonnyadjon, és kiadja az ízét, de nem égett vagy főtt teljesen meg.

Balzsamecetes sült cékla


Hozzávalók: 
- 3 kisebb cékla;
- 2-3 ek balzsamecet;
- olaj; egész köménymag.

A céklákat megpucoltam és nagyjából egyforma kockéákra vágtam. Beletettem egy tepsibe, meglocsoltam egy kevés olajjal, balzsamecettel, megszórtam köménymaggal, lefedtem a tepsit és fél óráig sütöttem. Aztán levettem a takarást, és néhány perc alatt megpirítottam. A cékla kellemesen ropogott, a balzsamecetes olaj gyakorlatilag rásült. Meg sem sóztam, szerintem ugyanis nem kell rá, de aki gondolja, meghintheti finoman.

Petrezselymes rizst készítettem a szejtánhoz és a céklához, fehéret, mert édesanyámnál nincs barna, azzal ettem. Nagyon finom volt, még mamimnak is ízlett, bár ő marad azért a húsnál. Minden sajna nem lehet tökéletes, mindenesetre az ebédje így mégiscsak húsmentes lett.







2013. december 24., kedd

Vega ünnep alkalmából egy kis összegzés

forrás
Ugyan még nincs itt az új év, nem ez lenne a számadás ideje, de ez az első karácsonyom vegánként, és némileg izgulok, mert szeretném, ha a családom is megkóstolná, amit főzök. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy már majdnem fél éve étkezem vegánkét, és ez szép lassan átformálta/formálja a háztartásom minden szegmensét. Anyagilag nem engedhettem meg magamnak, hogy kidobáljak minden nem vegán cuccot, de ami kifogy vagy tönkremegy, az helyett már új, állat és kifogásmentes terméket veszek. Így ugrott a több éve használt samponom, tusfürdőm, testápolóm. A hajbalzsam helyett ecetes öblítést használok, a kézmosó szappanomba sem hallt bele senki és így tovább.

A családom végérvényesen belátta, hogy ez már nem fog változni. Nem egy felmerülő hóbort volt, amit csak úgy, mint egy seregnyi más dolgot, egy reggel kirángattam a semmiből, és nem is az a célom, hogy megőrjítsem vele őket. Lassan a legtöbben főztek már a környezetemben valami teljesen vegánt, kedves kollégától kaptam tökéletes vegán édességet és miklullásra olyan télapót, amit megehetek. A főnöknőmtől pedig olyan mikulás csomagot, ami telis tele volt mogyoróval, mandarinnal, teát is kaptam, és bár tett bele pár szem szaloncukrot, meg egy kis mikulást is, csak nekem nem akarta kihagyni, de azt elcseréltem egy kolleginával, és így mindenki jól járt. 
Az a tapasztalatom, hogy próbálnak rám odafigyelni. Nem értik egészen, talán nem is akarják, de velem szemben toleránsak, nem hülyéznek le, érdeklődnek és én válaszolok (a vegán sütiknek nagy sikere volt), megmutatom mit eszem, iszom. Adott esetben kóstolót is adok, és több kollágánál kivívtam némi elismerő pillantást az ízek miatt. 
A környezetem nyitottabbá vált, bár igaz, nem térítek erőszakosan senkit, hiszek a szabad akaratban és abban is, hogy mindenki képes változni, de erre senkit nem lehet kényszeríteni.

Most már beszélhetek tapasztalatról, és őszesegében még mindig az a helyzet, hogy sokkal több az energiám, jobban pörgök, könnyebben kelek, többet alszom. Megszűntek az alvászavaraim, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, bár az én életem sem mentes a stresztől, és néha felkapom a vizet, de ez a dolog a fejemben van. No de hé, senki sem tökéletes!
Néhány napja enyhén meghűltem, amit onnan gondolok, mert bár semmi tünetem nem volt azonkívül, hogy folyt az orrom, de allergiás semmire sem vagyok, szóval nátha volt. 
Aki ismer, az tudja, amikor én lebetegedem, talán az első két nap még be tudok menni dolgozni, de aztán úgy felmegy a lázam, hogy felkelni sem tudok. Ilyenkor 3-4 napot fekszem és alszom végig, ezután általában már gyógyultnak vagyok tekinthető, de azok a napok nagyon nehezek. Szó szerint lever a lábamról a betegség, és ezt most felváltotta 3-4 napnyi orrujjfás, nekem megérte.

Már egy ideje hullik a hajam, és ebben volt egy pár rendkívül intenzív hét, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni, tehát elindultam egy kivizsgálásra. Kiderült, hogy a B12 szintem nagyon alacsony, csoda, hogy nem vagyok kopasz, de ez bizony nem az elmúlt fél évben csökkent le ennyire, feltehetően már jó ideje szenvedtem ebben a hiányban, tehát most vitamint szedek, aztán megyek majd újabb kontrollra, és kiderül, hogy mi lesz. Mellesleg sokkal kevesebb hullik, mióta megemeltem a napi fehérjeszintemet, szóval lehet ebben benne volt a három bölcsességfogam, amitől hamarosan elköszönök, a csökkentett vitaminszintem és a kevés fehérje bevitel is, de most úgy tűnik, minden sínen van.

Megeszek egy sereg olyan dolgot, amit azelőtt vagy nem szerettem, vagy nem is hallottam róla, változatosabban étkezem, kevesebb szénhidrátot fogyasztok, abból is általában a teljeskiörlésű fajtát, burgonyát ettem a múlthéten. Fehér rizst még eszem, de már azt is nagy részben felváltottam a barna testvérével. Ezzel szemben rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszem, saját bejáratott zöldségesem van, akitől ajándékot is kaptam már.
Kísérletezgettem, próbálkoztam, és ezeknek egy részét veletek is megosztottam. Én nagyon élveztem, élvezem, nem tudom, ki hogy van vele, de főzni csak kreatívan érdemes. Minden, ami napi rutinná fejlődhet igényli a szabadgondolkodást, és azt hiszem ezért nem megy nagyon a sütés. Ott fix arányok és hozzávalók vannak, ez pedig engem gátol, de eldöntöttem, hogy rágyúrok erre a témára is. Szó szerint.

Most elköszönök, ideje elkészíteni a karácsonyi menüt. Mindenkinek boldog és békés karácsonyt kívánok, és kellemes pihenést! Hamarosan újra szórakoztatlak titeket.

2013. december 20., péntek

Brokkolis-spárgás quiche


A barátnőm készített nekem spenótos quiche-t, ami finom volt ugyan, de most már természetesen nem opció, hiszen tojást, vajat, tejet/tejszínt tartalmaz. Viszont reggel úgy ébredtem, hogy muszáj ennem egy brokkolis spárgásat. Rengeteg brokkolit és spárgát eszem, aminek az az oka. hogy szeretem mindkét zöldséget, miközben a barátaim, ismerősen jelentős része soha nem is evett sem egyiket és/vagy sem másikat.
Nos, az elhatározást tett követte, csak volt néhány problémám. Például nem találtam meg a quiche formám, amit már jó ideje nem is láttam, szóval előfordulhat, hogy még két költözéssel ezelőtt felejtettem ott az akkori exemnél, amiért érthető okokból nem megyek vissza, de szerencsére nem az a lány vagyok, aki könnyedén feladja, így tökéletesen megtette az ovális jénai is.

Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg liszt (vegyesen zabpehely és tönkölybúza);

- 10 dkg zsiradék, ami az én esetemben pálmazsír,
- 2-3 ek szója joghurt;
- víz, amennyit felvesz a tészta;
- 1 kk Himalája só.


Amik a töltelékhez kellenek:
- 15 dkg brokkoli;
- 10 dkg spárga;
- 3 nagy szál újhagyma;
- 6 db előre bepácolt szójalabneh (vagy más vegán sajt);
- 3 dl növényi tej;
- 2 dl szójajoghurt;
- 2 ek étkezési keményítő, Himalája só.


A pálmazsírt összemorzsoltam a tésztához szükséges alapanyagokkal, hozzáadtam a joghurtot és a vizet, átgyúrtam, cipó alakúra formáltam, fóliába bugyoláltam és beraktam a hűtőbe. Legalább 30 percet kell pihentetni, de nekem két órát csücsült ott.
Ezalatt a hideg rizstej felével, mert ez volt kéznél, elkevertem az étkezési keményítőt, mikróban két perc alatt(félpercenként megkevertem) besűrítettem, és felengedtem a hideg tejjel, beletettem a joghurtot és egy kevés sót. Szeletekre vágtam a brokkolit, karikákra a spárgát és a hagymát.

A tésztát kivettem a hűtőből, vártam egy öt percet, mert a kókuszzsír nagyon visszakeményedett, aztán ovális formára nyújtottam. Beletettem a jénaiba, itt ott szétszakadt, van ahol több lett a tészta, akadt ahol kevesebb, az ujjaimmal igazítottam helyre ezeket a különbségeket. A tészta állagra linzer szerű lesz, tehát kicsit morzsolódik, de nem gond, mert tiszta kézzel könnyen kilehet pótolni a lyukakat.
Ezután 15 percig elősütöttem az alapot, és amikor kivettem rádobáltam a zöldségeket, ráöntöttem a keményítős szószt és a tetejére karikáztam a kellemesen átpácolódott sajtokat, ennek során itt-ott rácseppent a pácból is. A sütőben eltöltött újabb 35 percet, ekkor nyilvánítottam késznek. Azért nem írtam hőfokokat, mert a sütőm csak két fokozatot tud, a teljes lángot és a közepest. Slussz.

Mivel az állaga kicsit más, mint a tofus változaté, egy kicsit várni kell, hogy meghűljön, utána lehet szépen szeletelni.
A recept nem tökéletes, de idővel biztosan finomul még, az eredmény azonban így is jó lett.

2013. december 19., csütörtök

Vegán "csirkecomb"


Az eredeti recept zöldséges nyalókának említi, de én valami egészen másra asszociáltam. Viszont egyértelmű volt, hogy ki kell próbálnom.

Hozzávalók:
- 3 nagy burgonya;
- 4-5 szelet vegán, teljeskörűségű kenyér;
- 1 kisebb sárgarépa  a töltelékbe, és még egy a szárnak;
- 2-3 ek inaktív sörélesztő pehely;
- 1 kisebb lilahagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 1 kk őrölt koriander levél;
- 2 kk garam masala;
- 1 kk kurkuma;
- 1 kk pirospaprika;
- só, bors;
- olaj a sütéshez. 

A burgonyákat gőzön megpárolom - szerintem lehetne főzni is, bár akkor vizesebb -, a kenyeret egy nagyobb tálba tördelem, néhány kanál vízzel meglocsolom, majd a burgonyával összetöröm, hozzá adom az apróra vágott hagymát, fokhagymát, sárgarépát és a fűszereket, majd a kezemmel, mint a fasírtok esetében, jól összedolgozom.
A keverékből gombócokat formálok, és az előre csíkokra vágott sárgarépát pálcákból beszúrok egyet. Újra átformálom, hogy szorosan illeszkedjen, és forró olajban egy kis gombócot kisütök. Ha nem esik szét, mehet bele 1-2 "comb", amiket aranybarnára sütök.

Az eredeti recept szerint bele lehet forgatni csicseriborsó liszt és víz keverékébe, mint egy bundát, de ha lágy a massza 1-2 ek étkezési keményítő vagy teljeskörűségű zsemlemorzsa is jó szolgálatot tehet.
Sóval pirított füstölt tofuval és jégsaláta - avokádó - mungóbabcsíra salátával ettem. Nagyon finom lett, bekerült az állandó repertoárba, még akkor is, ha krumplit viszonylag ritkán eszem.

2013. december 16., hétfő

Sütőtök szósz

Ez egy új keletű dolog, de szeretem a sütőtököt. Fogalmam sincs, mikor alakult így, de bevallom eme bűnös viszonyt, mert rendkívüli módon élvezem. 
Csak azt tudtam, hogy van egy tök - nagyjából már egy hónapja - a pultomon, kezdeni kéne vele valamit, de nem akartam csak úgy megsütni sem, így benéztem a hűtőbe, hogy szemrevételezzem, mégis mi van otthon, aztán borogattam. 

Hozzávalók:
- 1 közepes sütőtök;
- 2 kisebb fej fehér hagyma;
- 1 gerezd fokhagyma;
- 3 szelet szejtán;
- 4 fej gomba;
- 1/2 citrom leve;
- 1 ek egész köménymag;
- 1 ek egész mustármag;
- 2 dl növényi tej;
- kapor;
- olívaolaj, só, bors, víz. 

A tököt megpucoltam és kockákra, a hagymákat vastagabb cikkekre, a fokhagymát apró darabogra, a gombákat hat szeletbe, a szejtánt pedig vékony csíkokra vágtam.
Az egészet beletettem egy tepsibe, meglocsoltam egy kevés olajjal, sóztam, borsoztam és letakarva 30 perc alatt puhára sütöttem.
Addig elkészítettem hozzá a rizst. 
Amikor a tök megpuhult csak egy fakanállal megkevertem, magától péppé vált, felöntöttem a tejjel (nálam most rizs volt, de bármilyen megteszi), kb. ugyanannyi vízzel és belecsavartam a citrom levét, majd alaposan megszórtam kaporral. Az egészet összeforraltam, és még itt is megborsoztam. 
Aztán már ettem is, finom lett, olyan édes és savanyú egyben. 

Kókuszgolyó


Persze nem igazi kókuszgolyó, de valami hasonló. Szóval sós sütim már volt, de kellett volna valami édes is, méghozzá olyasmi, amit nem kell sütni, mert már eleget ment a sütő, lévén, hogy kenyér nap is volt, azaz kenyérke is készült. Találtam egy nagyon jó nyersvegán receptet, amit a Nyers Akadémia tett közzé, és ráadásul majdnem minden volt hozzá itthon. Almalap és mandula nem, de ezt utóbbit dióval helyettesítettem, és azt gondoltam, hogy lap nélkül is megáll, csak a tervek nem egészen úgy alakultak, ahogy én azt elterveztem, Mivel mindenképpen golyókat szerettem volna, kissé alakítanom kellett a receptem, ami így macerásra sikerült. Viszont kreativitásomat kiéltem, az eredmény kiváló lett, a kókuszgolyók maradnak.

Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt datolya (maggal együtt);
- 3 nagy aszalt füge;
- 8 db Győri natúr zabfaltok;
- 2 marok áztatott és kiszárított dió;
- 1-2 ek cukrozatlan, natúr kakaó;
- 1ek kókuszolaj;
- 1 zöldalma;
- 1 ek szezámmag;
- 1 ek agavé szirup;
- 1 ek kókuszreszelék a töltelékbe, és plusz a golyók külsejére. 

A kekszet, a diót, a lenmagot, és az egy evőkanál kókuszreszeléket külön-külön ledaráltam. Az almát megpucoltam, lereszeltem és beletettem a szezámmag és a kókuszreszelék port, valamint az agavé szirupot. Ennek több oka is van. A lenmag felszívj a nedvességet, egységes állagot ad a kókusszal együtt, és az alma is szép fehér marad, nem barnul meg. 
A datolyát kimagoztam és olyan 4-5 órát áztattam a fügével együtt, amit aztán leszűrtem, és turmixba tettem. Na itt kezdőztek a bajok, az aprítóba kellett volna, de nekem ez akkor nem jutott az eszembe, és akármennyire ráfeküdtem az ügyre, csak nem lett pépes a cucc, ezért adtam hozzá egy kis vizet, de ugye így már megváltozott az állaga. Összekevertem a dióval, és mivel túl lágy lett, a keksszel - ami eredetileg nem szerepelt a tervekben- és a kakaóporral is, és a biztonság kedvéért adtam hozzá a kókuszolajat is, ugyanis nem volt több kekszem, de még lágynak találtam a pépet, az olaj azonban majd szépen megdermed a hűtőben. Mindkét keveréket, a datolyásat és az almásat is hűtőbe raktam és ott felejtettem 1-2 órára. Közben pl. kenyeret sütöttem.

Amikor kivettem a hűtőből, egy tálba kókuszreszeléket öntöttem, és egy evőkanálnyi adagot a datolyás masszából a tenyerembe tettem. Golyó alakúra formáltam, aztán az ujjammal egy mélyedés készítettem bele, oda került az almás töltelék, amit egy kis darab datolyás keverék segítségével lezártam, és ismét gömböccé formáztam. Ezután kókuszreszelékbe hempergettem.

Tény, hogy zseniálisan, sőt eszméletlenül finom lett, még ha nem is túl szapora, mert olyan 26 darabot eredményezett, de valóban macerás. Legközelebb inkább rudat készítek, és kitalálom a módját, hogyan lehet ledarálni a datolyát, akkor nem kell bele sem keksz, sem kókuszsír.

2013. december 15., vasárnap

Szezámos rúd

Miközben főzni nagyon szeretek, és kreatív is vagyok a témában, addig a sütés kicsit fekete lyuk számomra. Egy igazi és feltérképezhetetlen misztikum, csakhogy hétfőn karácsonyi sütizés lesz a munkahelyemen, és fel lettem szólítva, hogy én is vigyek valamit, nos gondoltam egy merészet, az ujjaim alá kaptam a klaviatúrát és kerestem egy olyan receptet, amit talán én is el tudok készíteni.

A feladat nem volt könnyű, de mint kiderült lehetetlen sem, és végén a Lét - tudatos konyha oldalán megtaláltam a szezámos rúd receptjét. 

Hozzávalók: 
- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt;
- 10 dkg zabliszt (nálam zabpehely liszt);
- 15 dkg pálmazsír;
- 1 ek tengeri só;
- 1 ek almaecet;
- víz (kb. 6-8 ek);
- 1/4 mk pirospaprika;
- szezámmag .

A lisztet a sóval, kevés szezámmaggal elkevertem, összemorzsoltam a  pálmazsírral, beleöntöttem az almaecetet, és a víz fokozatos adagolásával cipóvá gyúrtam, amit aztán a hűtőbe tettem egy éjszakára pihenni.
Amikor kivettem, vártam egy kicsit, mert a pálmazsír hatására nagyon kemény a tészta, aztán gyorsan átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, kis vizet elkevertem pirospaprikával, azzal kentem le a tetejét (ez már saját újítás, nincs benne az eredeti változatban), aztán megszórtam szezámmaggal, és egy derelye vágó segítségével felcsíkoztam.
Előmelegített forró sütőben olyan 8-10 perc alatt készre sütöttem, de az egyik tepsi kicsit tovább bent maradt...

Renáta képe szebb lett, az én rúdjaim hellyel közzel jobban megpirultak, mint kellett volna, de meglepően omlós és finom lett, szóval érdemes megtartani ezt a végtelenül egyszerű receptet akár linzerkarikáknak is, csak ugye akkor édes tésztát készítünk. Majd legközelebb jobban odafigyelek a sütésnél, mert nekem bizony ízlik. A kollégáim meg... nos legfeljebb feláldozom magam és megeszem egyedül ezt a csúnya de finom sütihalmot.


2013. december 11., szerda

Mert máshogy is lehet szejtánt készíteni

A kettes számú kísérlet eredményei
A szejtán az egyik legfontosabb húspótló minden vegetáriánus és vegán számára. Teljesen szójamentes és csupa fehérje. Mivel ezt megelőzően 14 évig vega voltam, már több mint egy évtizede, hogy találkoztam vele, és ezalatt az idő alatt több módon is elkészítettem. Jelenleg  négy különböző eljárást ismerek - folyamatosan bővítem a listát, amit a bejegyzés alján megtaláltok -, és tudok némi információval szolgálni róluk, ezért arra gondoltam, hátha nem mind ismeritek az összes lehetőséget, és van kedvetek esetleg kipróbálni valami újat.
Amihez találtam videót, ott csatoltam, de nem kattintottam el ezer képet, mert általában havonta- kéthavonta egyszer készítek nagyobb mennyiséget a cuccból, és jelenleg még a novemberi készletemet fogyasztom. Bár az előfordulhat, hogy karácsony előtt csinálok egy adagot, de nem akartam addig várni. 

Az első számomra a hagyományos eljárás volt, ahogy a lenti videóban is látszik. Tönkölylisztből víz segítségével tésztát készítettem, amit aztán folyóvíz alatt teljesen kimostam, hogy csak a fehérje maradjon, majd fűszeres vízben és/vagy zöldségalaplében megfőztem. A videóval ellentétben szerintem egyáltalán nem érdemes fűszerezni a lisztet, a mosás miatt ugyanis távozik belőle majdnem minden, de ki hogy gondolja, ebbe nem kívánok beleszólni.
Nos, az eredmény elég lágy lett, nekem nem sikerült olyan tömören, mint a videóban, igaz én szeleteltem, nem darabokra vágtam. Azt elismerem, hogy rántott húsnak zseniális - olcsóbb is, mint a kész por, ami akkoriban talán még nem is létezett-, de mivel eléggé időigényes és munkás eljárás, amikor felfedeztem, hogy lehet készen kapni búzasikért, fel is hagytam vele.
Ennek ellenére javaslom, hogy aki még nem készített így, legalább egyszer próbálja ki a hagyományos módszert is.  Teljesen más az állaga, és valóban nagyon finom. Ha több idővel rendelkeznék, visszaállnék erre a módszerre. Vagy legalábbis minden második alkalommal így készíteném el a havi betevőmet.



A következő kísérletem a bolti búzasikérrel történt. Az eredmény túl tömör lett, olyan mint egy öreg hús, igen erősen kellett rágni. Pirítani szalonna, töpörtyű helyett kimondottan kellemes, de rántott húsnak nem annyira jó, tehát arra gondoltam, mivel a sikér többek között a kenyér kérgét adja, és különben is lisztszerű (mert hogy abból van), lazítani kéne valamivel. 
Először élesztővel próbálkoztam, aztán sütőporral, és a végén a szódabikarbónánál maradtam.
A tészta már nem volt annyira tömör, de sokáig kellett főzni, hatalmas lyukak is keletkezhettek az anyagban, ami különben elég nagyra felfújódott. És miközben a széle laza, szivacsos állagúvá vált, a közepe gyakran nagyon tömör maradt, így felszeleteltem és újra főztem. Macerásnak találtam, a sok főzést, de még így egyszerűbbnek tűnt, mint a tésztát mosogatni. Még por alakban felfűszereztem, és meglepetésemre főzés után az ízek zömét meg is tartotta.



Ezután találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a kész szejtán port lehet liszttel lazítani. Ami meglepett, hogy nem lett olyan lágy az eredmény, mint amire számítottam, viszont a tésztába ismét nem volt érdemes fűszereket tenni, mert az állaga miatt szinte teljesen kifőttek belőle.
Ezt a verziót találtam akkor a legjobbnak, viszonylag kevesebb munkával járt, a sütés után lágy szeleteket kaptam, viszont én inkább zöldségalaplében főztem fel víz helyett. Felhasználásnál erőteljesebb fűszerezést igényel,  így ami a hátránya, az az előnye is. Attól függően, hogy mi készült belőle, változhattak az alapízek, de ezzel soha nem fűszereztem túl semmit. Néha előfordult, hogy már az amúgy is sózott alapot újra sóztam, ez a veszély pedig elhárult. Pácoláshoz számra kimondottan nyerő volt.



Néhány hete akadtam rá La Veganista blogján egy újabb verzióra. Természetesen muszáj volt kipróbálnom, mert hiába jó valami, mindig lehet jobb. Itt is kerül valamennyi liszt a sikérbe, az eredmény mégis nagyon tömör lett. Meglepő módon nem rágós vagy erősen kérődzős, csak olyan pont kellemes. Beleharap az ember, és érzi, hogy ott van. A hozzáadott ízesítők ellenére nem túl intenzív az íze, de nem is natúr. Sokszor használtam ezt a verziót, bár fűszerezésben némileg eltértem tőle.

Mivel minden étel  más fajta alapanyagot igényelhet - ahogyan a húsok állaga sem azonos-, így a szejtántól is elvárhatunk mást és mást. Érdemes kipróbálni azokat a módszereket, amikkel még nem találkoztatok, talán lesz közte olyan, ami jobban beválik, mint a jelenleg használatos. A két tömör és két lágy verzió ugyanis más más eredménnyel szolgál.
Bizonyára létezik még egyéb eljárás is, én azonban ezeket ismerem, de boldogan várom a kommenteket a témában, mert mindig lehet valami újat tanulni akkor is, ha már unalomig ismertnek vélünk valamit.

Lábjegyzet (2014.05.30):
Itt találtok egy ötödik lehetőséget is, amit részben édesanyám hirtelen sültjei, részben az első videóban látott ízesítés ihletett. A jelenlegi kedvencem.

2015.07.02
És azóta kidolgoztam pár új receptet. pl. "májasat", babrecue-st és füstöltet is. Nézzetek körbe ;)


2013. december 10., kedd

Sütőtök szejtánnal


Az édesburgonya után egyértelművé vált, hogy a sütőtök és én hamarosan egymásra találunk. Mégpedig azért, mert jóval olcsóbb mint az édesburgonya, rendkívül egészséges, és a színe valami gyönyörűséges. 
Gyerekkoromban édesapám sokat sütött, de mindig ki lehetett kergetni a világból vele, így most úgy gondoltam, hogy már a sütésnél adok neki némi plusz ízt, hogy ne csak édes legyen, hanem például sós is. 

Hozzávalók:
- 1 kis sütőtök (első próba volt, még tartottam tőle...)
- 2 szelet szejtán;
- só, bors, olívaolaj.

Öntethez:
- 1 üveg szójajoghurt;
- vegán majonéz;
- fél gerezd fokhagyma, só, bors.

A tököt félbe, majd negyedbe vágtam - ez igényelt némi kitartást, nagyon kemény a héja-, tepsibe tettem, és rácsurgattam egy kevés olívaolajat, sóztam, borsoztam, majd lefedtem és beraktam a  sütőbe. Amikor megpuhult levettem róla a fedőt, így pirítottam meg a tetejét.

Közben kockákra vágtam a szejtánt és kevés olajon, sóval és borssal megpirítottam. A joghurtot összekevertem a veganézzel, fokhagymával, sóval, borssal és már lehetett is enni. 
A sós, savanykás, fűszeres és édes így egyben nekem nagyon bejött. Kóstoljátok meg ti is.

2013. december 5., csütörtök

Gombás káposzta


Tudom, hogy a fotó nem lett túl fényes, ellenben ez a cucc az. Nagyon-nagyon finom, és el kell mondjam, az  én nem vegán nagyikámtól tanultam. Szegénykém mindig egy frászban van, hogy mit adjon nekem enni - hiába mondom neki, hogy üres paprikás krumplit-, viszont szenvedélyesen nézi a főzős csatornákat, műsorokat, és nem egyszer igazi gyöngyszemre akad köztük.
Ezt a receptet a Vacsoracsata egyik részéből leste el, ahol is az történt, hogy a vendéglátónak későn jutott eszébe az egyetlen vega csapattag, ezért az otthonlévő dolgokból volt kénytelen rögtönözni, és mivel a vendég nagyon dicsérte az ételt, az én nagyikám le is jegyezte gyorsan a receptet, mert arra gondolt, hogy a kis unokája, az a nagyon bolond, ennek biztosan örülni fog. Igaza lett!

Hozzávalók:
- 1 kg savanyú káposzta;
- 6-8 nagy fej gomba;
- 1 fej hagyma;
- só, bors, pirospaprika, olaj, babérlébél és egy kis erős paprika.

A hagymát apró kockákra, a gombát vastagabb szeletekre vágtam, a káposztát kimostam és kevés olajon megdinszteltem a hagymát. Ezután rádobtam a gombát, megsóztam, borsoztam, amikor kis levet engedett pirospaprikáztam, és rátettem a kicsavart káposztát. Jól összekevertem mindent és még hozzá adtam két kisebb babérlevelet, az erős paprikát egyben (ki is vettem egyben), majd felengedtem vízzel. 
Én még úgy szeretem a káposztát, ha nincs szétfőzve, nagyjából 35 percig főhetett közepes lángon, igazán egyszerű, nem igényel semmi furfangot. 
Ha jobban szeretitek a káposztát puhábban, akkor a hagymát felezzétek meg, és az egyik részével készítsétek el a gombapörköltet, a másikkal pedig pirítsátok, majd főzetek meg a káposztát, majd a vége előtt néhány perccel keverjétek össze a kettőt. 
Érdemes kipróbálni.

2013. december 2., hétfő

Koreai vegán gombócok (no meg az én bentóm #6)


Ez egy pindurit hosszú bejegyzés lesz, mert a koreai recepten alapuló gombócok kicsit macerásak, épp ezért egyszerre többet készítek, aztán lefagyasztom a felesleget. Nagyon kellemes, hogy csak előkapom és már ehetem is.
Minden ázsiai boltban lehet kapni fagyasztott vagy hűtött wonton tésztát, amit lehetne használni, csakhogy abban tojás van. Nem tudom, miért de ehhez a gombóchoz én mindig saját kezűleg készítettem tésztát, amiben sosem volt tojás, most csak annyi a különbség, hogy a fehér lisztet lecseréltem. Bár lehet, mégis kevernem kéne bele egy kicsit, mert nem viselkedek ugyanúgy, ekkora mennyiségből máskor olyan 54-56 darab tészta jön ki, viszont finomnak nagyon finom, ezt el kell ismernem.


Hozzávalók:
- kb. 30 gombócokhoz -
  • 7 dkg sárgarépa;
  • 15 dkg brokkoli (káposzta eredetileg, de hát ugye a recept nálam nem tétel);
  • 6 dkg főtt fehér bab;
  • 7 dkg szejtán;
  • 1/4 pritamin paprika;
  • 5 dkg gomba(most a kimaradt gomba szára);
  • 3 száll újhagyma;
  • 1 nagy gerezd fokhagyma;
  • 1-1 ek szezámmag olaj és szója szósz;
  • 2 ek étkezési keményítő, Himalája só, bors;
- a tésztához -
  • 1 bögre teljeskörűségű tönkölyliszt;
  • 1/2-1/2 bögre barna rizs- és zabpehelyliszt;
  • Himalája só;
  • kb. 2/3 bögre víz;

- a mártogatóshoz -
  • 1 és 1/2 ek szójaszósz;
  • 1/2 ek balzsamecet;
  • 1/2 mk darált csili.

Elsőnek a tésztát állítom össze. A liszteket a sóval összekeverem, és folyamatosan hozzáadva a vizet kemény, de rugalmas tésztát gyúrok. Ezt fóliába csomagolva félreteszem legalább harminc percre, vagy egy órára, az még jobb, ezután elkészítem a tölteléket. 

A zöldségeket nemes egyszerűséggel robotgépbe teszem, apróra darabolom, majd egy tálba kaparom és hozzáadom a sót, borsot, keményítőt, olajat és szójaszószt. Az egészet jól összekeverem és félreteszem pihenni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg tofut ír a recept, de azt annyira nem szeretem gombócba (érdekes...), és kéne még cérnametélt üvegtészta is, nagyjából egy kis csomag negyede - harmada(ki hogy szereti), de a múlt héten megettem, szóval kimaradt.
A gombócokat majd fel kell gőzölni, ezért egy nagy fazékban odateszek vizet, és bár hagyományos gőzölőkosaram nincs, a rizsfőzömhöz van egy pároló, ami pont ráillik a  fazék tetejére, így a fazék teteje is a gőzölőre. Mivel a kosár fémből van, és nem szeretném, hogy beleragadjanak a gombócok, sütőpapírt vágok bele, a nagy lyukakat pedig átszúrtam egy ollóval.

A tésztát négy egyforma darabba vágom, és gombócokat formálok belőle. Egy kivételével a többit visszatakarom, hogy ne száradjanak ki, aztán a kis gömböt kinyújtom, és egy nagyobb pohár segítségével egyforma karikákat szaggatok belőle. Te döntöd el mekkora legyen, az én korongjaim pont kilenc centiméteresek. A maradékokat összegyúrom és a végén újra kinyújtom, majd kiszaggatom. Egyszerre mindig csak egy adagot készítek.
A tésztát a tenyerembe veszem, és a közepére rakok egy kanálnyi tölteléket, a tészta felének a karimáját bevizezem az ujjammal és ráhajtom az alját. Először csak a bal sarkát illesztem össze, aztán hajtok egyet a felső tésztán, hogy ráncos legyen, és ezt is odatapasztom. (A sült gombóchoz legalábbis, de tortellini szerűen hajtva kiváló levesbetét.) Négy gyűrést követek el minden gombócon, már ha sikerül.  

Ezután egy adag gombócot, kb. hét darabot beteszek gőzölésre. Olyan 15-20 percre - félidőben egyszer átforgatom az összeset. Ha ez fehér liszt lenne, akkor a gombócok opálossá, enyhén áttetszővé válnának, így azonban világosbarnák, nem baj, az ízük így is nagyszerű - sőt, talán csak a rizsliszt miatt, de eszméletlen finomak. (Az eredeti recept szerint ahány bögre liszt, annyi harmadbögre víz, plusz só, ettől én sem tértem el.)
Nagyjából harminc gombóc lesz ekkora adagból, de ha valaki tudja még vékonyabbra nyújtani úgy, hogy közben nem szakad... A töltelékből alapból duplát készítek, mert ha van elég időm, csinálok még egy adag tésztát, ha pedig nincs, akkor a hűtőben eláll másnapig, amikor például milánói vagy fasírt készülhet belőle. Még akkor is, ha van benne tészta, mert azt igen apróra kell darabolni.

Amikor elkészültek és kihűltek a gombócok, fóliával letakarom a tálcát, és úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, lefagyasztom őket, aztán másnap adagonként zacskóba pakolom őket. Olyan 5-6 darabot egy zacskóba, nagyok lesznek, párolás közben a tészta is tágult.
Sokféleképpen felhasználható, de az én személyes kedvencem, hogy kevés olajon minkét oldalát megpirítom, és mártogatóssal eszem, ami úgy készül, hogy a szójaszószt, balzsamecetet és a csilit összekeverem, aztán 1-2 órára hűtőbe teszem.

Ma bentóként hoztam magammal ebédre, ezért pluszban készült hozzá sushi rizst és csicseriborsó tojástekercset, no és lepirítottam különböző vegyes zöldségeket. A mártogatóst kis üvegbe öntöttem, és csíkokra vágott sárgarépát, uborkát pakoltam bele.
Meg kell mondjam, meg vagyok elégedve magammal, mert a tojástekercsem ezúttal már majdnem tökéletes, ha nem is látszik mindenhol, hogy külön rétegekből állnak, amikor beszúrom a villát, szétnyílik a tekerés mentén.

Az eredeti receptet, itt találjátok és a lenti videót csak azért is érdemes megnézni, hogy lássátok, hogyan kell hajtani a tésztát.


2013. december 1., vasárnap

Olívabogyós-paradicsomos cipó



Kenyérsütő nap van. Ilyenkor, ahogy lenni szokott, lecsípek a tésztából egy kis adagot, hogy azt másképp ízesítve új dolgot próbáljak. Például, ha tudom, hogy hamburgert eszem a héten, akkor zsemléket készítek, tökmagosat, szezámmagosat, frisset és ropogósat, vagy esetleg zöld fűszereset, amit bármilyen növényi krémmel, vagy magkémmel megkenve jóízűen elcsámcsoghatok. Ez a hét sem jelentett kivételt.
A recept már nagyjából ismer, ahhoz képes csak kisebb változtatásokat  eszközöltem, de hogy mikor, milyen lisztből, milyen aránnyal sütök, az mindig attól függ, épp mi és mennyi van itthon.

Hozzávalók:
- 1/2 kg teljeskiörlésű tönköly liszt;
- 20 dkg zabpehelylisz;
- kb. 1/5 -1 dl olívaolaj;
- 1 és 1/2 csomag szárított élesztő;
- Himalája só; cukor;
- kb. 3,5 - 4dl víz (amennyit a liszt felvesz).

A kis cipóhoz:
- 8-10 szem olívabogyó (nekem most zöld volt itthon, de feketével az igazi);
- 4 nagyobb, szárított paradicsom, olajban eltéve.

A liszteket a sóval, cukorral, élesztővel elkeverem, kis mélyedést képzek a közepén beleöntöm az olajat, majd a víz felét, és elkezdem összegyúrni a tésztát. A vizet folyamatosan adagolom hozzá, amíg össze nem áll. Jól átgyúrom, minimum öt percig folyamatosan, aztán kis lisztet hintek az edény aljára, tetejére, kereszt alakban bemetszettem a tésztát, és egy tiszta konyharuhával letakarva melegre teszem.
Azt szokták mondani, hogy a tésztának a duplájára kell kelnie, de az igazság az, hogy én összeszoktam állítani, aztán rendszerint megfeledkezem róla és csak 3-4 óra múlva kezdek a sütéshez, így nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig kéne ehhez várni.

Amikor megdagad, a tészta egyharmadát különveszem, abból lesz a kis cipó. A kétharmadot lisztezett pultra borítom, átgyúrom, formázom, a kenyérsütő tepsibe teszem, majd újra meleg helyre rakom pihenni és dagadni.
Az olívabogyót karikákra vágom, a paradicsomot nagyjából lecsöpögtetem és apró kockákra darabolom. A maradék tésztát csak az ujjammal szétlapogatom, közepére egy csíkban ráteszem a paradicsomot és az olívabogyót, a két szélét ráhajtom, így egy rúd lesz, aminek az egyik végét alulra, a másikat felülre hajtom, és elkezdem gyúrni. A benne lévő dolgok miatt előfordulhat, hogy kilyukad, szakad, szétesik, nem kell megijedni, összeáll.  Néhány perc után cipót formálok belőle, sütőedénybe teszem, és félrerakom pihenni.

Előmelegített sütőbe teszem és készre sütőm. Az idő... nos, én úgy szoktam kipróbálni, hogy megkopogtatom a kenyér alját, és ha kong, akkor megsült. Félrerakom, kihűtöm, és konyharuhába, nejlonba csomagolva a hűtőben tárolom. Legalábbis a kenyeret, hogy egy hétig elálljon. A cipó, ahogyan régebben a fenti tesztből sütött kis zsemle is, viszonylag hamar elfogy... Csak mert finom.