2013. július 31., szerda

Tejszínes - kapros "pulyka"



Húsevő időszakomban - olyan tizenhárom éves korom után -kedvencem volt a pulykamell, kapros tejszínszószban, juhtúrós nokedlivel. Édesanya nem főzte gyakran, de a születésnapomra egyszer-egyszer azért becsúszott és valóban tetemes mennyiséget megtudtam  enni belőle.  A titka, hogy a juhtúró nem a már kifőtt nokedlivel volt összekeverve, de nem ám, magában a nokedlitésztában kapott helyett. Bitang nehéz volt szaggatni, és mikor magamnak készítettem, már nem is tűnt olyan viccesnek, arról nem beszélve, hogy akkor már vegetáriánus voltam, így jobb híján gombát tettem bele. Tudniillik amikor először életmódot váltottam a hús pótlok választéka igen szerény volt, és alig akadt néhány olyan bolt, ahol vásárolni lehetett.Volt szója, szója, meg egy kis szója. A mai búzahús felvágottak, pástétomok szóba sem jöhettek.
Így mindenre kidolgoztam a magam változatát, és most, hogy már a tejtermékekről is lemondtam, ismét újra kellett gondolnom pár dolgot.

A hozzávalók:
- 1 csomag tofu;
- 10 dkg spárga;
- 1 nagy cukkini harmada (egy kisebb fele...);
- 1 vöröshagyma;
- 2 gerezd fokhagyma;
- 4 deci kókusztej;
- 1 evőkanál étkezési keményítő;
- Himalája só, bors, olaj és
- rengeteg kapor.
Mivel meglehetősen meleg van, nem nokedliztem, jó volt  a tészta is.  

 

Mindent össze-vissza vagdostam: a cukkinit, tufut csíkokra, a spárgát háromfelé, majd a darabokat még hosszában ketté, szeletekre a hagymát és apró darabokra a fokhagymát. 
Olajon megfuttattam a hagymákat, aztán egyszerre rátettem minden felaprított dolgot, lepirítottam és fedő alatt további 5 percig pároltam. Mozsárban megtörtem a sót, borsot, amit természetesen rá is tettem a sülő finomságokra, a keményítőt pedig elkevertem a kókusztejjel. A lábost lehúztam a tűzről, itt tettem bele a töménytelen mennyiségű kaprot, megkevertem, aztán felöntöttem a tejjel, azt is jól elkevertem, és további 3-5 percig főztem, amíg felforrt, illetve elkezdett sűrűsödni.
A kifőtt tésztát lecsöpögtettem, rámertem a kész tejszínes, kapros tofut, aztán lehetett enni. Nagyon-nagyon finom. Nincs kókuszíze, csak krémes, sós, kapros és különben is zseniális.

Az eredeti recept hagymát, fokhagymát, pulykamell csíkokat, sót, borsot, kaprot, egy kis vizet és tejszínt tartalmaz - hígabb szósz esetén elkelhet egy kanál liszt is, de igazából nem szükséges. Ha a tejszínt tejjel helyettesítjük, valamennyivel olcsóbb, bár egy kétdecis tejszín bőven elég rá - a hús mennyiségének függvénye, de nekem egy deci is elég volt -, amit 150-250 forintért már lehet kapni. A nokedliből elhagyható a juhtúró, úgyis csak az avatott ízlelőbimbók veszik észre, és így már nem olyan vészes. Mindent, tényleg mindent lehet helyettesíteni, a hús fajtáját, magát a húst, de egyetlen dolog nem hagyható el, a gigantikus mennyiségű kapor.


2013. július 29., hétfő

Reflektorfényben: pácolt zöldségek



Itt a nyár, nem hiszem, hogy ezzel bárkit is sokkolok, de ugye beköszöntött a jó öreg grill szezon is.  Grillezhetünk bárhol, szabadban vagy zárt ajtók mögött, de ott persze nem ugyanaz. Speciel van egy négyszemélyes, kis elektromos grillezőm, de nem volt hangulatom felette állni, így ezt az ötletet elvetettem, viszont rendelkeztem egy seregnyi maradék zöldséggel. Igazából egyikből sem volt annyi, hogy két főétkezést megússzak belőle, azonban a sok maradék megint lehetőséget nyújtott valami nagyobbra. A nyers zöldségek nálam mindig játszanak, de ezúttal kevertem ismét a főtt és nyers változatukat.



Tehát amikkel rendelkeztem:
- 1 közepes padlizsán;
- 1/2 cukkini;
- 5 db gomba;
- 1 kápia paprika;
- 1 cső kukorica;
- 3 vöröshagyma;
- 6 gerezd fokhagyma
- füstölt só, bors, kömény, szójaszósz, balzsamecet, olívaolaj.

 A salátához:
- 1 fürtös uborka;
- 1 nagy paradicsom;
- 1 nagy sárgarépa;
- Himalája só, 2 evőkanálnyi kesudió.


A padlizsánt és a cukkinit 1, a  kukoricát 2 centis karikákra vágytam, a gombát, vörös és fokhagymát megpucoltam, és félbevágytam, az egészet beletettem jobb híján egy szemetes zsákba - nem volt elég nagy zacskóm. Fél deci olajat összekevertem egy kanál szójaszósszal és egy fél kanál balzsamecettel, a fűszereket mozsárban összetörtem, és az egésszel nyakon öntöttem a zöldségeket. Szorosan összekötöttem a zsák száját, alaposan átfogadtam, hogy mindenhova jusson a szószból és betettem a hűtőbe körülbelül 3 órára.  A zsákot nagyjából félóránként megfordítottam, hogy a leült olajos pác ne csak az alját érje. 
Aztán az egészet sütőzsákba pakoltam - amibe nem tettem a zöldségeken kívül mást -, majd bekötöttem a száját és belöktem a sütőbe. 

 

Ezalatt a salátának valót felkockáztam, mozsárban megtörtem a sót és a kesudiót, és tálalásnál csak a tetejére szórtam. Viszont bevallom megfeledkeztem a sütőről, így csak majdnem félóra múlva jutott eszembe kibontani a zsákot, ezért nem pirult meg teljesen a teteje, elemben az aljával, de normálisan 15 perc után kibontom a zsák száját és visszahajtom, hogy a zöldséglé elsüljön, és megpiruljon a teteje. Azért így is jó volt. Az összes sütési idő nagyjából félóra, attól függ, ki mennyire pirultan szereti,  és ne felejtsétek el megszurkálni a zsákot, különben a gőz kidurrantja. Nem viccelek! Amikor először készítettem el, megfeledkeztem erről - ahogy ez tőlem normális -, és egyszer csak akkorát ugrottam ijedtemben, amit egy botorka szöcske is megirigyelt volna.
Egy barátnőmnek ugyanezt készítettem, azzal a különbséggel, hogy két kisebb és felfűszerezett (majoránna, só, bors, paprika) csirkecombot dugtam a zöldségek közé. Ha hinni lehet neki: "Ez valami zseniális volt!"


2013. július 28., vasárnap

Rízsgolyók, nyers zsöldséges szósszal


Ez az étel, vagyis  a hagyományos válfaja Japánban és Koreában honos, leggyakrabban háromszögre formázzák és rendszerint préselt hínárlapba csomagolják. Nos, az én háztartásomban nem akadt nori, bár ázsiai boltban kapható, de rendszerint hirtelen jön az ötlet, szóval abba teszem, amit otthon találok. Jégsalátába, endíviába, uborkagyaluval hosszában szelt cukkinibe, vagy akár szőlőlevélbe is, a lehetőségek száma végtelen. Fő a kreativitás!


Tapadós rizst kell főzni hozzá, ami nálunk nem annyira hagyományos, de nem lehetetlen. Célszerű hozzá kerek szemű, rizottó rizst használni. Igazi ragadós rizst rendszerint az ázsiai boltokban lehet kapni, a rizottó majdnem tökéletesen helyettesíti. No, ez egyik sem, de nem is a hosszú szemű, így határeset, de még épp jó volt. Összeállt, mint látszik, csak nem lett olyan szép a formája... 
Egy bögre rizst használtam hozzá, amit addig kell mosni, amíg tiszta vizet lehet leönteni róla. Ez némi idő, de megéri ráfordítani. Jól le kell csöpögtetni és Himalája val - a hagyományos is tökéletesen megteszi - két bögrényi forrásban lévő vízzel felöntöttem, majd minő meglepetés, megfőztem. Van rizsfőzöm, így az élet kicsit könnyebb, mert kb. 10 perc után újabb 10 perc párolóra tette, ami azt jelenti, hogy folyamatosan melegen tartja, és mivel fedő van rajta, tovább párolódik és mancolódik, ami jó. Ha nincs főző, az sem gond, a legkisebb fokozaton kell főzni olyan 15 percet - forrásban lévő vízbe kell tenni, ez fontos -, aztán elzárod alatta a tűzet és a fedőt letakarod egy nedves konyharuhával, így pihenteted. Ezalatt az idő alatt elő lehet készíteni a többi hozzávalót.


Levelekre szedtem és megmostam a jégsalátát, amit jól le kell csepegtetni, és testesebb csíkokra vágtam egy fél avokádót, egy sárgarépát és fél pritaminpaprikát. Amikor a rizs kéz melegre hűlt, akkor benedvesítettem a tenyerembe tettem, a közepébe raktam a felaprított zöldségekből, összehajtottam a tenyerem, a széleket ráhajtottam és még egy kanál rizzsel gombóccá gyúrtam. Ezek most nagy gombócok. Lehetett volna háromszög, azt könnyebb enni, és kép sincs, mert tiszta ragacs volt a kezem. Majd legközelebb...
A kész gombócokat egy-egy jégsaláta levélre tettem, amibe nem lehet becsomagolni, lévén, hogy a saláta ropog, de ez nem is baj. A tetejére öntöttem a maradék zöldségekből, egy nagy paradicsomból, fél gerezd fokhagymából, negyed csomag petrezselyemből, egy evőkanál olívaolajból, teáskanál balzsam ecetből és ból turmixolt öntetet, ami rendkívül sűrű lesz. Így a jó. 


Ha köretnek, vagy előételnek készítem, akkor a tenyérnyi helyett kisebbeket -  nagyjából a harmada lehet - készítek, de ugyanekkora levélre teszem, így a szósz nem csöpög le és mindenki egy falatra be tudja kapni. Akkor apró kockákra várom a "töltelékeket". A belevalók is elég változatosak lehetnek: uborka, "rántotta", "hal", tofu.  

És amikor lusta vagyok, akkor a salátákat tányérra teszem, arra pakolom kupacokban a meleg rizst, megszórom a felvágott cuccal,  és nyakon öntöm "maradékszósszal", mert mindig pont az ven benne, ami épp itthon van. Ez egy vegyes étel, főtt és nyers elemeket egyformán tartalmaz. Tökéletesen használható köretnek öntet nélkül, és főételnek, öntettel. Vagy ahogy nektek tetszik.


2013. július 27., szombat

Mandulatej


Ígértem, hogy beszélni fogok a növényi és magtejekről, ez különösen azért lényeges, mert azok, akik nem fogyasztanak állati termékeket, lehetőséget kapnak arra, hogy a turmixukba, a müzlijükre, de akár a tejbegrízbe is beletehessék, mint ízletes alternatívák. Mindent sokkal krémesebbé és rendkívül ízletessé tesznek. Én leginkább kókusztejjel iszom a kakaómat, egyszerűen zseniálisan passzolnak egymáshoz. A lehetősége száma határtalan, hiszen tejet bármilyen olajos magból, kókuszból/kókuszreszelékből, rizsből, árpából, szójából és egy sereg másból is készíthetünk. Általánosságban elmondható: karakterében megőrzik az eredeti termék ízét, 2-3 napig tarthatóak el, nem tartalmaznak tartósítószert, hőkezelésnek nem vetjük alá őket, tehát nyers mindegyik, így teli van az adott alapanyagra jellemző vitaminokkal, ásványokkal. 

A Házipatika tökéletesen összeszedte, miért fogyasszuk:
"100 gramm mandula 2400-2600 kJ, 570-630 kcal energiát hordoz számunkra. 3,5-7% vizet, viszonylag sok, 19-30% fehérjét, értékes aminosavakat, 15-16% növényi rostot, további 2-4 % szénhidrátot tartalmaz, és igen tetemes, 53-59%-os a zsírtartalma, ami telített és telítetlen zsírsavakból (palmitin-, palmitol-, sztearin-, olaj- és linolsavból) áll. A mandulaolaj nagyon értékes összetevője. A mandula jó B1-, B2- és B6- és E-vitamin (28 mg) lehet forrás. Ásványi anyagai közül a rengeteg kálium (835 mg), a kálcium (252 mg), magnézium (170 mg) említendő, 835 mg káliumot, foszfort (441 mg!) tartalmaz. Nyomelemei közül a vas, mangán, cink kiemelendő.
A belső, barna maghéj antioxidáns-tartalma védi meg a magbél olaját a légköri oxigéntől és megavasodástól, értékes volta miatt nem célszerű eltávolítani, ráadásul ízletes is. Tanulmányok szerint rendszeres fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri halálozást.


Az E-vitaminban gazdag mandulaolaj kiváló bőrápoló szer. Fürdés után a még nyirkos bőrbe kell bedörzsölni a gyorsan felszívódó olajat, amitől az puha, egészséges fényű és bársonyos lesz. E-vitamintartalma miatt használható a napégés megelőzésére, és az enyhén napégette bőr kezelésére. A keserűmandula emberi fogyasztásra alapvetően nem alkalmas, kisajtolt olaját a kozmetikai ipar, valamint a gyógyszeripar hasznosítja."

A fentiekből kiderült, hogy nem csak egészséges, de mindenkinek célszerű lenne nyersen fogyasztania a kalória tartalma ellenére. Az előállítása rendkívül egyszerű, azonban az ára... Nos, alighanem az olajos magvak, a dió és a többi a legdrágábbak, de egyszer-egyszer megéri beiktatni a fenségesen telt, lágy és végtelenül krémes ízűk, állaguk miatt. 

A mandulát legalább egy éjszakára beáztatjuk - én most héjával együtt tettem -, amitől nem változik meg a színe, csupán intenzívebb lesz az íze, és maga a hártya is tartalmaz számunkra fontos elemeket. Természetesen meg lehet pucolni előre, ha valakit zavar.  Az ázás után kapjuk meg a felső képen látható, kerek, kicsattanó szemeket, amikről a levet leöntjük, mert kiázott belőle minden, amire viszont nincs szükségünk.
Aztán beletesszük a turmixba, és felöntjük vízzel. Az általános szabály szerint három, esetleg négyszeres folyadékkal hígítjuk, aszerint mennyire intenzív ízre vágyunk, de a készítést csak a víz egyharmadával kezdjük. Ha  már elég pépes a mandula, felöntjük a maradék vízzel, és másfél - két percig tovább turmixoljuk. 
A második képen az látszik, ahogy a mandula elkezd leülepedni a tartály aljára, és hogy tej marad utána.
Végezetül egy sűrű szövésű anyagon átöntjük, és jól kicsavarjuk a pépet, amit megszárítva lisztként is felhasználhatunk. Ami marad, az a habos tej, ami a mandula zsírtartalma miatt habos, és nem a turmix maradt mosószeres. :)


Az előállítási költsége még mindig sokkal olcsóbb, mint amennyiben a bolti kerül. Nagyjából 10 percnyi ráfordítással, amiben már a mosogatás is benne van, egy 10 dekás mandulából 7 deci tej lesz, amit így inni szeretek, de sűrűbbre is hagyhatjuk. Így intenzív, tejszínszerű állagot kapunk, ami kitűnő gyümölcslevesekhez. Ha kicsit még hígabbra engedjük, akkor turmixok kitűnő alapanyaga. Én kakaónak is így szeretem, mert nem dominál annyira a mandula, csak lágyan áttűnik a kakaó karaktere mögül. Ha esetleg szétválna tárolás során sűrűbb és hígabb részre, csak össze kell keverni. 

Édesítéshez összeturmixolhatjuk datolyával, agave sziruppal, mézzel, és ízesíthető szerecsendióval vagy akár egy csipet fahéjjal is, én csak így, natúron kedvelem, nem vagyok túl édesszájú.
Szerintem egyszer mindenki kóstolja meg, érdemes neki egy esélyt adni. Tejérzékenyek számára is egészséges lehetőségeket nyújt, és felrázhatjuk vele a szokásos étrendünket.

2013. július 25., csütörtök

Levesbetét - "májgaluska"




Az eredeti receptet akkor sajátítottam el, amikor vegetáriánus lettem, és most azt módosítottam vegánra. Édesanyám tanította meg nekem, aki nagyon is jól ismer, így tudta, hogy már gyerekként is fintorogtam az igazi májgaluskától. Ő ugyanis kaparta a májat, ahogy azt kell, de ha véletlen benne maradt egy nagyobb darab, akkor én már kitoltam a tányérom szélére. Akkoriban különben a levesekkel sem igen voltam jóban, édesapám ragaszkodott hozzá, hogy meg kell enni, így én nagyon örültem, ha tészta, vagy bolti gombóc jutott. A teljesen homogén, egyen ízű és egyforma gombóckák ellen már nem sok kivetnivalóm akadt, hiszen azt nem láttam, mi van benne.
Fura mód később mégis hiányzott az íze. Azt hiszem, ha valamit nem kaphatunk meg, felértékelődik, de a máj gondolatától is rosszul voltam, édesanya pedig előállt ennek a receptek az eredetijével, amit azóta is rengeteget alkalommal készítettem el. 


A zöldséglevest szerintem senkinek sem szükséges bemutatni. Kis olajon megfuttattam minden nyers belevalót, amikor a sárgarépa is kiengedte a színét, felengedtem vízzel, vegán érzéstelenítőt, azaz szárított és apróra darabolt zöldségeket, valamint Himalája sót tettem bele (a házi só is tökéletesen jó). Ekkor keverem össze a levesbetétet. 
Az eredeti verzió szerint szükséges: egy dobozos májkrém (az én esetemben vegetáriánus fajta, szójából), dobozonként egy tojás, ízlés szerint belereszelt vöröshagyma, petrezselyem (ha van), , bors, egy evőkanál liszt, zsemlemorzsa, amennyit felvesz. Mindent alaposan összekeverünk, és legalább 10 perces állás után vagy a levesbe, vagy forró, sós vízbe kell szaggatni. Fel fog jönni a fazék tetejére, egyszer meg kell fordítani, és 5-10 perc alatt készre főzni. Ezt  az időt gombócok mérete határozza meg, én két teáskanál segítségével formázom meg, és ahogy esik, úgy puffan, azaz sikerül. 
Nyersen az állaga nagyjából olyan, mint a grízgaluskáé. Nem jó ha folyik, azt sem ha nagyon kemény. Némi gyakorlás után könnyebb eltalálni az arányokat, amit az egyedi ízlés is meghatároz, hiszen valaki keményebben, mások lágyabban szeretik, és nem mindegy, hogy mekkora adag a májkrém, vagy kenőmájas.
Viszont az igazi gond számomra csak most kezdődik, mert a vegán változatba nem tehetek tojást, de még csak zsemlemorzsát sem. Valakinek feltűnt már, hogy a zsemlemorzsába van tejpor vagy tejsavó? Nyilván mert a kenyérben is benne vannak ezer másik anyaggal együtt - a régi jó öreg kovászolt kenyerek ideje lejárt-, de mivel nem voltam előrelátó, és nem készítettem saját zsemlemorzsát, valamivel ki kellett váltanom.


Azt találtam ki, hogy részben búzakorpával helyettesítem. Egy evőkanállal tettem bele és plusz ugyanannyi keményítőt is, minden más maradt. Két perc után úgy találtam, hogy az állaga, még puhább mint kéne, tehát még fele-fele arányban, összesen egy kanál lisztet és étkezési keményítőt adtam hozzá, de a korpának kell némi idő, hogy megszívja magát, ezt tessék észben tartani. Nem állítom, hogy ugyanolyan lett, a korpától karcosabb - kevésbé bátrak maradjanak inkább a zsemlemorzsánál-, de májgombóc íze van, jól esett és finom is.
Az eredeti változatot sokszor csináltam, ha húslevest főztem a családomnak, és hogy ne kelljen még azt is külön készíteni, a saját májkrémemből kevertem. A mindenkinek elkerekedett a szeme, amikor ugyanabból a tálból tetem én is a levesembe, amiből ők, és itt kezdett gyanús lenni, hogy nincs benne hús. Ami senkit nem zavart, szerették.
És még egy apróság, most, hogy nem használok előre készített ételízesítőket, rájöttem, hogy mindennek más íze van, mint ahogy megszoktam. Egyen mindenki azt, ami jólesik, nem fogok a nátrium-glutamát ellen kampányolni, de döbbenet, hogy a levesnek olyan íze lett, mint gyerekkoromban volt, amikor édesanya még nem használt ilyeneket, és azon csodálkoztam a leginkább, hogy legalább két hétre volt szükség ahhoz, hogy ne hiányoljam az ételből a megszokott mű ízeket. Így most újra tanulok főzni.

2013. július 23., kedd

Őszibarackos és sárgadinnyés smoothie, meg sok rizsa



Varációk egy témára rovatunk következik! Ahogy írtam már, csak a fantázia szabhat határt annak, hogy mit tesztek bele egy-egy ilyen turmixba, nyilván befolyásolja az is, hogy ki és mit szeret. Létezik-e valamilyen cél, avagy ok, ami miatt ezt a fajta étkezést választja. Betegségből lábadozik és gyógyteákkal hígítja az italát, szeretne kicsit méregteleníteni, netalán csak több energiára vágyik. Ilyen célok esetében célszerű összeválogatni a megfelelő termékeket.  A magam részéről azért döntöttem így, bár meglehetőse nagy váltás volt a normál reggelizés után,  mert sokan és nagyon elismerően nyilatkoztak a pozitív élettanai hatásáról, bár felhívták a figyelmet arra, hogy ha az ember nem visz be megfelelő mennyiségű kalóriát, nem csak éhes, de energiában is igen szegény leszel. Pont az ellentétét éred el néhány nap után, amit jobb kihagyni.

Az utóbbi időben határozottan éreztem, hogy kevés energiám van mindenhez, és hiába voltam folyton fáradt, nagyon nehezen aludtam el éjszakánként. Eleve éjfél körül feküdtem csak le, mert nem voltam álmos, de gyakran még két órakor is forgolódtam, szóval keveset aludtam, kezdtem feszült lenni. Tennem kellett valamit. Igazából, amikor vega lettem, sok tej,- joghurtturmixot ittam, és emlékeztem rá, hogy milyen jól éreztem magam. Ahogyan tavaly nyáron is, amikor rengeteg gyümölcsös jégkását vacsoráztam, de továbbgondoltam a dolgot, és az jutott az eszembe, miért ne lehetne valami igazán más? Élő és olyan, amit tetszőlegesen variálhatok, sőt magammal is vihetek, a tej meg megromlik egész nap az asztalomon.  Igen, a smoothie-k előbb voltak meg, mint hogy eldöntöttem volna, vegán leszek. Elkezdtem utánanézni a témának, tetszett a vizes hígítás, az is, hogy többen nagy üvegben hordják magukkal az reggelijüket. Egy hetet adtam magamnak, de a második nap után úgy döntöttem, nincs szükségem többé sem tojásra, sem tejre. 


Már pár nap után annyi energiával ébredtem, hogy megdöbbentem saját magamon. Nem emlékszem rá, mikor ébredtem utoljára egy csörgésre, vagy akár a csörgés előtt. Gyakorlatilag soha. A második hét közepére  minden alkalommal fél tizenkettőre ágyban voltam, éjfélre elaludtam, hatkor fel tudtam kelni, mert most ugye korábban indul a nap a friss turmixolás miatt. Elkezdtem újra gyalog járni dolgozni, mert volt időm, kedvem, energiám. Időnként úgy pörögtem, ahogy már régen nem, magamtól is ledöbbentem. Eleinte csak kókusztejjel vagy mandulatejjel készítettem (magtejek, finom téma) el a reggelimet, aztán rájöttem, hogy bár az ízéhez hozzájárul, krémesebb lesz,  de az érett gyümölcsöknél azért nincs jobb.

A legfelső képeken a turmixba elhelyezett mennyiséget láthatjátok, és a kész, aranysárga eredmény dicsekszik a második fotón. Öt őszibarackot (jól megmostam, nem pucoltam meg, de persze bátran meglehet) és egy fél sárgadinnyét daraboltam fel, amit körülbelül csak a feléig engedtem fel vízzel. Kevesebb vízzel sokkal pépesebb lesz minden, majd facsartam bele citromlevet, nagyon édes lett ugyanis, és addig hígítottam, amíg a kívánt sűrűséget megkaptam. Újra turmixoltam és ilyen csinos, hétdecis üvegekbe öntöttem. Rögtön kettőbe. Rendszerint 9-10 között fogy el az első üveg, és 11:30 körül a második. 
Ezek nagyon szép, mintás és vastagfalú üvegek, de azért nem szeretném, hogy mindennek nekikoccanjanak, zörögjenek a táskámban, mint egy idült alkoholistának, kézbe meg csak nem vihetem mindkettőt, ezért  be kellett borítani valamivel. Erre tökéletes egy használaton kívüli zokni. Tudom furán hangzik, de több szempontból is praktikus: kéznél van, könnyen mosható, mindig van belőle váltó pár, változatos mintákban, formákban, színekben létezik és véd az ütődések ellen.


Eleinte ivópohárba hordtam, de az csak félliteres, és nem is volt elég, illetve nehéz volt a tömítésénél elmosni. A literes termosz meg hatalmas és nehéz lett volna.  Rengeteg külföldi blogon, oldalon láttam, hogy ilyesmikbe hordják magukkal a reggelijüket, talán nem kedvelik a műanyagot, nem tudom, de nekem is bevált. Könnyen tisztítható, persze van súlya, de azért nem féltégla. Amerikában ennek akkora kultúrája van, hogy lehet ivófejeket (és kötött védőborítókat is, de nekem jól bevált a zokni )kapni az üvegekre. Nem is vészes 2,500 forint körül van, csak sajna az a cég, aki szállít hozzánk is dupla ennyiért hozza el. Vágyom rá! Majd egyszer...

2013. július 22., hétfő

Tofufasírt brokkolival, kelbimbóval és sok egyébbel

 
A tofu egy nagyon érdekes dolog. Azt bizonyára sokan tudjátok, hogy szójatejből készül, mégpedig úgy, hogy megaltatják a szójatejet és a visszamaradt túrót összepréselik. Talán ezért van, hogy natúron kicsit hasonlít az íze a tehéntúróéra, tehát ha megtörünk egyet és teszünk bele pirospaprikát, köményt, hagymát, esetleg kis növényi vajat - én nem szoktam -, akkor rendkívül hasonló lesz az íze, mint  a körözöttnek. Lehet hozzá tenni egy kis vegán majonézt, vagy egy kiskanál almaecetet, de nekem nem igazán hiányzik egyik sem. A tofu önmagában fémes, enyhén túrós ízét leszámítva kicsit jellegtelen termék, viszont rendkívüli módon átveszi a fűszerek, egyéb adalékok aromáját, ezért különösen alkalmas pácolásra, és mivel önmagában is elég nedvességet tartalmaz, összetörés mértéke szerint válhat darabossá, vagy akár masszává is.

Rendkívül gazdaglecitinben, fehérjében, rostanyagban, fitoösztrogénben, ásványi anyagokban, telített zsírsavakban, esszenciális aminosavakban.
Ellenben nem tartalmaz: koleszterint, tejfehérjét, tejcukrot, glutént, cukrot, sikért.

A varázslatos az benne, hogy ezerféleképpen elkészíthető, mert lehet belőle édesség vagy tojáspótlék, pácolás után hirtelen kisütve még az én húsevő édesanyám is elismerően csemegézi. Húspótló, fehérje,- és édesség pótló. Egyaránt felhasználható salátának, gyümölcsös tőrt túrónak, vagy akár rizses húsnak. Kevés ennyire sokoldalú ételt találsz a világon.Ázsiában teljesen hétköznapi dolog hús, hal mellé is.
Kis tömbökben lehet kapni, leggyakrabban natúr vagy füstölt ízben, de létezik többféle fűszeres változatban is. A Naszálytej termékeit például nagyobb bevásárlóközpontokban is beszerezhetitek. Bár megjegyzem a Püspökladányi Tescóban nincs, amit nem akartam elhinni. Úgy tűnik vidéken nincsenek vegetáriánusok...


De térjünk vissza a jelenlegi fasírtunkra, pontos súlyokat nem tudok mondani, csak körülbelül, ha valaki sütött fasírtot, az tudja, mi a kívánt állag. Nos, 300 grammos csomagot vettem tofuból, amit kisebb téglalapokra daraboltam, nagyjából ugyanennyit tett ki a brokkoli és a kelbimbó is egyben. Adtam hozzá egy fél kápia paprikát,  - bármelyik típus megfelel, sőt, akár ki is hagyható -, negyedbe vágott, normál méretű hagymát, egy nagy gerezd fokhagymát - tényleg hatalmas volt, vagy három gerezdet kitett -, füstölt sót - sima só is megteszi -, pirospaprikát, rózsaborsot összetörve és vegán ételízesítőt, ami csak annyit tesz, hogy darabolt, és szárított zöldségek kerültek bele, állományjavító és ízfokozó nélkül, plusz egy kis petrezselyem.
A turmix daraboló részébe tettem, és összepépesítettem. Aztán átkapartam egy tálba. Ezen a ponton két dolgot kell észben tartani, az első, hogy tojás nélkül készül, így szükség van valamire, ami összetartja, ezért tettem bele még kb. két evőkanál étkezési keményítőt, illetve, a zöldségek vizet is eresztenek, tehát került bele még két púpozott evőkanál durum liszt - a sima búzaliszt is teljesen megfelel. Ha esetleg úgy érzed, túl lágy még a massza, egyenlő arányban mehet bele liszt és étkezési keményítő. 
Tíz perc pihentetés után tenyérnyi pogácsákat formáztam belőle.


Jó, hát nem sikerült  tökéletesen egyformára, de nagyjából... Összesen 17 nagy pogácsát kaptam, amiket forró olajban megsütöttem - nem fogadtam bele zsemlemorzsába, de  ha valaki szeretné megteheti -, majd jó alaposan lecsöpögtettem és a tegnapról maradt rizsgombóccal, valamint avokádós jégsalátával ettem. 
Ha jók az arányok, akkor nem érzel ki belőle egy egyértelmű ízt, hanem egyszerre kapod az összeset. A salátával együtt igen érdekes ízrobbanás a szádban, amit csak élvezi lehet. Először a zöldségek jönnek, aztán a fűszereket, komolyan fura, de nyálcsorgató értelemben. 


Az ételfotózás külön szakma és a jelek szerint még nem sikerült  tökéletesen elsajátítanom, tehát be kell érnetek ennyivel.

Számomra a főzés a kreativitásról szól, ami részben kényszer is, hiszen szeretek változatosan étkezni, és ki kell találni, mit mivel lehet helyettesíteni. Épp ezért szörfölök a neten is, mert eszembe jut valami, de nem tudom, el lehet-e készíteni. Szóval rákeresek. És valószínűleg épp ezért nem tudok sütni sem, mert baromira nincs kedvem mindent pontosan kimérni, és csak azt tenni egy adott receptbe, ami le van írva. Folyton akad valami, amit kicserélnék, de gyanítom, minden nem lehet tökéletes...
  



2013. július 21., vasárnap

Meggyes-málnás smoothie céklával

Nos, elérkezett a reggeli ideje. Már ugyan egy ideje fent vagyok, de ébredés után megiszom majdnem félliter vizet, így egy darabig nem érzem, hogy éhes lennék. Amikor viszont igen, akkor tiszta jelzés érkezik rá, hogy elérkezett a smoothie idő.
Ebédig általában nem szoktam "enni", de ha mégis hiányzik a rágás, beledobog néhány szem mandulát a turmixba, vagy rágcsálok valami gyümölcsöt. A smoothie-k lényege, hogy vegyes gyümölcsökből, zöldségekből, és ezek tetszőleges keverékéből készülnek. Felönthetitek vízzel, zöld teával, magtejjel (ezekről később), 100%-os gyümölcslével. Édesíteni lehet agavé sziruppal, édesítővel, datolyával, banánnal, mézzel, de ha egy mód van rá, a cukrot kerüljétek. Ízesíthető fahéjjal, szerecsendióval, vaníliával és még vagy ezer más dologgal. Csak a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek.

A reggeli az én napi egyszeri teljesen és totálisan nyers étkezésem, feltehetően ettől vagyok felpörögve mostanában, és az ivás dacéra fura mód nagyon laktató is.


A mai reggelimhez szükség van málnára, meggyre(fagyasztott, mert csak ez volt itthon) és céklára. Ez utóbbiból a képen látható mennyiség kicsit több mint felét használtam fel, mert nem akartam, hogy csak a cékla íze domináljon.  A többit majd elrágcsálom délután. 
Pontos súlyokat nem tudok mondani, életembe nem mértem még ki semmit, de nagyjából egyharmad málna, egyharmad meggy és ugyanennyi cékla került a turmixba. Mivel mézet sem használok, édesítésként agavé szirupot tettem még hozzá, úgy egy kanálnyit, aztán felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és bekapcsoltam a turmixot. Amikor nagyjából folyékony állapotú lett - ilyenkor érdemes megkóstolni, hogy igényel-e még édesítést -, ízlés szerint felengedtem vízzel. Egy kicsivel több mint másfél liter lett a végére.


A hígítás ellenére meglepően sűrű így is - célszerű felkeverni ivás előtt - , és ettől bizony meglepően laktató is. Olyan sötét bordó színe lett, mintha egy festő keverte volna ki.  A cékla földessége, a megy savanykássága és a málna eltéveszthetetlen íze keveredik benne. Jók lettek az arányok. Ha valakinek van ideje, kedve, és nem szereti a magokat, akkor a málnát leturmixolhatja előre és átpasszírozhatja, de engem nem zavarnak, különben is a pohár aljára ülnek.  Ha elegendő anyagot tesztek bele - ez a titka, hogy ne híg vizet kapjatok eredménynek - , akkor energia dús is, mert reggel szükségünk van az energiára. Legalábbis nekem, ugyanis nem kávézom. 

Egy kis tejszín hozzáadásával hideg és nyers gyümölcslevest készíttettek ugyanezzel a módszerrel, bár én a magam részéről kókusztejet használok, jól behűtve eddig még mindenki szerette. 

Jó étvágyat! ;)



2013. július 20., szombat

Egy szegény majdnem vegán panaszai - és elindult az új blog



Már tizennégy éve vagyok vegetáriánus, és  ezalatt az idő alatt összeszedtem rengeteg, jobbnál jobb receptet. Érdekes módon eddig mégsem jutott eszembe, hogy nyitnom kellene egy főzéssel foglalkozó blogot. Nagyon sok hasonló oldal létezik már, ezért nem gondoltam, hogy tudok újat, érdekeset mutatni az esetleges olvasóimnak. Hogy mégis mi változott? 

Nagyjából három hete úgy határoztam, vegán leszek, azaz mostantól nem eszem/iszom tejet, tejtermékeket, tojást és mézet sem. A családom, barátaim reakciói igen vegyesek voltak.
Egy barátnőm szerint ez hülyeség, de elfogadja a döntésemet, édesanyám csak pislogott rám, a sógornőm felkiáltott: "Te jó ég! Elrontottam a vacsorádat!" - éppen hozzájuk mentünk, és igen, ő főzött. Édesapámnak és a nagyikámnak nem mertem még megmondani. Gyáva vagyok, de amikor egyik napról a másikra abbahagytam a húsevést, édesapa öt évig veszekedett velem miatta. Öt hosszú év volt, mire megértettem vele a miérteket, és nagyikámmal együtt, aki már a 83. évében van, újra tanultak főzni. Miattam.